Az Északi-középhegységben ritkán látott világ uralkodott napokon keresztül, ami nem csak a kirándulókat vonzotta a Karancs-hegy vagy éppen a Salgói vár magasságába, hanem a fotózás szerelmeseit is.
Napjainkra kissé megfakult a népszokások jelentősége, de vannak köztük olyanok, amik még elevenen élnek, és meghittebbé varázsolják a szeretet ünnepét.
A család lehetőségétől, kreativitásától, a helyi hagyományoktól függően mindenféle dísz felkerülhetett a fára, de főként az otthon készült díszek biztosították az ünnep melegséget adó hangulatát.
Edina vágya az, hogy szívvel és lélekkel készített kicsikéi épp olyan örömet tudjanak okozni mindenkinek, aki a kezébe veszi őket, mint neki szereznek, amikor gondos kezeivel készíti őket.
Anikó kertjében nem csak a növények szépsége magával ragadó és a szemnek megnyugvást adó, hanem a különleges kiegészítők is értéket és sok kedves emléket őriznek.
Andrea és Attila a természetet nem leigázni és szabályozni akarja, hanem együtt áramolni, együtt alakulni vele és segíteni, hogy a kölcsönös boldogság legyen napjaik fontos része.
Vadfotósként az a célja, hogy az emberek számára közelebb hozza ezt a különleges világot, és természetes közegükben mutassa be a vadak titokzatos életét.
A királykák az ősz második felétől egyre gyakrabban tűnnek fel azokban a kertekben, ahol az örökzöld fák és bokrok sűrűjében a hideg idő beálltával is biztos táplálékot és védett rejteket találnak.
Az időjárás változásaiért, annak különleges szó szerint lélegzetelállító pillanataiért akár az éjszaka kellős közepén is képes fényképezőgépet ragadni és útnak indulni.