Goldschmidt Szilvia még 2017-ben jött el egy nagy multinacionális cégtől 15 év után, és előszőr a méhészkedésbe fogott bele, majd a famunkák felé kezdett kacsingatni.
A férjem asztalos, és sokszor mondtam neki, hogy milyen kár azokért a levágott fadarabokért, amit már nem tud felhasználni. Megkértem, hogy vágja nekem formára és majd én hasznosítom. Így született meg az első utcácska, amit a saját Facebook-oldalamra tettem csak ki. A férjem meg is kérdezte, hogy fog valaki ezért pénzt adni? De még meg sem száradt rajta a festék, már el is kelt 10 ezer forintért
– mesélt az első munkájáról Szilvia.
Közben megtanított a férjem egy gérvágóval dolgozni, így már magamnak szabtam ki a formákat a házikókhoz, majd meg is csináltam hozzá a kézműves Facebook-oldalamat. Belépegettem több csoportba, majd a Covid időszakában futott be nagyon a műhelyem, augusztusban már nem tudtam felvenni rendelést karácsonyra, mert teljesen betelt a naptár.
Megkérdeztük, hogy maga az ötlet honnan jött, inspirálódott valahonnan?
Az első alkotás egy házprofil volt, ebből lettek az utcarészletek, ezeket én találtam ki. Később aztán néhány ötletet ellestem a Pinterestről, például a házakra a szögből készült kéményt vagy ugyanezzel az eszközzel készült kerítést.
Az utcácskák alapvetően dizájnelemek, de fel lehet őket ruházni funkcióval is. Készült már könyvtartó a hálószoba asztalkára vagy egy égősorral díszes lámpa.
Sokan érdeklődtek az alkotási folyamatokról is, így Szilvia kitalálta, hogy tart workshopokat. Ma már vidékre is elutazik, ha összejön a létszám. Előszőr Budaörsön egy 14 fős csapat fogadta a kézművest, a következő állomás pedig Győrben volt.
Azt tapasztaltam, hogy nagyon sokan igénylik azt a bizonyos énidőt. Szeretnek kreatív foglalkozásokon részt venni. Még az is könnyen eljön, aki amúgy nem olyan magabiztos, nincs nagy kézügyessége. Leginkább festeni kell, én viszem a kivágott fadarabokat és segítek ragasztani is
– tudtuk meg Szilviától, aki azt is elmesélte, hogy Szegedről és Debrecenből is elutaztak már utcácskákat készíteni Tatabányára.
A szegediek hárman jöttek és összekötötték egy kis kirándulással, megszálltak előző este Tatán. Imádom a workshopokat, szeretek más emberekkel együtt alkotni.
Ha pedig épp nem dolgozik, akkor Szilvia a nyolc éves unkájával tölti az idejét és még mindig méhészkedik. Volt negyven családja is, most tíz van, vásározni már nem jár, a háztól árulja a mézet.
Készítek méhviaszos frissen tartó kendőket, gyógynövényes mézes szirupokat, ami kiváló felső légúti megbetegedések, köhögés ellen. A famunkáim közül kelendő még a kulcstartó, tavaly készítettem WC papír és törölköző tartót is. Uszadékfából pedig készítek hangulatlámpákat.
Szilvia mesélt egy különleges megrendelésről is. Egy villányi hotel kereste meg, hogy a recepcióra készítse el a pincesort bemutató részletet, ami ma is fogadja a szálló vendégeit, és nem mellesleg kézjegye egy sikeres kézműves vállalkozásnak.
Írtunk egy olyan zalai szobrászról is, aki új életre kelti a fát és a vasat, egy másik fémszobrász pedig még életfát is készített falujának. Született cikk egy kaposvári manikűrösről, aki lenyűgöző körömszobrokat épít.
