A tavasz beköszöntével és a természet újjászületésével az „erdei bölcsődék” is egyre népesebbé válnak, így túrázás, kirándulás során mind gyakrabban lehet találkozni a vadonban például őzgidákkal, rigófiókákkal vagy épp kis vadmalacokkal. A Budakeszi Vadaspark munkatársainál épp a napokban adtak le 5 darab, az erdőben talált kis vadmalacot, melyek közül hármat jelenleg is a vadasparki munkatársak szoptatnak, nevelgetnek, míg kettőt a Szigethalmi Vadaspark és Állatsimogató fogadott be.
Azonban az avatatlan szem számára „árvának” vagy „magukra hagyottnak” tűnő kisállatok a legtöbbször nem szorulnak segítségre, sőt, beavatkozásunk könnyen az állat pusztulásához vezethet.
- Az őzeknél és a szarvasoknál például az anya csak rövid időre hagyja magára a gidát, emberi beavatkozást (pl. óvatlan simogatást, ölbe vételt) követően, az idegen szag miatt előfordulhat, hogy végleg elhagyja kicsinyét, így az éhen hal.
- A mezei nyulak utódjai a magas fűben lapulva várják, hogy anyukájuk visszatérjen és megszoptassa őket. Esetükben mindez még tovább is eltarthat, hiszen a nyúlmama csak naponta egyszer, hajnaltájt szoptatja a kicsinyeit.
- A csíkos vadmalacok esetében biztosak lehetünk abban, hogy az utódjait harciasan, felbőszülve óvó koca mindig a közelükben van, vagyis már csak ezért sem bölcs dolog megközelíteni, vagy kézbe venni a csöppségeket.
- A rigófiókák nagyon korán kirepülnek a fészekből, majd szétszóródva rejtőzködnek, hogy a ragadozók nehezebben leljenek rájuk, de eközben a madárszülők folyamatosan etetik őket, és a hangjuk alapján találnak rájuk.
Bármennyire is úgy tűnhet, hogy emberi segítségre szorulnak ezek az állatok, álljunk ellen a kísértésnek! A vadállatkölyköknek az anyjuk nélkül csekély esélyük van az életben maradásra. Az emberek által, „cumisüvegből” felnevelt apróságokat ráadásul nagyon nehéz visszavadítani, így a természetbe való, biztonságos visszaszoktatásuk is majdhogynem lehetetlen. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy ne nyúljanak ezekhez az állatokhoz!
– hangsúlyozta Szilágyi Zsolt, a Budakeszi Vadaspark gondozója.
Ha teljes bizonyossággal meggyőződtünk arról, hogy az állatot esetleg valóban magára hagyta az anyja (3-4 óra múlva visszamentünk és még mindig ott találtuk, esetleg egy nagyobb testű, még csupasz, vagy fehér pehelytollas, járni és repülni nem képes fiókát találtunk), akkor az illetékes nemzeti parktól, a legközelebbi állatkerttől vagy állatvédelmi szervezetektől kérhetünk szakmai segítséget.
