Egyre gyorsabb ütemben hódítja meg a hazai vizes élőhelyeket a nagyvirágú tóalma, egy Amerikából származó inváziós növényfaj, amely komoly ökológiai és gazdasági károkat okozhat, írta friss Facebook-posztjában Jakab Gusztáv biológus, ökológus, természetfotós.
Bejegyzése szerint az enyhébb telek és a forró, elnyújtott vegetációs időszak kedvez a szubtrópusi–trópusi eredetű fajoknak, amelyek így versenyelőnybe kerülnek őshonos riválisaikkal szemben. Ennek következménye féktelen elszaporodásuk.
Jó példa erre a nagyvirágú tóalma (Ludwigia grandiflora) hazai terjedése. Eredetileg Amerika trópusi és szubtrópusi területein volt honos, de dísznövényként Európába is bekerült, ahol kerti tavak mellé ültették. Innen kiszabadulva, az éghajlatváltozás hatására, egyre gyorsabb ütemben terjed. A nagyvirágú tóalma már a Tiszántúlon is rohamosan terjeszkedik
– írta, majd fotókat is közölt, melyeket a Körös menti síkon, Békés város közelében készített (pl. Gyepes-ér).
„Terjedése miatt ma már minden túlzás nélkül ökológiai katasztrófáról beszélhetünk. Definíció szerint az ökológiai katasztrófa olyan súlyos, hirtelen vagy tartós környezeti változás, amely egy adott ökoszisztéma természetes egyensúlyát felborítja, és ennek következtében élőlények tömeges pusztulását, élőhelyek összeomlását vagy tartós károsodását idézi elő. Ennek oka lehet biológiai folyamat is, például egy idegenhonos faj inváziója, bár ez ritkábban kerül a figyelem középpontjába” – folytatta.
A területet több mint 25 éve ismerem, sok időt töltöttem itt fényképezéssel is. Egykor fajgazdag, tündérfátylas–sulymos hínárnövényzet borította, amely még őrizte a Kis-Sárrét emlékét. Ez a gazdag ökoszisztéma azonban néhány év alatt teljesen megsemmisült! A tündérfátyol, a sulyom és a pongyola rence eltűnt – legalábbis én már nem találtam nyomukat, pedig korábban tömegesen fordultak elő. A természeti kár pénzben kifejezve milliárdos nagyságrendű. Szívszorító belegondolni, hogy húsz éve még milyen lenyűgöző volt e vidék
– magyarázta.
Kitért arra is, hogy a nagyvirágú tóalma terjedése alapjaiban alakítja át a vizes élőhelyek ökológiáját. Gyors növekedésével és sűrű, úszó szőnyegeivel elnyomja az őshonos hínár- és parti növényzetet, csökkentve a fajgazdagságot és az élőhelyek változatosságát. A vízfelszínt beborítva gátolja a fény bejutását és a gázcserét, oxigénhiányt idézve elő, ami a halak és más vízi élőlények pusztulását okozhatja. Emellett lassítja a vízáramlást, elősegíti a feliszapolódást, és felborítja a tápanyag-körforgalmat, hosszú távon teljes ökoszisztémák működését veszélyeztetve.
„A növény irtása rendkívül nehéz és költséges. Ki fog itt ezzel foglalkozni? Minden jel arra utal, hogy a faj további terjedése elkerülhetetlen, ami súlyos következményekkel járhat a Körösök teljes vízrendszerében és további hazai vízrendszerekben is. Ez azonban nem csupán ökológiai probléma: az öntözőrendszerekben a csatornák elzáródását okozhatja, akadályozva az öntözéses növénytermesztést. Vagyis komoly gazdasági veszteségekkel is számolnunk kell. De a turizmus és a horgászat is jelentős károkat szenvedhet. A hatóságoknak sürgősen lépniük kellene!” – szólított fel posztja végén az ELTE oktatója.
Jakab Gusztáv nemrég elszomorító fotósorozaton mutatta meg a kiszáradó Körös-árteret.
