A Körös-Maros Nemzeti Park számolt be arról, hogy a fekete gólyák első példányai megjelentek a vidékükön. A fekete gólyák ugyanis valamivel később érkeznek, mint a fehérek. Hosszú utat kell megtenniük, mivel akár Kenyáig is elmennek telelni. Az eddig regisztrált legnagyobb távolság, amelyet egy gyűrűzött fekete gólya megtett, 6304 km volt. Ez a példány Csehországból indult és Kenyáig repült el.
Az alföldi tájakon a zavartalan erdőrészeket, folyók ártereit választják fészkelőhelyül. Mindig az erdő legzavartalanabb részében, tisztások, erdei utak mentén raknak fészket, mert nagy szárnyaik miatt szükségük van egy berepülő folyosóra. Fészküket nem a törzs közelébe, hanem a parlagi sasokhoz hasonlóan, egy oldalsó ágra rakják.
Táplálkozásuk hasonló a fehér gólyákéhoz, de jobban kötődnek a vízhez, a vizes élőhelyekhez. Évente átlagosan 3-5 tojást raknak, de tojásaik nem fehérek, hanem zöldes-kékes árnyalatúak.
A Körös-Maros Nemzeti Parkon belül egyebek mellett a Kis-Sárréten és a Hármas-Körös alsó szakaszának ártéri erdőiben költenek, de mindenütt csak kis számban.
A fehér és a fekete gólyák igen hosszú életű madarak, a gyűrűzések alapján bizonyítottan regisztráltak már 30, sőt, több mint 40 éves példányokat is.
Arról is írt kolléganőnk, hogy gólyás porta lett az öreg vályogházból a Tisza-tónál, és sajnos kettészakadt és leomlott egy abonyi gólyafészek. Afrikában pedig óriáskígyó végzett egy gyűrűzött fehér gólyával.
