A vetés sikerét sokan a talaj minőségén, az öntözésen vagy az időjáráson kérik számon, pedig gyakran már jóval korábban eldől, mire számíthatunk. A vetőmag csíraképessége ugyanis alapvetően meghatározza, hogy egy ágyás egyenletesen kel-e ki, vagy foltos, hiányos lesz az állomány. Éppen ezért a csírateszt a kertészeti tervezés egyik legfontosabb, mégis gyakran kihagyott lépése – írja az Agroinform.
Még a gondosan tárolt vetőmagok sem maradnak örökké ugyanolyan állapotban. Az idő előrehaladtával minden mag veszít az életképességéből, csak nem egyforma ütemben. Vannak növények, amelyek magjai akár több évig is megbízhatóan csíráznak, míg más fajták esetében már egy-két szezon után is látványos visszaesés tapasztalható. A csírateszt pontosan abban segít, hogy ne találgassunk, hanem valós képet kapjunk arról, mit tud az adott vetőmag.
Egy egyszerű otthoni teszttel már a vetés előtt csökkenthető a kockázat. Elkerülhető a foltos kelés, pontosabban megtervezhető a vetési mennyiség, és nem idő- és pénzveszteséggel kell újravetni. A csírateszt emellett a fenntartható kertészkedést is támogatja, hiszen a víz, a talaj, a komposzt, a palántanevelő közeg és a befektetett munka mind értékes erőforrás. Különösen hasznos visszajelzést ad a saját fogású vetőmagok esetében, mert megmutatja, mennyire volt sikeres a magérlelés és a tárolás.
Mikor érdemes csíratesztet végezni?
A tapasztalatok szerint a legjobb időszak január-február, amikor szükség esetén marad idő új vetőmag beszerzésére is. Különösen indokolt a csírateszt azoknál a magoknál, amelyekből csak kevés áll rendelkezésre, drágák vagy ritka fajtákhoz tartoznak, korábban már gyengén keltek, saját magfogásból származnak, illetve hosszabb ideje a fiókban állnak, bizonytalan tárolási körülmények között.
Érdemes fokozott figyelmet fordítani azokra a tételekre is, amelyek hőingadozásnak, párának vagy túl meleg környezetnek lehettek kitéve. A vetőmag ugyanis élő anyag: látszólag mozdulatlan, de folyamatosan reagál a környezetére, és lassan veszíti el a csírázáshoz szükséges erejét.
Így végezhető el a csírateszt
Az egyik legegyszerűbb és legbiztosabb módszer a papírtörlős csíráztatás. Nem igényel földet, csíráztatótálcát vagy különösebb felszerelést, mégis jól követhető és pontos eredményt ad. A lényeg az, hogy a magok megfelelő nedvességet és hőmérsékletet kapjanak, miközben a csírázás folyamata folyamatosan ellenőrizhető.
A vizsgálathoz érdemes véletlenszerűen kiválasztani 10-20 magot az adott tételből. A véletlenszerűség azért fontos, mert nem a „legszebb” szemekre vagyunk kíváncsiak, hanem az egész adag átlagos állapotára. Nagyobb mennyiség esetén akár 25-30 mag is indokolt lehet, minél nagyobb a minta, annál pontosabb az eredmény.
Egy tiszta papírtörlőt enyhén benedvesítünk annyira, hogy nedves legyen, de ne csöpögjön. A magok csírázásához vízfelvétel szükséges, ugyanakkor a túl sok víz oxigénhiányt okozhat, ami penészedéshez vagy a mag „megfulladásához” vezet. A magokat egyenletesen elosztva helyezzük el a papíron, majd ráhajtjuk a papírt, ügyelve arra, hogy ne torlódjanak egymásra.
A papírtörlőt ezután műanyag zacskóba vagy zárható dobozba tesszük, hogy a nedvesség megmaradjon, és stabil, párás mikroklíma alakuljon ki. Fontos, hogy maradjon benne egy kevés levegő, ne legyen teljesen rászorítva a papírra. A csíráztatást 20-22 °C körüli helyen érdemes végezni, mert a legtöbb zöldségmag ezen a hőmérsékleten indul meg legjobban. A radiátor közelében gyakran ideális a klíma, de közvetlen hőhatásnak nem szabad kitenni a csomagot.
Naponta egyszer érdemes ellenőrizni a magokat. Ha a papírtörlő száradni kezd, permetezővel pótoljuk a nedvességet. Penész megjelenése esetén általában túl sok víz vagy rossz szellőzés áll a háttérben, ilyenkor óvatos szellőztetés és visszafogottabb nedvesítés segíthet. A csírázás legtöbbször 7-10 napon belül jól látható, de vannak fajok, amelyek lassabban indulnak, ezért mindig érdemes figyelembe venni az adott növény csírázási idejét.
Mit árul el az eredmény?
A csírateszt végén megszámoljuk, hány mag indult fejlődésnek, majd kiszámoljuk a csírázási arányt. Ez nemcsak arra jó, hogy eldöntsük, használható-e a vetőmag, hanem arra is, hogy ennek megfelelően tervezzük meg a vetést.
Ha a csírázási arány 80 százalék feletti, a mag jó állapotban van, a szokásos vetési sűrűséggel dolgozhatunk. Hatvan és nyolcvan százalék között még használható, de érdemes sűrűbben vetni, mert számolni kell kieséssel és egyenetlenebb keléssel. Hatvan százalék alatt már nem ajánlott kockáztatni, mert a gyenge kelés újravetést, időveszteséget és terméskiesést okozhat.
Nemcsak a számok számítanak: fontos megfigyelni a csírák erejét is. Ha sok mag ugyan megindul, de a csírák gyengék, barnulnak vagy rövidek maradnak, az arra utalhat, hogy a vetőmag már fáradt, és a szabadföldi körülményeket nehezebben viseli majd.
Gyakori hibák, amelyek torzíthatják az eredményt
Az otthoni csírateszt során a leggyakoribb hiba a túl sok víz, amikor a papírtörlő tocsog, a mag pedig oxigénhiányos lesz. A túl kevés víz ugyanígy problémát okoz, mert a csírázás meg sem indul vagy idő előtt leáll. A nem megfelelő hőmérséklet szintén torzíthatja az eredményt: hidegben a csírázás lelassul, túl melegben pedig a mag károsodhat. Ezek a hibák könnyen elkerülhetők, ha a papírt csak enyhén nedvesen tartjuk, stabil hőmérsékletet biztosítunk, és rendszeresen ellenőrzünk.
Mi legyen a nem csírázó magok sorsa?
A nem csírázó, kezeletlen magok komposztálhatók, így a szerves anyag visszakerül a körforgásba. Fontos azonban odafigyelni arra, hogy csávázott, vegyszerrel kezelt vetőmagot ne helyezzünk felelőtlenül a komposztba. Étkezési célú, kezeletlen magok esetében ez általában biztonságos megoldás.
Korábban megírtuk, hogy magkölcsönző is működik egy óbudai könyvtárban, utánajártunk, hogy teremhet-e magról az avokádó, és kifogásolt vetőmag miatt büntetett a hatóság.
