A sűrű ágak és a sárguló levelek szövevényében, ahol a fény és az árnyék mindennapi táncukat járják a természet néha megállítja az időt. Egyetlen pillanat az egész. Az ember lépte megtorpan a száraz avaron, a lélegzet bennreked, és a világ zaja elcsendesedik.
Egy különleges megjelenésű madár kutat a fa törzsén, hófehér alakja szinte világít a fa kérgén. Csak a lágyéktollakon villanó parányi, skarlátvörös jel mutatja, hogy evilági lény, a harkályok nemzetségének ritka, törékeny csodája.
Amikor ilyen ritkaságot lát az ember mozdulni se mer, lélegzetét visszafojtva figyel, félve attól, hogy a legkisebb nesz, egyetlen hangosabb szívverés is szétfoszlatja a varázslatot, és a fehér szárnyak suhanásával a csoda örökre eltűnik a kék égbolt végtelenjében. A személő ilyenkor csak áll és végtelen hálát érez, mert tudja, hogy a természet a legféltettebb, legritkább titkainak egyikét osztotta meg, egy olyan pillanatot, amely csak nagyon keveseknek és ritkán adatik meg az életben.
Rendkívüli faunisztikai ritkaság
A Madárhatározó Facebook csoportban egy különleges megjelenésű harkálynak jártak a csodájára, amiről Medve Zsuzsanna készített nem mindennapi felvételeket. De nem csak a felvételek különlegesek, hanem a megfigyelés is, mivel hazánkban ez idáig nem igen volt még ilyenre példa. A csoportban azt írták, hogy a felvételeken nagy fakopáncs vagy balkáni fakopáncs lehet. Mivel a piros lágyéktollak még így is – igaz csak halványan – látszanak, nagy valószínűség szerint inkább nagy fakopáncs, mert annak a normál tollazatban is erőteljes a színezet.
Portálunk felkereste a hölgyet, aki elmondása szerint először nem is sejtette, hogy milyen rendkívüli faunisztikai ritkaságnak lehetett a szemtanúja. Az életre szóló megfigyelés mögött nemcsak óriási szerencse, de a madár részéről egy biológiai csoda is áll, hogy a feltűnő tollazata ellenére idáig sikeresen elkerülte a ragadozókat.
A felvételek Sajószögeden készültek 2026. november 7-én, szombaton délután egy óra környékén. A lehullott diófa leveleket gyűjtöttem össze, mikor meghallottam az ütemes “kopácsolást”. Mindenki tette a dolgát, én is és a harkály is. Már eltelt körülbelül 20 perc, s még mindig kopácsolt. Akkor pihenésként megálltam és fürkésztem a fa koronáját, majd 5–7 másodperc múlva megpillantottam. Nagyon meglepett a harkály hófehér tollazata. Siettem is gyorsan a telefonért, hisz mégis csak különleges, így gondoltam megörökítem
– mesélte Zsuzsanna a különleges élményét.
Hazánkban a legritkább kuriózumok közé tartozik
A hazai madármegfigyelések történetében a fehér színmutációjú harkály a legritkább kuriózumok közé tartozik. Bár Magyarországon rendszeresen fotóznak egyéb pigmenthiányos madarakat – például fehér tollú fekete rigót, rozsdafarkút vagy fecskét –, a harkályok esetében ez a mutáció rendkívül elszigetelt jelenség.
Az MME kiadásában megjelent a Magyarország harkályai című könyv adatai szerint 2016 decemberében egy leucisztikus fakopáncs tűnt fel Szegeden, további megfigyelésről nincsen adat. Ennél a fajnál az albinizmusra vagy leucizmusra vonatkozó megfigyelések és egyértelmű adatok rendkívül ritkák.
Ez a harkály a természet különleges ékszere
Bár a madár tollazata szinte teljesen fehér, a tipikus harkály-testfelépítés jól látható rajta.
- A megfigyelt madár merőlegesen, a törzsre tapadva helyezkedik el. A harkályok a fatörzs megmászására specializálódtak.
- Tisztán kivehetőek a támasztó faroktollak, amikkel a madár a farkát mereven a fatörzs kérgének feszíti. A harkályok faroktollai rendkívül erősek és merevek, és harmadik lábként, mintegy „támasztóként” funkcionálnak, hogy a madár ne billenjen hátra kopácsolás közben.
- A madár csőre egyenes, vaskos és ékszerűen végződik. Ez a tipikus robusztus „vésőcsőr”, amely a faágak és a kéreg megbontására alkalmas, nem pedig egy énekesmadár vékony vagy egy magevő kúpos csőre.
- Bár a szárny fehér, a tollak elrendeződése, a zárt szárnyív és a lapockatáji tollak elhelyezkedése tökéletesen megegyezik a fakopáncsok anatómiájával.
- A harkályfélék többségére, így a nagy fakopáncsra is jellemző a testen a piros szín jelenléte. Ez a madár a farka alatti élénkpiros foltot – ami jelen egyednél csak egészen halványan van jelen – megtartotta, ami a Dendrocopos nemzetség (fakopáncsok) csalhatatlan védjegye.
- A harkályoknak úgynevezett vetélőujjas lábuk van – két ujj előre, kettő hátra mutat -, ami segít nekik a függőleges kérgen való sziklaszilárd kapaszkodásban.
Mit érdemes tudni erről a jelenségről?
A fehér színt egy örökletes genetikai mutáció okozza. A leucizmus során a sötét pigmentek (melanin) képződése vagy beépülése hiányos, de a többi pigment (például a piros színt adó karotinoidok) megmaradhat, és a madár szeme is sötét marad. Az albinizmus ezzel szemben a pigmentek teljes hiányát jelenti, ami piros szemmel és teljesen rózsaszínes csőrrel és lábakkal jár.
Kihívások a vadonban
A természetben az ilyen hófehér madarak sajnos hátrányból indulnak. A melanin elengedhetetlen a szem megfelelő fejlődéséhez és a fényvédelemhez.
Az ilyen madarak látása gyengébb. A vakító fehér tollazat miatt nem tudnak elrejtőzni. A ragadozók (héják, macskák) azonnal kiszúrják őket a zöld vagy barna környezetben. A melanin merevséget és tartást ad a tollaknak. A pigmenthiányos tollak gyorsabban kopnak és törnek, ami nehezíti a repülést. A madarak a fajtársaikat a mintázatuk alapján ismerik fel. Egy teljesen fehér egyedet a kolónia gyakran idegenként kezel, elüldözi, és a párválasztás során is hátrányból indul.
Min t arról beszámoltunk, fehér tollruhás madárritkaság tűnt fel Nógrádban, valamint arról is hírt adtunk, ilyen színű cinegét ritkán látni az országban.
