A zirci arborétum tavának egyetlen felszíni vízforrása ugyanis a Cuha-patak. Ha pedig kevés víz érkezik a patakon, azt előbb-utóbb a tavon is látni lehet. Egyre inkább kiszárad.
40 centiméter – csak ennyi! Térdig ér az arborétumi kis tó. Ötször ennyi víz szokott benne lenni. Sajog a szívünk, amikor ránézünk, de közben tudjuk, hogy a mi tavacskánk egy természetes és nagyon érzékeny mérőműszer. Pontosan mutatja, mi zajlik körülöttünk, mi történik a Bakony vízháztartásával
– írta a Facebookon a Zirci Ciszterci Arborétum hangsúlyozva, hogy a probléma nem egyszerűen az, hogy idén is kevés csapadék hullott. Legalább ennyire számít, mikor, milyen intenzitással és milyen hosszú száraz időszakok között érkezik a csapadék. Az idei év ebből a szempontból is szélsőséges.
A Bakony a karsztos vízrendszere miatt különösen érzékeny terület. Kicsit olyan, mint egy lyukacsos sajt: a lehulló csapadék jelentős része a mészkő és a dolomit repedésein keresztül beszivárog a felszín alatti vízrendszerbe.
A Cuha ugyanis természeténél fogva sem teljes hosszában állandó vízhozamú patak. Karsztos környezetben folyik, ezért bizonyos szakaszain régebben is többször előfordult nyári kiszáradás.
Elnevezése a szláv Sucha vagy Suha eredetire vezethető vissza, amely azt jelenti: száraz. Nem lenne tehát igaz azt állítani, hogy „régen mindig folyt benne víz, most pedig a klímaváltozás miatt kiszáradt”
– írták a posztban.
A gond az időszakos bakonyi vízhiányok gyakorisága, hossza és az, hogy az év mely időszakaira terjednek ki. A kis tó mindkét föld alatti betápláló csatornája a Cuha vizét vezeti át azon. Ha a patakban kevés a víz, egy idő után a tó szintje is csökkenni kezd. De nemcsak a Cuhán láthatjuk a vízhiány jeleit. A Bakony több kisebb vízfolyása, tava küzd alacsony vízállással.
Augusztusban a tarna száradt ki teljesen, néhány pocsolyán osztozik az élővilág, de tuskók virítanak az egykori dobozi halastó kiszáradt medrében is, és erdei turistaút lett a kiszáradt patak Kismarosnál.
