Debrecenben a mai Bajcsy-Zsilinszky és Piac utca sarkán lévő telek, amely a szálló mai területének csak egy töredéke volt, az 1500-as évektől az állattenyésztéssel foglalkozó Bika család tulajdona volt. A telket és a rajta álló kőházat 1690-ben vásárolta meg a város.
A kezdetek: Bika-házból fogadó
Ez idő tájt csak egy vendégfogadó, a Fehérló (Fejér ló) működött a cívisvárosban, azonban szükség volt még szállásra a vásárokra érkező tömegek miatt, ezért a Bika-házat fogadóvá alakították át, majd 1699-ben tovább bővítették. A Rákóczi-szabadságharc során a vendégfogadó megrongálódott, bár hamar helyreállították, 1796-ig az év nagy részében katonák szállásaként szolgált, majd a növekvő vendégforgalom megkövetelte az épület bővítését. 1799-ben az addig földszintes kőházra felhúztak egy emeletet, ahol már kocsma is működhetett.
Azonban a kibővített szálló nem állhatott sokáig, ugyanis az 1802-es debreceni tűzvész alatt elpusztult. Néhány év alatt újjáépítették, és 1808-ban az eredeti tulajdonos nevére utalva egy bikát ábrázoló vascégér került a homlokzatra, amelyet 1810-ben „bearanyoztak” (rézzel vontak be), így lett Aranybika Szálló a neve.
1848-tól az István Nádor, később Nádor Szálló nevet viselte, majd 1859-ben véglegesen visszatértek az Aranybika elnevezéshez. A szálló az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején amolyan főhadiszállásként szolgált, még Bem tábornok is megszállt itt.
50 szobás új épület a 19. század végén
Az 1850-60-as években a vasúti forgalom fejlődése jelentősen megnövelte a város idegenforgalmát, ráadásul 1876-tól a Fehérló szálló Hajdú vármegye székháza lett, így az Aranybika fejlesztése elodázhatatlanná vált. A város közgyűlése 1877 őszén fogadta el egy nagyobb szálloda építési tervét, ami akkora volt, hogy a meglévő területhez még a két szomszédos telket is meg kellett vásárolni.
Az új épület terveit eredetileg Gál József építész készítette, azonban a súlyos hiányosságai miatt ezektől elálltak és Steindl Imrét kérték fel új tervek készítésére. Az Országház építőjének tervei alapján 1882. augusztus 20-ra készült el az egyemeletes, ötvenszobás szálló, amelyben már kávéház és vendéglő is helyet kapott. Vonzotta a jómódú és értelmiségi vendégeket, Debrecen szellemi és társadalmi életének központja lett, de hamar szűkké és idővel elavulttá vált.
Két év alatt készült el a ma is látható épület
A századforduló első évtizedének növekvő forgalmát nem volt képes kiszolgálni, így felvetődött az ötlet, hogy helyére egy a világvárosi kívánalmaknak megfelelő, háromemeletes szálloda épüljön. Az egyemeletes szállót 1913-ban lebontották.
A ma is látható épület két év alatt épült meg Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok, építész és mérnöktársa, Villányi Lajos tervei alapján. A homlokzati plasztikát olasz kőfaragó mesterek készítették. A minden korábbinál nagyobb és impozánsabb, szecessziós stílusú háromcsillagos Aranybika 1915. szeptember 4-én nyílt meg. A 192 szobás grand hotelben számos szolgáltatás várta a vendégeket, többek között kávéház, éttermek és fürdő, de helyet kapott benne egy színház és egy koncertterem is, amely nevét Bartók Béláról kapta, aki több hangversenyt adott itt. Bár a színház rövid életűnek bizonyult, mert a Csokonai Színház tiltakozásának eredményeképpen bezárták, és moziként üzemelt tovább.
Világháborús károk, bővítés, privatizáció, hányatott sors
A második világháborúban súlyos károkat szenvedett az épület, de lakható maradt. A város ostroma után a szovjetparancsnokság támaszpontja lett, majd rövid ideig itt szálltak meg az ideiglenes kormány tagjai. A Rákosi-korszakban államosították a hotelt, amely ezután is központi szerepet töltött be a városban, fontos társasági események színhelye lett.
1976-ban ismét kibővítették, egy építészetileg igénytelen, panelépületre hasonlító új szárnyat kapott, amely megjelenésében nem illeszkedik a régi szárnyhoz és a városképhez sem. A régi épület felújításánál pedig olyan belsőépítészeti megoldásokat alkalmaztak, hogy a szobák elvesztették az eredeti jellegüket. A rendszerváltás után az Aranybika Szállót privatizálták, ezután többször váltott tulajdonost, mindeközben az épületkomplexum állapota egyre rosszabb lett.
Fotók 1971-ből
2010-ben kezdődött meg az akkori tulajdonos, a Cívis Hotels Zrt. felszámolása, és évekig nem lehetett tudni, mi lesz az Aranybika sorsa, végül 2013-ban Boros József debreceni milliárdos vásárolta meg. Az általa finanszírozott felújítás során megtörtént többek között az üvegterem és az üzletportálok renoválása is, de a hanyatlást nem sikerült megállítani. A szálló egy darabig még működött, majd végleg bezárt.
2026-ban kezdődhet a felújítás
2021-ben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) vette meg az épületegyüttest, majd kiírta a felújítására és bővítésének átalakítására a tervpályázatot, amelyet 2022-ben a Ferencz Marcel Kossuth-díjas építész vezette Napur Architect nyert meg. A generáltervezési munkák elkészítésével a B5 Építészstúdió Kft. és a Tisza Építész Műterem Kft. által alkotott konzorciumot bízták meg, a beruházás várhatóan 2026-ban indulhat.
A tervek szerint először a szocializmusban épült szárnyat bontják el, és helyére felépítik a történelmi szecessziós épületrészhez és a debreceni történeti környezethez illeszkedő új épületet, amely az MCC helyi oktatási központja lesz. Ezt követi az eredeti patinás épület műemléki rekonstrukciója, mely a felújítás után ismét szállodaként fogadja majd a vendégeket.
Rossz állapotú hotlekről korábban is írtunk. Döbbenetes látványt nyújt például a visegrádi szellemhotel, és eladó Miskolc ikonikus szálláshelye, a Juno Hotel. Mint ismert, egy évtizede megállt az idő egy elhagyatott balatoni szállodában.
