Kertünk-Portánk

Sisakos sáskák tenyérnyi menedéke a hajdúsági méhlegelő

Takaros és sokszínű élőhellyel kedveskedik a rovaroknak egy hajdúsági természetvédő.

A Debrecenben élő Kántás Zoltán takaros méhlegelőt ápol a családi házuk előtt, amit egy bejegyzésben megmutatott a követőinek. A körülbelül 1 méter széles sávot pár éve alakította kis az előkertben, az utcán.

Zoltán korábban gyűjtött a környéken magokat (pipacs, fehér mécsvirág, pipitér, bakszakáll, pitypang), illetve vásárolt is hazai, őshonos magkeveréket. Ezeket vetette el az utcán. A keskeny kis sáv kimaradt a kaszálásból 3 nyáron át.

Ezen a részen nagyon rossz a talaj, homokos, köves, tápanyagszegény, gyorsan kiszárad. Nem nő magasra a gyep, de a sisakos sáskák épp ezt kedvelik.

A sávtól az úttestig található részt idén júliusban óvatosan elkezdte lenyírni, hisz ha nem teszi meg, akkor az önkormányzat vágatja le. Zoltán mindig nagyon óvatosan tolja a fűnyírót, figyel arra, hogy lehetőleg legyen ideje a rovaroknak elmenni az útból.

Ez különösen júniusban fontos, amikor az imádkozó sáskák, sisakos sáskák és egyebek még aprók, nincs szárnyuk, nem tudnak hatékonyan menekülni. Júliusban került sor a fűnyírásra, de az első méterek után máris felszökkent pár sisakos sáska. Így leállítottam a gépet és eldöntöttem, hogy a korábbi védett sávot jelentősen bővítem. Az út mellett levágtam azért valamennyit, de a többi részt nem bántottam

– mondta Zoltán a Sokszínű vidéknek.

A természetvédő több táblát is készített, és körbekerítette a területet.

Kántás Zoltán

Fontos, hogy a környezete rendben legyen a területnek, nehogy az legyen az üzenetet, hogy ez egy „elhanyagolt” terület. Tehát arra ügyelek, hogy körbe legyen nyírva. A vad és a nyírt gyep kontrasztja szerintem esztétikus. És így a mutatott példa is könnyebben talál követőkre

– magyarázta Zoltán.

A terület maga a földi paradicsom az élővilág számára. Főleg sáskák élnek itt, például kékszárnyú sáska, vagy a védett sisakos sáska. A ragadozó ájtatos manó is megtalálható a kis előkertben, valamint lepkék, közönséges boglárkák, valamint szitakötők, pókok. A homokban magányosan élő darázsfajok ásnak üreget, ahova hernyókat hordanak be a lárváiknak.

9 fotó

Tavaszi selyemméhek is fejlődnek a talajban, melyek minden tavasszal felbukkannak – néhány napig a felszín felett repkednek. Ezek magányos méhek, nem agresszívek. A növények között jellemző a hólyagos habszegfű, fehér mécsvirág, ökörfarkkóró, porcsin, konkoly, apró szulák és több olyan növény, amit még Kántás Zoltán sem ismer pontosan.

Parlagfű nem jellemző, de ha felbukkan 1-2 tő, akkor kihúzom. Ahogy például az inváziós betyárkórót is. Most, hogy ki lett vonva a terület a rendszeres kaszálásból, tervezem gazdagítani a növényzetet. Ősszel szórok majd ki murok, festő pipitér és rengeteg pipacs magot. Ha nagyon szükséges, akkor legfeljebb késő ősszel, vagy februárban tervezem lekaszálni. Akkor is vigyázva, hogy biztonságban legyen a levágott növényzet is, hiszen az imádkozó sáska gyakran növényi szárakra rakja petecsomóját. Illetve a száraz kórókban vadméhek telelhetnek át. Illetve a magevő madarak is találhatnak téli táplálékot, ha nincs eltakarítva a növényzet idő előtt

– fogalmazott az állatbarát.

Korábban írtunk arról, hogy a májusi fűnyírás elhagyásával hogyan segíthetjük a beporzókat. A Mondolo Egyesület a Szegedi Tudományegyetem kutatóival és a szegedi önkormányzattal összefogva indította el a Beporzó Hadművelet 2.0 projektjét, amely során összesen huszonkét méhlegelőt alakítottak ki a város különböző pontjain.

Kapcsolódó
Elvarázsolta a magyartanárt a beporzófajoktól hemzsegő sétány
Tanári alapossággal fotóz és jegyzetel.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik