A Montág puszta szélén, Szürke gulya legel éppen. Siralmas a mező, Aszályos az esztendő. Nem tudja a gulyás, Hova hajtja a gulyát.
– írta le a puszta életét Fegyver Tibor gulyáspásztor.
A Körös-Maros Nemzeti Park egyik részterületét alkotják a Csanádi-puszták. Valójában ez a törzsterület három további részből tevődik össze: a Kopáncsi-pusztából, a Montág-pusztából és a Királyhegyesi-pusztából. Ennek az 1989-ben védetté nyilvánított 4057 hektáros területnek a nagy része a holocén bükkfázisának szikeseivel folytonos kapcsolatban álló, úgynevezett elsődleges, ősi szikes. Ez azért alakulhatott így ki, mert a 19. század második felében végrehajtott vízszabályozási munkálatok nem változtatták meg lényegesen az időszakosan vízzel borított területek nagyságát.
Ádók Zsanett – akinek különleges hangulatú felvételeit már bemutattuk a portálunkon – fotográfusként dolgozik. Fő témája a régi mesterségek, a hagyományok, a hagyományos paraszti-falusi életmód megörökítése napjainkban. A Dél-Alföldön él és ott kutatja, fotózza évek óta a még élő régi mestereket, hagyományokat, népszokásokat. A makói József Attila Múzeumban található az egyik állandó kiállítása ebben a témában.
A puszta végtelen horizontja, a szürkemarhák lassú mozdulatai és a szél által formált táj mindig különös erővel hat rám. Van benne valami időtlen, valami, ami túlmutat a jelenen. Ezért járok újra és újra ide: hogy ne csak lássam, hanem meg is értsem, mi rejlik a felszín mögött
– kezdte történetét Ádók Zsanett a Sokszínű vidék megkeresésére.
Egy-egy sorozat elkészítéséhez hosszú út vezet. Gyakran hónapokig, akár évekig visszatér ugyanarra a helyszínre.
Van, hogy nem is veszem elő a fényképezőgépet – csak beszélgetek, figyelek, kapcsolódok az emberhez, aki előttem áll. Máskor sok képet készítek, van, hogy csak egyetlen felvételt. Nem lehet siettetni a dolgokat. Nekem a lényeg nem a kattintás, hanem, hogy a téma lelkét mutathassam meg
– részletezte érzéseit.
A puszta nyara forró és könyörtelen: a föld kiszárad, a repedések között szinte sistereg a hőség, a táj sivatagosodik. Mégis zajlik itt az élet, amely egyszerre szigorú és költői.
Ennek a világnak az őrzője Fegyver Tibor gulyáspásztor, akinek hatalmas köszönettel tartozom. Általa láthatok bele ebbe a különös és ősi rendbe, amelyben ember és állat, természet és hagyomány szorosan összefonódik. Tibor mellett megtanultam, hogy a pusztán semmi sem siet; az állatok, a nap, a szél saját ritmusban mozognak
– mutatta be, hogyan halad az idő kerekre a végtelen pusztán.
Tibor nyugodt, türelmes, mégis határozott, és a tekintetében ott van az egész élet tapasztalata.
Amikor vele vagyok, nemcsak a gulyát látom, hanem a történeteket, a csendes mindennapok mélységét, a táj lélegzetét. A beszélgetések, a megosztott pillanatok, az apró gesztusok mind részei annak, amit a képeim próbálnak átadni
– vázolta fel a fotográfus, milyen érzések lapulnak különleges hangulatú fotói mögött.
Ez a sorozat Zsanett számára nem csupán dokumentáció: érzékeny látlelet arról, hogyan fonódik össze ember és természet, múlt és jelen, barátság és bizalom.
A hajnalok melankóliája, a délutánok aranyló fénye, a pásztor halk, időtlen éneke mind részei ennek a történetnek. Minden kép egy-egy kis ajándék, amely a puszta lelkét próbálja megragadni, és azt, amit Tibor mellett megtanultam: a türelem, a figyelem és a szeretet a valóság legmélyebb fényét hozzák elő
– festette le mit mutat meg neki a puszta.
Az elmúlt időszakban bemutattuk Zsanett fotóival színesítve a Káli-medence tüneményes falucskáját, valamint megosztottuk a tűz és dér – a tavasz és a tél harcát Kiszomboron.
A cikkben szereplő fotókat Ádók Zsanett készítette.
