A leander sokak kedvence: dús lombja, színes virágai és mediterrán hangulata miatt előkelő helyet foglal el a teraszok, kertek és udvarok növényei között. Előfordul azonban, hogy a növény ugyan egészségesnek tűnik, szépen nő és zöldell, ám a virágzás valamiért elmarad. Ilyenkor érdemes átgondolni, milyen körülményeket biztosítunk neki, és vajon nem követünk-e el olyan – sokszor aprónak tűnő – hibákat, amelyek gátolják a virágképződést. Ezeket foglalta össze az Agrofórum.
1. Napfény nélkül nincs virág
A leander igazi napimádó. Eredeti élőhelyén a forró, napfényes mediterrán nyarakhoz szokott, így ha nálunk félárnyékba vagy árnyékosabb helyre kerül, könnyen megtörténhet, hogy egész nyáron nem hoz virágot. Hiába öntözzük gondosan, ha nem éri legalább napi 6-8 óra közvetlen napfény, nem fogja megmutatni teljes pompáját. Ha áthelyezzük naposabb, déli vagy délnyugati tájolású helyre, gyakran már néhány héten belül megjelennek az első virágrügyek.
2. A metszés időzítése sem mindegy
A leander virágrügyei már az előző év folyamán elkezdenek kialakulni, ezért ha tavasszal vagy nyár elején radikálisan visszavágjuk, azzal eltávolíthatjuk a bimbókat. Ilyenkor aztán hiába várjuk a virágzást, a növény a friss hajtások nevelésével lesz elfoglalva. A metszésre legjobb az ősz vagy a kora tavasz, amikor már elvirágzott a növény, és még nem indult be az új rügyképződés. Fontos, hogy ne vágjunk vissza minden ágat drasztikusan – elegendő a beteg, túlnőtt vagy rendezetlen hajtások ritkítása.
3. Tápanyag: nem mindig a több a jobb
Sokan azt gondolják, hogy minél több tápanyagot kap a növény, annál szebben virágzik. Ez azonban nem teljesen így van: ha túl sok nitrogéntartalmú trágyát vagy tápoldatot használunk, a leander buja, zöld lombot nevel, miközben a virágzás háttérbe szorul. A cél inkább az, hogy a növényt foszforban és káliumban gazdag tápanyaggal lássuk el – ezek serkentik a virágzást. Érdemes virágos növényeknek való műtrágyát választani, és már tavasszal elkezdeni a rendszeres, kéthetenkénti tápoldatozást. A magas nitrogéntartalmú trágyák használatát pedig mellőzzük.
4. Öntözés: se túl sok, se túl kevés
A leander vízigényes növény, de egyáltalán nem tűri a túlöntözést. Ha a gyökerei pangó vízben állnak, könnyen rothadásnak indulnak, míg a túl száraz földdel a növény stresszbe kerül, ami szintén megakaszthatja a virágzást. Az ideális az, ha a talaja mindig enyhén nedves, de jól szellőző. A cserép alján legyen vízelvezető nyílás, és a föld se legyen túlságosan kötött. A nyári melegben a rendszeres, de mértékletes öntözés a kulcs.
5. Kicsi cserép vagy rossz föld
A leander gyökérzete idővel kinövi a cserepét, és ha ez megtörténik, a növény nem jut elegendő tápanyaghoz – ez pedig szintén visszaveti a virágzást. Ha már évek óta ugyanabban az edényben van, és a fejlődése is megtorpant, érdemes új, nagyobb cserépbe ültetni friss, laza szerkezetű, kissé lúgos földbe. A jó föld nemcsak a tápanyag-ellátásban segít, hanem abban is, hogy a víz megfelelően szivárogjon el – így csökkenthetjük a gyökérrothadás veszélyét is.
6. Elnyílt virágok eltávolítása
Ha nem szedjük le a már elvirágzott részeket, a leander energiát fordít a magképzésre, ahelyett, hogy új bimbókat nevelne. Ezzel szemben, ha rendszeresen eltávolítjuk az elnyílt virágokat és torzult bimbókat, folyamatos virágzásra ösztönözzük a növényt. Ha ezt megtesszük, akár hetente is hozhat újabb virágokat.
7. A tél a pihenésé
Sokan tartják fűtött helyiségben a leandert télen, bőséges öntözéssel. Ez azonban meggátolja a növény természetes pihenőidejét, amely nélkül a következő szezonban gyengébb lesz a virágzás. A leandernek télen hűvös (5–10 °C), világos helyre van szüksége, ahol lassíthatja az anyagcseréjét. A locsolást ilyenkor minimálisra kell csökkenteni – ezzel támogatjuk a rügyek kialakulását a következő évre.
Több cikket is közzétettünk már a leander gondozásával kapcsolatban, a tavaszi és a téli teendőkről, a levéltetvek kezeléséről és a növény szaporításáról.
