Budapest alatt egy hatalmas, több tíz kilométer hosszú föld alatti járatrendszer húzódik, amelynek története évszázadokra nyúlik vissza. A kőbányai pincerendszer ma már nagyrészt kihasználatlanul áll, pedig egykor bányaként, borospinceként, söripari raktárként, óvóhelyként, sőt, hadiüzemként is szolgált.
A járatok többsége a mai X. kerület alatt található, és becslések szerint 32–33 kilométer hosszú, mintegy 180 ezer négyzetméteres területen terül el. A föld alatti folyosók 4–6 méter szélesek és magasak, de akadnak ennél jóval tágasabb termek is.
A kő, amelyből Pest épült
A terület története egészen a középkorig vezethető vissza. Egy 1244-ben kelt oklevél szerint IV. Béla király Pest városának adományozta az itt található területet, amelyet akkoriban Kőérnek neveztek. A föld mélyében található miocén kori szarmata mészkő gyorsan fontos építőanyaggá vált, mert könnyen faragható volt, ugyanakkor a felszínen megszilárdult és fagyállóvá vált.
A bányászat különösen az 1838-as pesti árvíz után lendült fel, amikor a város újjáépítéséhez nagy mennyiségű kőre volt szükség. A kőbányai mészkőből készült többek között a Lánchíd és a Margit híd egyes elemei, a Magyar Tudományos Akadémia, az Operaház, az Egyetemi Könyvtár, valamint számos budapesti palota és bérház.
A bányászok a föld alatt hatalmas járatokat vájtak ki: az óriási kőtömbökbe több helyen belevágtak, majd ékekkel választották le a falról. Az így kialakuló tárnák egy része később természetes módon alakult át pincévé.
Bányából borospince
Amikor a bányászat a 19. század végére fokozatosan megszűnt, a föld alatti járatok nem maradtak sokáig üresen. A környéken ekkoriban jelentős szőlőtermesztés folyt, ezért a pincék ideális helyszínnek bizonyultak a bor tárolására.
A stabil hőmérséklet és páratartalom más célokra is alkalmassá tette a hatalmas tereket. A 19. század közepén megjelentek a sörfőzdék a környéken, amelyek szintén kihasználták a járatok kedvező klímáját.
Bor után jött a söripar
Az egyik legjelentősebb vállalkozó Dreher Antal volt, aki 1862-ben vásárolta meg az egyik sörgyárat, és rövid idő alatt hatalmas üzemmé fejlesztette. A kőbányai járatok kiválóan alkalmasak voltak a sör érlelésére és tárolására, ezért a pincék a söripar központjává váltak.
A föld alatt nemcsak hordókat tároltak: az árpát itt csíráztatták, hatalmas raktárakat alakítottak ki, sőt járművekkel is járható utak vezettek a pinceágak között.
Óvóhely és hadiüzem a második világháborúban
A második világháború idején a bombázások alatt a környék lakói tömegesen kerestek menedéket a föld alatti járatokban, amelyek természetes óvóhelyként szolgáltak.
A hatalmas terek egy részében katonai létesítményeket is kialakítottak. 1944-ben ide költöztették a magyar repülőgépgyártás egy részét, és a föld alatt Messerschmitt repülőgépekhez gyártottak motorokat, hogy az üzemeket megóvják a légitámadásoktól.
Mi történik ma a pincékben?
A rendszerváltás után a pincerendszer nagy része kihasználatlan maradt. Egyes szakaszokat raktárként vagy gombatermesztésre használnak, de a hatalmas járatok jelentős része ma is üresen áll. A terület nagyobb része a kőbányai önkormányzat tulajdonában van, kisebb része pedig a sörgyárhoz tartozik.
Évente néhány alkalommal van lehetőség vezetett túrákon megnézni pincerendszer egy részét.
Bár számos ötlet született a hasznosítására, például turisztikai látványosság vagy kulturális tér kialakítása, a hatalmas föld alatti labirintus jövője egyelőre még mindig nyitott kérdés. A fotók egy futóverseny napján készültek, ahol azt kérték a nevezőktől, hogy fehérben érkezzenek, ezért látható több helyen UV-fény, illetve szalagkordonok.
Akit érdekelnek a föld alatti programok, annak érdemes felkeresnie a budai Vár-barlangot, a Gellért-hegyi víztárolót (évente pár napra megnyitják a látogatók előtt), illetve 5 egyéb, különleges föld alatti programról is írtunk már ajánlót.
