A Baranya megyei Ormánság egy gyönyörű, elfeledett aprófalvas vidék a Dráva-melléken. Az ormánsági aprófalvak rengeteg kinccsel, értékes építészeti örökséggel és különleges gasztronómiai hagyományokkal rendelkeznek. Kémes, Szaporca, Tésenfa és Drávacsehi azért fogott össze, hogy a saját értékeiket maguk is felfedezzék és a látogatóknak is bemutassák.
Az ország egyik legdélebbi részében található négy falu összesített lakossága is alig haladja meg az ezer főt. Ezek a települések azonban egyedülálló építészeti örökséget őriznek, melynek kiemelkedő darabjai a fakazettás templomok, amelyek autóval 10-20 percnyire vannak csupán a harkányi fürdőtől és a siklósi vártól.
Ormánság hazánk kevésbé ismert helyei közé tartozik
Györkő Zsombor – akinek felvételeit már több alkalommal bemutattuk a portálunkon – nemrégiben ismét ezen a számos értéket őrző helyen járt.
Megannyi látnivalót és kincset rejt ez a hangulatos és nyugalmat árasztó országrész. Aki ellátogat ide biztos magával ragadja a hely varázsa.
Ahhoz, hogy ezt a varázslatot átélhessük nem kell sokat tenni, csupán végig sétálni néhány rendezett, szép Ormánsági falun, és felkeresni azoknak a látnivalóit. Itt szeretném kiemelni Kémest illetve Szaporcát, ahol az Eperfa Tájházba belépve a látogató valóságos időutazásban vehet részt vagy érdemes felkeresni és megpihenni a Hétöles-tó fái alatt vagy meglátogatni az Ős-Dráva Látogatóközpontot és bejárni annak izgalmas tanösvényét
– mutatta be Györkő Zsombor az Ormánságban átélt élményeit a Sokszínű vidék megkeresésére, és kiemelte, hogy teljesen magával ragadta ez a vidék, ahol minden alkalommal új és új élményekkel tud gazdagodni.
Eperfa Tájház Szaporca – Egy ház, ami közösséget teremt
Az Eperfa Tájház története Szaporca szívében nem intézményi döntésekkel, hanem összefogással kezdődött – és éppen ettől vált igazán hitelessé.
A Kossuth Lajos utca 56. alatti lakóingatlant 2012-ben tulajdonosa hasznosításra kínálta fel a szaporcai önkormányzatnak, azzal a feltétellel, hogy a telken lévő házat meg kell hagyni. A faluközösség társadalmi munkában létrehozott tájház kialakítása mellett döntött. A házat kívül belül kimeszelték, az egykor szabadkéményes konyha tűzhelyét újraépítették, a füstelvezető nyílást megnyitották. A kerítést vesszőfonatosra cserélték, az udvaron az ólat felújították. A ház helyiségeit helyi gyűjtésből az Ormánságra jellemző berendezési tárgyakkal rendezték be, a hátsó szobában Szaporcán élt szövőnő munkáiból látható válogatás.
A tájházat azért hozták létre, hogy érdeklődők betekintést nyerhessenek ebbe a kis közösségbe, életformába, ormánsági/ormánysági hagyományokba és megismerhessék e tájegység használati eszközeit, szokásait.
Az Eperfa Tájház egy folyamatosan alakuló közösségi tér. A tájházat létrehozó közösség több ezer társadalmi munkaórával vett részt az álmuk megvalósításban.
Ős-Dráva Látogatóközpont, ahol a térség természeti és kultúrtörténeti értékeinek is részese lehet a látogató
Az Ormánság természeti értékeit és hagyományait megismertető Ős-Dráva Látogatóközpont interaktív kiállítással, őshonos háziállat bemutatóval, tanösvényekkel, változatos aktív programokkal, környezeti nevelési foglalkozásokkal várja a közönséget. A látogatóközpont egész évben várja a vendégeket. Célja az Ormánság, a Kelet-Dráva Tájegység természeti értékeinek, valamint hagyományainak komplex, élményközpontú bemutatása.
A látogatóközpont főépületében a térség természeti és kultúrtörténeti értékeit, hagyományait felvonultató, interaktív elemekkel gazdagon felszerelt kiállítás tekinthető meg. Az épületben a természeti környezet mellett az ormánsági néprajz bemutatásának is fontos szerep jut.
Ős-Dráva tanösvény, a terület változatos és különleges élővilágába engedi bepillantani az érdeklődőket
A tanösvényen megismerhető a régi tájhasználat, a folyószabályozás, valamint a rehabilitáció és a revitalizáció lehetőségei. A tanösvény szakvezetéssel, vagy önállóan a kihelyezett táblák vagy hanganyag segítségével járható be. Az Ős-Dráva tanösvény bemutatja, hogyan lehetséges komplex módon, az egykori, ártéri gazdálkodás jelenleg is használható elemeire alapozva a helyi társadalom életét harmóniába hozni az ormánsági tájjal.
A Dráva élővilága tanösvény a terület változatos és különleges élővilágába engedi bepillantani az érdeklődőket, akik megszemlélhetik a változatos élőhelyeket a nyílt vízfelületektől a part menti, mocsaras területeken át a színpompás vadvirágokkal borított, fás legelőkig. A terület élményszerű bemutatását többek között madármegfigyelő, madárgyűrűző állomás, fedett foglalkoztató és több pihenőhely szolgálja.
Hétöles-tó, a legendák őrzője
A picinyke, alig több mint fél hektár vízfelületű tó létrejöttéhez több legenda fűződik. Az egyik szerint egyszer egy teljes nászmenet fulladt bele ökröstől, kocsistól, míg egy másik szerint a tó soha nem fog kiszáradni, mivel egy hajdani pásztorkút van a közepén.
Kialakulása az 1720-as évekre tehető és a Dráva örvénylésével függhetett össze. Régi generációk elmondása szerint a Hétöles-tó úgy keletkezett, hogy az egykori legelőt kútjával együtt a Dráva vize elárasztotta, a visszamaradt tavacskát pedig azóta is a kút táplálja.
Nevét a mélységéről kapta, mely minden részén 7 öl, azaz mintegy 14 méter lehetett. A tó évszázadokon keresztül szolgálta a környéken élő embereket, például a jószágok itatása céljából.
Szaporca, egy kicsi falu az Ormánság délkeleti csücskében
A Kelet-Ormánságban, a Dráva közelében fekszik, a folyótól mintegy 3 kilométerre, a Fekete-víz mellett. Az Árpád-kori település első említése 1117-ből származik, Supurkan alakban.
Természeti adottságainak köszönhetően a település élete összefonódott a Drávával; az éltette és nádasaiban rejtegette a falu népét háború idején.
A második világháborúban jelentős károk érték a települést és az 1883-ban épült református templomot a német és bolgár csapatok közötti harcok során. Napjainkban a falu környéke a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának kezelésében áll, miután az itt elterülő Cún–Szaporca-holtágrendszer a Dráva-medence legnagyobb, és érintetlen volta miatt természetvédelmileg a legjelentősebb egybefüggő holtágrendszere.
Kémes, egy település melynek az erejét nemcsak az épületei, utcái vagy hagyományai adják, hanem az itt élő emberek összetartása és közös emlékei
E terület első lakóira utaló leletek a bronzkor késői szakaszából valók. A római időkben itt élőkre utaló lelet egy feltárt sír volt. A község nevének első írásos említése 1077-1095 közötti időkből való, a Rád (Dráva) birtok I. László király kori határjárásban tűnt fel Kemus néven, 1177-ben pedig Kemes alakban említik. A határjárásban körülhatárolt uradalom 5 mai falu: Tésenfa, Kémes, Csehi, Szerdahely és Kovácshida területét ölelte fel, pontosan követve ezek mai határát.
Még a tatárjárás előtt kerülhetett a Kán nemzetséghez tartozó Siklósiak kezére, mert egy 1251-ben a két Kémesen (Nagy- és Kiskémes) és uradalmán mint öröklött birtokukon osztoztak, amely Simon fia Gyulának jutott.
A középkori település az 1333-1335 közötti pápai tizedjegyzékben önálló plébániaként szerepel, s papja 1335-ben 12 báni pápai tizedet fizetett. A török uralom ideje alatt végig lakott volt, lakói azóta is magyarok.
Gyönyörű fotókon bemutattuk a Káli-medence csendes kis faluját, ahol megnyugszik az ide látogatók lelke, valamint megosztottuk, hogy titokzatos hajóroncsok bukkantak elő a Dunában.
