A vadkemping lényege a szabadban éjszakázás, akár túrázóról, sziklamászóról, kerékpárról legyen szó. Hazánkban némi megkötéssel, de legálisan lehet vadkempingezni, a környező országokban viszont nem mindenütt.
Aki a túrázásnak ezt a természetközeli, izgalmas válfaját űzi, olyan élményekben lehet része, mint a minden fényszennyezéstől mentes csillagos égbolt látványa, gyönyörű naplemente és napkelte a hegyek fölött vagy épp a sátor körül fehér hótakaróra ébredni.
Ballay Orsolya nem előszőr merítkezik meg ezekben az élményekben, legutóbb épp kisfiával együtt élte át a havas hegytetőn sátorozás különös hangulatát. A háromgyermekes anyuka rendszeresen túrázik együtt gyermekeivel, igazi szenvedély számára a vadkempingezés.
Édesanyám már a hasában is vitt magával kirándulni, születésem után pedig hátihordozóban túráztunk együtt. Mikor megtanultam járni, akkor amennyit bírtam, annyit a saját lábamon, a többit nyakban tettem meg az útból. Fantasztikus élményeket gyűjtöttem így, amely megalapozta az egész életemre a természet, a kirándulás szeretetét
– mesélt a kezdetekről Orsolya, aki kamasz éveitől hosszabb időre maga mögött hagyta ezt az élményt. Amikor elvált, ismét rátalált erre a természetközeli sportra, ami feltöltötte, segített neki maga mögött hagyni a gondokat, kiszakította a mindennapokból. Úgy fogalmazott: nem adta meg magát a mélységnek.
A vadkempingezést olyan 5-6 évesen kezdtem apukámmal. Először a Tiszát jártuk végig így. A későbbiekben az unokatestvéreim, bátyám is csatlakozott hozzánk az egyhetes kint alvásokra. Ilyenkor letettük a sátrat valahol az erdőben, forráshoz közel, és onnan mentünk túrázni. Felnőttként körülbelül 5 éve kezdem újra a vadkempingezést.
Az első felnőtt élménye a Covid idejére esett, kitalálta az akkori párjával május elején, hogy sétáljanak ki Prédikálószékre és aludjanak ott.
Végül mivel nem volt vizünk, visszasétáltunk Dobogókőre, és a Rezső-kilátó közelében eldobtuk magunkat egy szál polifoammal és nyári hálózsákkal. Hideg volt, fáztunk rendesen, de óriási élményt adott. Azóta fejlődök, igyekszem feszegetni a határaimat. Sokat járok egyedül túrázni, kint aludni, most már nem félek. Sőt, a legjobban ilyenkor tudok elmélyedni a gondolataimban, ilyenkor töltődöm fel. A legelső fázós tapasztalatból kezdtem el jobban beleásni magamat a hálózsákok, derékaljak komfortjába.
Orsolyának sok emlékezetes sátras túrája volt. Egymás után három szilvesztert is a szabadban töltöttek a barátokkal, a gyerekeivel a Pilis-tetőn. Tavaly egy fantasztikus napkeltében volt részük az év utolsó napján ugyanitt.
De volt olyan, ami azért emlékezetes, mert rettegtem. A Haláp-hegyen egy barátommal aludtunk kint októberben, és mindkettőnknek nagyon nyomasztó éjszakája volt. Alig vártam, hogy világos legyen. Máig sem tudjuk mi lehetett ez, semmilyen tudatmódosító szert nem használtunk. A kisfiammal az OKT 70 (70 kilométer 70 óra alatt az Országos Kéktúrán – a szerző) keretein belül két éjszakát töltöttünk kint az OKT 1-es szakaszán vándorolva. Ezt a műfajt is nagyon szeretem, mikor hátamon a lakásom és oda megyek, ahová akarok, óriási szabadság.
Arra a kérdésre, mivel érdemes készülni, milyen felszerelés kell egy-egy ilyen túrához, Orsolya elmondta, hogy egyrészt nagyon nem mindegy, hogy az ember mennyire fázós, ehhez mérten kell ugyanis a felszerelést is megválasztani.
Ami nekem -5 fokig bevált, az egy komfortos kacsatoll hálózsák, egy 3,1 R értékű derékalj, vékony polár pléd, aláöltöző, dupla zokni és sapka. A lényeg, hogy minden éjszakai felszerelésünk száraz legyen, ezért mindent bezsákolok, hogy véletlenül se ázzanak el esős időben sem. Érdemes kis testmozgással bemelegíteni magunkat mielőtt bebújunk a hálózsákba. Egyébként én közepesen vagyok fázós, attól is függ, hogy mennyire vagyok fáradt. Egy túra után kimerültebb, fázósabb vagyok, mint amikor csak kisétálok pár kilométert az alvóhelyemhez
– emelte ki Orsolya hozzátéve, hogy ha lehet, érdemes tüzet rakni, laktató, zsíros ételt enni és kerülni az alkoholt. Termoszban jó, ha van meleg tea vagy víz, mert előfordul, hogy reggelre befagy a kulacsban tárolt folyadék. Ha biztosan jól záródik, akkor be lehet tenni lábrészhez a hálózsákba, így viszonylag melegen marad.
Orsolya legutóbb a novemberi havas napokon is kint aludt kisfiával a Börzsönyben, a Nagy-Hideg-hegy csúcsán, a turistaház oldalában felállított sátrában, ahol -4 foknál nem volt hidegebb reggel.
A kisfiam aludt már kint télen velem. A hó miatt azonnal rábólintott most is, hogy menjünk. Ilyenkor nagyon büszke magára, hogy meg tudja csinálni. Tud cipekedni, bírja a hideget. Remélem, hogy vele is sikerült megszerettetni ezt az életformát. Bízom benne, hogy ide fog fordulni, ha gondja van, ha bánatos, és nem más dolgokhoz. Sok tartást ad a túrázás, fantasztikus élmény, amikor rájön az ember, hogy mindenre képes saját erejéből, nem kell hozzá semmi külsőség
– mesélte Orsolya, akinek van két lánya is, egyedül neveli gyermekeit, így ők teszik ki az ideje nagy részét.
A nagylányom annyira nem partner a túrázásban, kint alvásban, neki más az érdeklődési köre. A középső gyermekem szeret túrázni, vadkempingezni is, csak sokszor inkább már ő is a barátokkal tölti az idejét.
Amikor Orsolyának van egy kis szabadideje, akkor imád egy jó skandináv krimivel leülni a kanapéra és olvasni. No és a barátokkal is sok időt tölt.
Mivel ők is a vadkempinges vonalat képviselik, ezért velük is a természetben találkozunk. Viszonylag friss párkapcsolatban vagyok, szerencsére a társam is természetkedvelő, így sok időt töltök kint vele is. Nyár végén már a vadkempingezés rejtelmeibe is bevezettem, úgyhogy ebben is teljes mértékben partner.
A család panelban él, de viszonylag jó helyen, mert közel van az erdő, csak néhány kilométer séta, így nem kell sokat utazniuk, ha a természetben szeretnének lenni, ami Orsolya életének ma már az egyik tartópillére. Segít neki és a családnak is kiegyenesíteni a hétköznapokban megcibált életvonalat.
A vadkempingezésről ebben a cikkünkben írtunk részletesen, de született egy írás a buschraftról, a túlélő túrázásról is. Egy magyar lány pedig saját cégét hagyta hátra, mert a svéd vadon szerelmese lett.
