A hagyományos vidéki kertek és gyümölcsösök egyik jellegzetes fája a szilva, ami generációk óta fontos része a hazai gyümölcstermesztésnek. Frissen fogyasztva éppúgy kedvelt, mint lekvárként, befőttként, aszalva vagy pálinka alapanyagaként. Hosszú érési időszaka miatt nyártól egészen őszig jelen van a kertekben és a piacokon.
A szilva a rózsafélék családjába tartozó csonthéjas gyümölcs, világszerte mintegy kétezer fajtája ismert. Bár legtöbben a szilva szó hallatán a liláskék, hamvas héjú változatokra gondolnak, léteznek éretten is zöldes, sárga, pirosas és különböző kék árnyalatú fajták. Formájuk ugyanolyan változatos, mint a színük: lehetnek hosszúkásak, tojásdadok vagy gömbölyűek.
A fajták nemcsak színükben és alakjukban különböznek egymástól, hanem ízükben, érési idejükben és abban is, hogy a gyümölcshús mennyire könnyen válik el a magtól. A sokféleségnek köszönhetően a hazai szilvaszezon általában júliustól egészen októberig tart.
Egy kis szilvatörténelem
A szilva termesztése több ezer éves múltra tekint vissza. Az európai szilva (Prunus domestica) eredetét általában a Kaukázus, a Kaszpi-tenger és Elő-Ázsia térségéhez kötik, ahonnan fokozatosan terjedt tovább Európa felé. A gyümölcsöt már az ókorban is ismerték és fogyasztották, a görögök és a rómaiak pedig fontos szerepet játszottak termesztésének és különböző változatainak elterjesztésében.
A szilvát nemcsak frissen fogyasztották, hanem már korán aszalták is, mivel így jóval hosszabb ideig eltartható volt. A középkorban termesztése tovább terjedt Európában, és a kolostorkertekben, valamint a vidéki gazdaságokban is gyakori gyümölcsfává vált. Később lekvárok, mártások és különféle tartósított élelmiszerek alapanyagaként is egyre fontosabb szerepet kapott.
Magyarországon a szilva már a középkorban ismert volt, írásos említése a 13. századból is fennmaradt. A termesztése különösen a 16. századtól vált jelentőssé, amikor már több hazai fajta is elterjedt.
Ismert magyar szilvafajták
A magyar kertekben és gyümölcsösökben számos régi szilvafajta és tájfajta maradt fenn, amelyek közül több egy-egy vidékhez, hagyományos feldolgozási módhoz is szorosan kötődik. A legismertebbek közé tartozik a sokoldalúan felhasználható Besztercei, ami a magyar szilvatermesztés egyik meghatározó fajtája, a Szatmár-Bereg vidékére jellemző Nemtudom vagy penyigei szilva, a jellegzetesen aromás Debreceni muskotály, valamint a régi tájfajták közé sorolt Boldogasszony- vagy Bódi szilva és a veres, illetve vörös szilva. Különleges régi fajta a Gömöri nyakas is.
Ezek a szilvák méretükben, színükben, ízükben és érési idejükben egyaránt különböznek, van közöttük friss fogyasztásra, lekvárfőzésre, aszalásra vagy pálinkakészítésre különösen alkalmas fajta is.
Érdekességek a szilváról
Egészségre gyakorolt hatása
A szilva több olyan tápanyagot is tartalmaz, melyek jól illeszkednek az egészséges étrendbe. A friss gyümölcs magas víztartalmú, rostot, káliumot, vitaminokat és különféle antioxidáns hatású növényi vegyületeket is biztosít.
Legismertebb élettani hatása az emésztés támogatásához kapcsolódik, különösen aszalt formában. Az aszalt szilva rostot és szorbitot tartalmaz, amik elősegíthetik a rendszeres bélműködést, és segíthetnek székrekedés esetén. Nagyobb mennyiségben azonban puffadást, hasi görcsöt vagy hasmenést is okozhat.
A szilvában található fenolos vegyületek és antociánok antioxidáns tulajdonságúak, hozzájárulnak a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez.
Ásványi anyagok közül jelentős a kálium-, réz- és mangántartalma, melyek támogatják a szív- és érrendszer működését, az idegrendszert és a csontanyagcserét.
A friss szilva energiatartalma viszonylag alacsony, 100 gramm nagyjából 45–50 kilokalóriát tartalmaz. Magas víztartalma és rostjai hozzájárulhatnak a teltségérzethez, ezért jól beilleszthető egy kiegyensúlyozott, akár testsúlycsökkentést célzó étrendbe is.
Sokoldalúan felhasználható gyümölcs
Hogy melyik szilvafajtát érdemes választani, azt nagyban meghatározza, mire szeretnénk felhasználni. Készülhet belőle kompót, befőtt, lekvár, gyümölcsleves, pite, rétes, morzsasütemény és természetesen szilvás gombóc is. Aszalva vagy lefagyasztva hosszabb ideig eltartható, így a szezon elmúltával is felhasználható. A nagyobb, lédúsabb, gömbölyded fajták gyakran friss fogyasztásra ideálisak, míg a kisebb, aromásabb, könnyen magvaváló szilvák jól használhatók süteményekhez, szilvás gombóchoz vagy lekvárhoz.
A hagyományos szilvalekvár különösen fontos része a magyar vidéki gasztronómiának. Lekvárfőzéshez az érett, puhább, magasabb cukortartalmú gyümölcsök a legalkalmasabbak. Az aszalt szilva szintén régóta kedvelt tartósított forma, ugyanakkor jóval koncentráltabb energia- és cukortartalmú, mint a friss gyümölcs.
A szilva nemcsak édességekben működik jól. Savanykás-édeskés íze remekül illik sült húsokhoz, különösen kacsához, sertéshúshoz vagy vadételekhez. Készülhet belőle szósz, chutney vagy máz, az aszalt szilvát pedig húsok töltelékeként és előételekhez is gyakran használják.
A felsorolásból természetesen a szilvapálinka sem maradhat ki. A szilvából nemcsak Magyarországon készítenek párlatot: a Balkánon és Közép-Európa több országában ismert a slivovitz vagy šljivovica. Japánban az ume nevű termésből készül az umeshu, amelynél a zöld gyümölcsöt cukorral és alkohollal áztatják.
Ha unalmas a lekvár, készülhet sült tea
A sült tea valójában egy fűszeres, sült gyümölcskeverék, amiből télen néhány kanállal forró vízhez adva gyorsan illatos gyümölcstea készíthető, de nem csak teaként használható: forralt borhoz, joghurthoz, süteményekhez vagy akár sült húsok mellé is jól illik.
Ilyenkor a szilvaszezonban lekvár helyett isteni alternatíva.
Hozzávalók:
- 2 kg tetszőleges gyümölcs
- 30 dkg cukor
- 1 evőkanál őrölt fahéj
- 2 csomag vaníliás cukor
- fél citrom leve, kisebb citrom esetén egy egész
- ízlés szerint néhány szem szegfűszeg
A gyümölcsök szabadon variálhatók. Jól működik benne a szilva, füge, körte, alma, málna és más bogyós gyümölcsök, de akár mirelit gyümölcs is használható.
Elkészítés:
A gyümölcsöket megtisztítjuk, szükség szerint kimagozzuk, majd kisebb darabokra vágjuk. Egy magas falú tepsibe tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a fahéjat, a vaníliás cukrot, a citromlevet és ízlés szerint a szegfűszeget. Az egészet alaposan összekeverjük, majd 180 °C-ra előmelegített sütőben körülbelül 1,5 órán át sütjük. Sütés közben néhányszor átkeverjük.
Érdemes közben megkóstolni, mert a szükséges cukor mennyisége attól is függ, milyen gyümölcsöket használunk. Amikor a gyümölcs megpuhult, levet eresztett, és sűrű, illatos keverékké sült, még forrón tiszta üvegekbe töltjük, lezárjuk, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Így készül belőle tea: Egy csészébe tegyünk 1–2 teáskanál sült gyümölcskeveréket, majd öntsük fel forró vízzel. Néhány percig hagyjuk állni, és már fogyasztható is. A gyümölcsdarabokat a tea végén akár meg is lehet enni.
Korábbi cikkünkben megmutattunk 3 isteni szilvás süteményt, és arról is írtunk, hogy Magyarországon terem a világ egyik legfinomabb szilvája.
