A Karancs Hotel építése a hatvanas évek elején kezdődött Jánossy György és Hrecska József tervei alapján. A modern városközponttal együtt 1964-ben adták át, és már megnyitásakor a vidéki szállodaépítés kiemelkedő példájának számított. A hét emelet és a 84 szoba mellé étterem, presszó, bár és cukrászda társult; a tetőteraszon napozót alakítottak ki, amely a korszakban ritkaságnak számított. A ház a város egyik társasági találkozóhelyeként működött, és gyorsan a salgótarjáni modernizáció szimbólumává vált.
A virágzó múlt
A salgótarjáni Karancs Szállót 1964. április 5-én adták át. A 168 ágyas szállodai rész mellett a vendégek rendelkezésére állt a 200 személyes étterem, a 150 személyt befogadó kávézó és bár, a korszerűen berendezett konyhán pedig 800 személy étkezését tudták ellátni. Az új szállodában 132 alkalmazott dolgozott. A szálló felszereltsége vetekedett a fővárosban és a Balaton körül épült hotelek kényelmével.
A szálloda hamar a vendégek kedvelt helyévé vált. Számos ismert személy szállt meg a Karancsban, többek között Andrijan Grigorjevics Nyikolajev, szovjet űrhajós. Franciák, olaszok, németek, dánok, amerikaiak és főleg csehszlovákok voltak külföldi vendégeik. Belföldről szintén érkeztek turisták valamint a városba látogató művészek, színészek, politikusok és üzletemberek elsődleges szálláshelye lett.
Színes programok, egyedi élmények
A hotel hamar a város fénypontja lett ahol esküvők, bálok, divatbemutatók, szépségversenyek is megrendezésre kerültek. Egyedi élményt kínált a vendégeknek a tető, ahol kilátót, napozóteraszt és zuhanyzókat alakítottak ki. A nem mindennapi szórakozást pedig egy ideig szabadtéri mozi is garantálta. A szálloda bárjában mindennap élő zenével fogadták a táncolni vágyókat, a zenekar gyakran kísért országos hírű énekeseket is.
A szálloda fénykorában, mint a régió első számú szálláshelye és étterme volt, mely 1981-ben „Kiváló szálloda és étterem” címet is elnyerte.
Egy étterem, amely Európa bármely nagyvárosában megállta volna a helyét
A Karancs étterme kimagaslóan jó volt, amit nem csak a szállóvendégek vehettek igénybe. Az ételek minőségét egy budapesti nagyszállóból érkezett főszakács garantálta. A Karancs Szálló bárjába például nem akármilyen feltételekkel lehetett belépni, a férfiaknak kötelező volt a nyakkendő viselete.
A Karancs Szálló hanyatlása
A nyolcvanas évekre sok minden megváltozott, a vendégek lassan kezdtek elmaradni, a rendszerváltás a szálloda lassú hanyatlását felgyorsította. A város életében rövid ideig tartott a Karancs Szálló fénykora, de mégis felejthetetlen időszakot adott sok ember számára.
A siralmas jelen
A hotel több mint húsz éve üres. A rendszerváltás után a Karancs Szálló lassan elvesztette funkcióját. A forgalom visszaesett, a fenntartás egyre nagyobb terhet rótt az üzemeltetőkre, végül az ajtók örökre bezárultak.
A belső terek nagy része bontott vagy hiányos, a gépészet elavult, egyes szintek gyakorlatilag szerkezetkészre vannak visszacsupaszítva. Az épület ma „kísértetszállóként” áll Salgótarján központjában – ugyanakkor a méret, az elhelyezkedés és az építészeti kötődés miatt továbbra is komoly potenciált jelenthetne egy új befektető számára.
Felcsillanó remény az újrakezdésre, ami csak álom marad
Az épület funkcionális megújítására korábban már konkrét tervek is születtek. Egy Ybl-díjas szakemberek közreműködésével készült koncepció szerint a torony 86 szobás szállodaként születhetett volna újjá. A tervek 145 férőhelyes éttermet, 200 fős rendezvénytermet és egy tetőteraszos bár kialakítását is tartalmazták. Mivel a földszinti lepényépület időközben magántulajdonba került, a szálloda recepcióját az első emeletre helyezték volna – ez a megoldás akkor építési engedélyt is kapott, de a beruházás végül elmaradt. Szakértők szerint a megújuló hotel jelentős szerepet játszhatna a helyi turizmus és a vállalati vendégkör bővítésében.
A fényűző szálloda kísértetszállóvá vált
A szálloda az évtizedek alatt elhagyatottá vált, állaga folyamatosan romlott, az épületet fémgyűjtők és vandálok fosztották ki. A valaha nyüzsgő terek ma némák, a falakon graffitik, a folyosókon törmelék, a szobákban csupasz falak, összetört bútorok őrzik még a múlt megfakult emlékeit.
A Dragon Urbex csapat is bejárta a szállodát, akik már 7 éve kutatják Magyarország elhagyatott, sokszor régen elfeledett helyszíneit. Olyan épületekbe és terekbe nyernek betekintést, amelyek egykor élettel teltek voltak, ma azonban némán őrzik történeteiket. Az általuk felkeresett helyek nem csupán épületek, hanem történetek, sorsok és emlékek lenyomatai. A csapat tagjai számára az urbex egyszerre kaland, kutatás és tiszteletadás.
A Dragon Urbex csapat által készített fotók drámai képet festenek a Karancs Szálló jelenéről, ahol a virágzó múltat, a nyüzsgő életet már csak a falak őrizik. Az üres folyosók, a kifosztott szobák, a néma csendbe burkolózott terek nemcsak az idő múlását mutatják, hanem egy város elmúló álmait is.
A Karancs Szálló nem csupán egy omladozó épület, hanem a völgyváros egyik legszomorúbb emléke arról, milyen törékeny a múlt dicsősége, ha a jövő nem vigyáz rá.
A cikkben szereplő fotókat a Dragon Urbex csapat készítette, munkásságukat a Dragon Urbex – Eltűnő szépségeink a múlt árnyékában Facebook oldalon is figyelemmel lehet követni.
Mint arról beszámoltunk, félelmetes élményt élt át a fotós az egykori elmegyógyintézetben, valamint azt is bemutattuk, hogyan vált luxusból enyészetté a a Balaton egykori fényűző üdülője.
