A Balaton egyik legismertebb hala a fogas, amelyet sokan süllőként is ismernek. A két elnevezés ugyanazt a halfajt jelöli, a balatoni szóhasználatban hagyományosan a másfél kilogrammnál nehezebb példányokat nevezik fogasnak, a kisebbeket pedig süllőnek – írja a Sonline.
A fogassüllő (Sander lucioperca) a Balaton egyik legértékesebb halfaja. Teste világos, ezüstös színezetű, húsa pedig könnyen lemezekre válik, íze miatt pedig már a 19. században is nagy hírnévre tett szert. A balatoni halászatban és kereskedelemben idővel külön nevet kapott a nagyobb termetű süllő: így vált elterjedtté a fogas elnevezés. A másfél kilogrammos határ tehát nem jelent külön biológiai kategóriát, és nem is egy másik halfajt jelöl. A megkülönböztetés a balatoni hagyományokból ered.
Már a 19. században híres volt a balatoni fogas
A balatoni fogassüllő különleges minősége miatt már több mint száz évvel ezelőtt is kedvelt volt. Az ezüstös színezet és a jellegzetes, lemezes hús a tó sajátos természeti adottságaihoz kapcsolódik. A balatoni hal európai hírnevet szerzett, ezért a kereskedelemben is fontos lett az eredet igazolása.
1931-ben az exportra szánt példányok kopoltyúfedelére külön fémvédjegyeket erősítettek, a szállítmányokat pedig a balatoni származást igazoló bizonyítvánnyal látták el.
A balatoni eredetvédelem napjainkban is létezik. A „Balatoni hal” elnevezés 2021 óta európai uniós oltalom alatt álló földrajzi jelzés. A megjelölést a meghatározott származási és termelési feltételeknek megfelelő fogassüllőre és pontyra lehet használni. Az oltalom a Balaton teljes vízgyűjtő területén tenyésztett halakra is kiterjed.
Nem minden balatoni étteremben kínált fogas származik a tóból
A balatoni vendéglátóhelyeken rendelt fogas esetében érdemes figyelni a származásra. Ha az étlapon szereplő hal rendelkezik a „Balatoni hal” oltalom alatt álló megjelöléssel, akkor igazoltan a balatoni vízgyűjtő területéről származik, és megfelel az előírt feltételeknek.
De a kínálatban más országból érkező süllő is szerepelhet, a külföldi import, például a Kazahsztánból származó hal, szintén gyakori.
Ennek egyik oka, hogy a Balatonon 2013 decemberében megszűnt a nyíltvízi, kereskedelmi célú halászat. Az éttermek és halsütők ellátása így nem alapulhat a tó kereskedelmi halászatán. A horgászok ugyan megtarthatják a szabályosan kifogott halat, de azt nem értékesíthetik, így a zsákmányuk nem kerülhet kereskedelmi forgalomba.
A hal értékesítéséhez a származást és a jogszerű kifogást igazoló fogási tanúsítvány szükséges. Ezt a Nébih tájékoztatása szerint halászati engedéllyel rendelkező személy állíthatja ki. A horgásznapló vezetése önmagában nem jogosít fel az értékesítésre. A szabályozás azt is megakadályozza, hogy valaki kifejezetten eladási céllal kezdjen horgászni.
A nagyobb fogasokból is csak meghatározott mennyiség tartható meg
A balatoni horgászrend a nagyobb fogassüllők védelmére is külön szabályokat tartalmaz. A 2026-os előírások szerint a 70 centiméternél hosszabb példányokból naponta legfeljebb egy tartható meg. Az ugyanazon a napon kifogott további, ekkora halakat haladéktalanul és kíméletesen vissza kell engedni.
Az éves területi jeggyel rendelkező felnőtt horgászok az 5 kilogrammot elérő vagy meghaladó fogassüllőkből évente legfeljebb tíz példányt vihetnek haza. A 35 centiméternél kisebb halakat, a tilalmi időben kifogott példányokat, valamint a megtartási korlátozásba ütköző zsákmányt szintén vissza kell engedni.
Korábban megírtuk, hogy mázsányi süllő pusztult el a Balatonban a kárókatonák miatt, és a süllők is tudnak veszélyesek lenni a madarakra: negyvencentis süllő végzett a kormoránnal Mohácsnál.
