Nem kell mindent kidobni, és mindig újat venni. Néha elég csak más szemmel nézni a régi dolgokra. Egy ócska szekrényajtó, egy repedt székláb, egy kopott kerítésléc – a régi bútorból lehet új kedvenc, a törött lécből meseszép játék, a fadarabból apró csoda. Csak egy kis fantázia, szeretet és kitartás kell hozzá. Ami másnak szemét, Léránt Andreának történet, lehetőség és inspiráció. Ő azok közé tartozik, akik látják a fadarabban rejlő lehetőséget. Andrea szerint az újrahasznosítás nemcsak környezettudatosság, hanem életmód: a múlt darabjainak megmentése és új mesévé formálása. Ő maga is így tesz. Minden munkájában ott a hit, hogy a fa nem hal meg, csak új történetet kap.
Mindig is éreztem, hogy a jog és a fordítás nem az én utam, mert ez a két szakma viszonylag kevés teret ad a kreativitás kibontakoztatására
– mondja Léránt Andrea, aki eredetileg jogász és német szakfordító végzettségű. Ma már egészen másképp telnek a napjai: néptáncot tanít, és közben fát farag, csiszol, fest, színez, új életet lehel régi bútorokba és maradék fadarabokba.
A fa mindig is vonzotta, minden formájában. Szeret fát metszeni, tüzelőt hasogatni, vagy egyszerűen rácsodálkozni egy szépen összerakott farakásra. Talán ez vitte abba az irányba, hogy végül a vágyott kreativitást fa megmunkálásában találta meg. Több mint tíz éve elkezdett bútorokat festeni, felújítani.
Sokáig egy asztalossal dolgoztam együtt, akitől a mesterség apró trükkjeit is ellestem. Teljesen reménytelennek hitt daraboknak is nekiálltam, amiket mások már rég a tűzre vetettek volna
– árulta el Andrea.
A legtöbb munkafolyamatot maga végzi – vág, darabol, csiszol, fest, csomagol. Tavasszal és nyáron kint, természetes fényben dolgozik, télen pedig a konyhában, a sparheltben ropogó fahasábok hangjánál.
Az utóbbi években a bútorfelújításból keletkező maradék fadarabokból is elkezdett kisebb tárgyakat – kulcstartókat, könyvtámaszokat, ékszertartókat – készíteni. Minden darab újrahasznosított anyagból születik, és Andrea a csomagolásnál is ezt az elvet követi.
Lelkesen gyűjtöm a kidobott ágydeszkákat, rossz kerítésléceket, mert ezek nagyszerű alapanyagok, kár lenne, ha szemétbe kerülnének. Elkötelezett újrahasznosító vagyok, ahogy az alapanyag is újrahasznosított, úgy a csomagoláshoz is régi táskákat, csipkefüggönyöket használok, az ajándékkártyákat is én magam készítem dobozokból, kartonból
– mondja Andrea, aki azt is bevallotta, folyamatosan igyekszik megújulni. Szeret kísérletezni, új színeket keverni, mert így sokkal szebb árnyalatokat érhet el. De fest például kávéval is, nemrég pedig egy festőnövényes kurzuson is részt vett.
Még kísérletezem, hogy hogyan tudom ezt a tudást a későbbiekben beépíteni a munkámba
– mondja.
Munkáit FaMesélő közösségi oldalán másoknak is megmutatja, és örül, hogy az embereknek tetszik, amit csinál, és alkotásai által mások is felfedezhetik, minden fadarabnak, bútornak története van. Néha szó szerint is: volt már, hogy egy titkos fiókban a nagypapa elrejtett ezüstpénzére bukkant, vagy egy szerelmes levelet talált egy régi komód borítása mögött.
Andrea gyakran kap visszajelzéseket a vásárlóitól, akik megmutatják, hova kerültek az általa lomtalanításból, zero waste csoportokból vagy a barátai köréből érkezett, megmentett bútorok.
A barátaim, ismerőseim tudják rólam, hogy mindent hasznosítok. Így került hozzám például egy harmonium a szomszéd falu baptista gyülekezetétől, és az a komód is, amiben a kincs rejtőzött. De simán elhozok kidobásra házak elé kitett deszkákat, lécdarabokat bárhonnan. Legutóbb az utcában egy széttört nyugágyat tettek ki, kulcstartó és polc lesz belőle, már leszabtam hozzá a darabokat
– meséli.
Legújabb alkotásai apró, festett népi házikók, amelyeket a 20. század eleji göcseji házak inspiráltak. A házikókra picike egereket, cicákat, fecskéket fest, hogy a gyerekek nézegethessék. Ezeket óvodák is vásárolják fajátékoknak, építőkészleteknek – természetes anyagból, szeretettel és történettel.
A vágyam, amit szeretnék megcsinálni, az egy új csinos tyúkól a tyúkjaimnak, és egy ól a tavasszal érkező kacsáimnak. Már rengeteg inspirációs képet gyűjtöttem hozzá, nagyon szépek lesznek, ha egyszer készen lesznek, mert természetesen a suszter cipője lyukas, a saját famunkáimra nincs soha időm.
Korábban írtunk már cikket ötletes trabicikliről, átalakított cirkuszi lakókocsiról, csodaszép faszánról.
