Élet víz nélkül címmel készülő dokumentumfilmjében Ljasuk Dimitry a Duna történetét követi végig a folyó vízgyűjtő területétől egészen Magyarországig.
A független filmes, környezetvédelmi aktivista, a Tisza-tó zöld nagykövetének alkotása nem csak a Dunáról, hanem az Alföldről, Homokhátságról, Tiszáról, a mellékfolyókról, nagy tavainkról szól, összességében a Kárpát-medence klímaváltozásáról, a vízválságáról és a víz felhasználásáról.
A forgatás alatt a napokban a Duna Kismaros környéki helyszínein járt a rendező, aki döbbenetes tapasztalatokról számolt be a kiszáradt a Morgó-patakról.
Olyan, mintha nem is lett volna. Több száz méteren át csupán egy kavicsos meder látszik, ahol néhány hónappal ezelőtt még folyamatosan folyt a víz. Az élővilág szinte teljesen eltűnt, csak a kövek között heverő apró rákpáncélok emlékeztetnek arra, hogy ez nemrég még egy élő patak volt. Az Alföldön ma már sajnos egyre gyakrabban találkozunk kiszáradó vízfolyásokkal. A Morgó-patak és a mellette futó Török-patak azonban a Börzsöny hegység állandó vizű patakjai közé tartoztak. Éppen ezért különösen figyelemfelkeltő, hogy ma már ezek is súlyos vízhiánnyal küzdenek
– írta a Facebookon.
Kismaroson Sevcsik András környezeti nevelő, a Hiúzház Erdei Iskola és Látogatóközpont vezetője mutatta meg Ljasuk Dimitrynek a környék patakjait. Elmondása szerint a Morgó-patak 2022-ben száradt ki először, de akkor még több helyen maradtak vízzel telt medencék. Az elmúlt években többször került a kiszáradás határára, idén azonban szinte teljesen eltűnt belőle a víz.
Mintha köves út lenne, pedig ez egy patak helye. Ezen a szakaszon épített meder van a hidak miatt. A Börzsöny patakjainak kiszáradását egyszerre több tényező okozza: a csapadékhiány, az egyre gyakoribb aszályos időszakok, a vízkivételek, egyes medermódosítások, valamint az erdőgazdálkodás hatásai. Ezek együtt jelentősen csökkentik a patakok vízutánpótlását. Ha ez a folyamat folytatódik, több ma még állandó vizű patak időszakos vízfolyássá válhat
– elmélkedett a a filmrendező.
A patakban egyetlen jelentősebb vízfelület maradt meg: egy hódgát mögött körülbelül félméteres vízoszlop gyűlt össze. Ebben a kis menedékben még halak – például kövi csíkok és fürge csellék – próbálják átvészelni az aszályt. Ha azonban tartósan 35–40 °C-os hőség marad, a sekély víz gyorsan felmelegszik, csökken az oxigéntartalma, és ez a túlélési esélyeiket is jelentősen rontja. De ha túlélik, akkor azt a hódoknak köszönhetik.
A hét eleji zápor sem tudta újraéleszteni a patakot. A lehullott csapadék nagy részét a kiszáradt talaj elnyelte, a felszínen megjelenő kevés víz pedig egy nap alatt eltűnt. Mindez jól mutatja, hogy egy-egy nyári zivatar önmagában már nem elegendő a vízhiány megszüntetésére.
A Morgó-patak alsó szakaszán sok állatnak már nem maradt esélye. A kövek között ezernyi kis bolharák és cifrarák kiszáradt páncélja hever. A víz eltűnésével számos vízi gerinctelen, valamint több kétéltű és hüllő számára is megszűnt az élőhely
– fogalmazott Ljasuk Dimitry.
Azért van ok a bizakodásra is itt a Morgó-pataknál. A Duna–Ipoly Nemzeti Park és több helyi szereplő olyan természetközeli vízmegtartó megoldásokat tervez, mint a rönkgátak, rőzsegátak vagy esőkertek. Ezek célja, hogy a lehulló csapadék ne néhány óra alatt jusson el a Dunába, hanem minél tovább a tájban maradjon, táplálva a talajt, az erdőket és a patakokat. Sok ilyen apró beavatkozás együtt már valódi változást hozhat.
A Jenő-pataknál sem sokkal jobb a helyzet
A nagy aszályban szinte felforrt a víz a körtevélyesi Holt-Tiszán, a Sebes-Körösn pedig már-már át lehet sétálni az alacsony vízállás miatt. Döbbenetes fotókon mutattuk meg, milyen a szárazság miatt haldokló Velencei-tó.
