A témát a napokban egy disznótoron járva a böllér vetette fel. Tapasztalatait megosztva mondta, hogy a boltokban kapható finomított só nem alkalmas a megfelelő tartósításra és talán még ízesítésre sem. A disznóságok sózására a legalkalmasabb a durva, bányászott só. Mint említette, a finomított só útja és eredete bizonytalan, mint ahogyan a vele készített sonka, kolbász és szalonna íze és tartóssága is.
Egy pillanatra felmerült kérdés: létezhet olyan só, ami nem a természetből származik?
Igen, létezhet! Utánanéztünk, hogy a só, azaz a nátrium-klorid (NaCl) hogyan állítható elő. Nem kellett hosszasan kutakodnunk, nyomban találtunk egy általános iskola 7-8. osztályosainak szóló kémiai tananyagot. A videó megerősítette hentes barátunk szavait: miért ne lehetne ipari méretekben is előállítani a sót?
Íme, amivel senki ne próbálkozzon: konyhasó készítése “kicsiben”
Mint a filmben látható, kell hozzá por alakú klórmész, melyet meglocsolunk sósavval. Ebből keletkezik a sárgás színű, mérgező klórgáz, melyből felszívunk egy adaggal.
Elővesszük a nátriumot, mely puha fém, könnyen vágható. Leszelünk belőle egy darabot. A nátrium nagyon reakcióképes, ha kapcsolatba kerül vízzel, akkor hevesen égni kezd, és robban. Ezért a maradékot vissza kell tenni abba a tartályba, ahonnan kivettük.
A levágott nátrium darabkát kémcsőbe tesszük, óvatosan klórgázt adunk hozzá, majd melegítjük. A nátrium megolvad, reakcióba lép a klórgázzal, és égni kezd.
Hentes barátunkra gondolva szavai jutnak újra eszünkbe: így készülhet mesterségesen a konyhasó!