Ahogy közeledik az újév, a világ számos pontján nemcsak pezsgővel és tűzijátékkal, hanem szimbolikus jelentésű ételekkel is köszöntik az új esztendőt. Sok kultúrában él az a hagyomány, hogy amit január elsején – vagy már szilveszter este – az asztalra teszünk, az meghatározza az előttünk álló évünket is. Egyes fogások a pénzt és a bőséget, mások az egészséget, a hosszú életet vagy a szerencsét jelképezik, a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek pedig egyik generációról a másikra szállnak.
A lencse, a sertés vagy a szőlő nem véletlenül kerül elő ilyenkor: mind egy-egy vágyott jövőképet testesít meg. Gazdagabb, sikeresebb, nyugodtabb évet remélünk tőlük.
Íme néhány népszerű újévi étel a világ minden tájáról, amelyekről azt mondják, hogy szerencsét hoznak.
Olaszország, Brazília, Németország – Lencse
A lencse az egyik legelterjedtebb újévi szerencsehozó étel a világon, sokan ettől remélik a jólétet, a pénzügyi biztonságot és a gyarapodást az új esztendőben.
A hiedelem gyökerei egészen az ókori Rómáig nyúlnak vissza: a lencse apró, lapos, kerek szemeit már akkor is pénzérmékhez hasonlították, ezért fogyasztották előszeretettel azok, akik gazdagságra és egy kis szerencsére vágytak.
Olaszországban klasszikus szilveszteri fogás a zöld lencse sertéshússal. A sertés itt is a bőséget és az előrehaladást jelképezi, a lencse pedig a pénzt, a kettő együtt már szinte „biztos befektetésnek” számít. A német konyha is sertéshússal és káposztával főzi a lencsét, így ők három klasszikus szerencsehozó alapanyagot tesznek egyetlen fazékba. Brazíliában szintén fontos szerepet kap a lencse az újévi asztalon, gyakran fűszeres lencseleves formájában. A hagyomány szerint az újév napján elfogyasztott lencse jólétet hoz, sokan pedig új ruhát is öltenek ilyenkor, hogy az év valóban új kezdetként induljon, kívül-belül.
Hal – az előrehaladás szimbóluma
Bár hazánkban a hal tiltólistás, mert néphagyományaink szerint elúszhat vele a szerencsénk, más országokban gyakori szereplője az újévi asztaloknak, különösen a folyók és tengerek mentén élő kultúrákban.
A skandináv országokban hagyományosan a hering számít szerencsehozó ételnek. Spanyolországban gyakran kerül az asztalra tőkehal vagy szardínia, Németországban klasszikus újévi étel a ponty, és sokan egy pontypikkelyt rejtenek a pénztárcájukba, hogy egész évben vonzza a pénzt. Az Egyesült Államok déli államaiban a hal – különösen a halfej – szimbolizálja a jólétet és az előrejutást.
Hosszú tészta – Japán és Kína
A hosszú tészta Japánban és Kínában is az újévi ünnepek megkerülhetetlen szereplője. Jelentése egyértelmű: a hosszú életet, jó egészséget és hosszan tartó jólétet szimbolizálja. Minél hosszabb a tészta, annál hosszabbnak és szerencsésebbnek remélik az előttük álló éveket.
A hosszú tésztát, azaz a sobát nem szabad elharapni vagy összetörni, hanem szinte rágás nélkül, felszippantva kell elfogyasztani. A hiedelem szerint, ha a tészta eltörik a szájban, az szerencsétlenséget hozhat az új évre. A hosszú, egyben maradó tészta viszont azt üzeni, hogy az élet is hosszú és megszakításoktól mentes lesz.
Érdekesség, hogy a gondolat nálunk sem idegen: Magyarországon hasonló megfontolásból kerül újévkor az asztalra a rétes. A hosszúra húzott tészta itt is azt üzeni, hogy az élet, a szerencse és a lehetőségek az új évben is szépen „elnyúlnak”.
Szőlő – Spanyolország és Portugália
Spanyolországban – és vele együtt Portugáliában – igazán látványos és játékos újévi hagyomány él: éjfélkor pontosan 12 szem szőlőt kell megenni, az óra minden egyes ütésére egyet. A hiedelem szerint minden szőlőszem a következő év egy-egy hónapját jelképezi, és ha sikerül időben elfogyasztani mind a tizenkettőt, az szerencsét, örömöt és sikert hoz az egész évre.
A szokás a 20. század elejére nyúlik vissza, és azóta igazi újévi klasszikussá vált. Ma már nemcsak Spanyolországban és Portugáliában tartják, hanem sok spanyol ajkú országban, sőt az Egyesült Államokban is, főként a spanyol gyökerű közösségek körében.
Gránátalma – Görögország és Törökország
A gránátalma az egyik legerősebb szimbólum az újévi hagyományok között: sok kultúrában a termékenységet, a jólétet, az újjászületést és a bőséget jelképezi.
Görögországban kifejezetten látványos rituáléval köszöntik az új esztendőt: az újév első perceiben gránátalmát vágnak vagy törnek a bejárati ajtó előtt, majd belépnek a házba. Ez azt jelképezi, hogy nyitottak a szerencse és a jólét beáramlására. A hiedelem szerint minél több mag hullik szét a földön, annál nagyobb szerencse várható az elkövetkező évben.
Törökországban hasonló jelentést tulajdonítanak a gránátalmának: az élénkpiros szín az életerőt és a gazdagságot, a megszámlálhatatlan mag pedig a bőséget és a termékenységet szimbolizálja. Itt is gyakran törik szét a gyümölcsöt újévkor, hogy „szétszórják” a szerencsét.
Káposzta és zöld zöldségek – Egyesült Államok és Németország
A káposzta és más zöld leveles zöldségek sok kultúrában egyet jelentenek a pénzzel, a szerencsével és a jó egészséggel, nem véletlenül kerülnek gyakran az újévi asztalra. A színük és a formájuk beszédes: a zöld levelek a papírpénzt, a ropogósság pedig az életerőt és a gyarapodást idézi.
Az Egyesült Államok déli államaiban klasszikus újévi fogás a kelkáposzta, amit gyakran fekete szemű borsóval és kukoricakenyérrel tálalnak. Itt minden összetevőnek megvan a maga jelentése: a zöld levelek a pénzt, a borsó az apró szerencséket, a kukoricakenyér pedig az aranyat és a jólétet jelképezi. A hiedelem szerint aki ebből a hármasból eszik újévkor, annak az év során nem kell anyagi gondoktól tartania.
Németországban hasonló okból kerül elő a savanyú káposzta. Úgy tartják, hogy a hosszúra vágott káposztaszálak a hosszú életet és a folyamatos anyagi gyarapodást szimbolizálják, ráadásul a savanyítás a tartósságot és a kitartást is jelképezi.
Sertéshús – a haladás és a bőség szimbóluma
A sonka és más sertéshúsételek sok országban az ünnepi asztal központi elemei, de újévkor különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik: a hagyomány szerint a sertéshús szerencsét, jólétet és előrelépést hoz az elkövetkező évre.
Az egyik magyarázat az állat viselkedéséből ered. Míg a csirkék és a pulykák kapirgálás közben gyakran hátrafelé mozognak, addig a sertés előretúrja az orrát, és mindig halad előre. Ez szimbolikusan azt jelenti, hogy az új évben is előre jutunk, fejlődünk, nem hátrafelé lépkedünk.
A másik ok jóval gyakorlatiasabb: a sertéseket hagyományosan késő ősszel vágták le, így a húsuk természetes módon rendelkezésre állt az év végi és újévi ünnepekre. A sertéshús emellett mindig is a bőséget és a tehetős háztartást jelképezte, hiszen akinek volt disznója, az nem maradt éhen télen sem.
A szilveszterkor vagy újév napján fogyasztott sertéshús és káposzta kombinációja különösen erős hagyomány Németországban és Kelet-Európában, ahonnan a korai telepesek ezt a szokást magukkal vitték az Egyesült Államokba is. Itt vált az egyik legismertebb újévi „szerencsemenüvé”.
Kukoricakenyér és kukoricás sütemények – az „ehető arany”
A szerencsét hozó újévi ételeknek van egy közös vonásuk: azon túl, hogy ellenállhatatlanul finomak, mind a gazdagságot és a bőséget idézik meg formájukkal vagy színükkel. A kukoricából készült ételek erre talán a legjobb példák.
A dél-amerikai országokban elterjedt egy roppant egyszerű, mégis szimbolikus kukoricás sütemény, amely elsősorban aranyló színe miatt vált újévi hagyománnyá. A kukoricaliszt sárgás árnyalata az aranyat idézi, így ezt az édességet kifejezetten azért készítik, hogy gazdagságot és anyagi bőséget vonzzon az új esztendőben. Akik igazán biztosra akarnak menni, extra kukoricaszemeket is szórnak a tésztába.
Hasonló gondolkodás mentén vált az Egyesült Államok déli államaiban is szerencsehozó étellé a kukoricakenyér. Aranybarna színe és gyakran kerek formája – különösen, ha öntöttvas serpenyőben sütik – egyértelműen az aranyérméket idézi. Nem csoda, hogy újévkor sok családban nem maradhat le az asztalról.
Korábban összegyűjtöttük azokat a magyar ételeket, amik a külföldiek szerint a legrosszabbak, és olyan ételeket is, amiktől visszanyerhetjük az energiánkat.
