Nem ad interjúkat, nem érdekli a politika, újságot nem olvas, tévét nem néz. Csak megy. És sok jó emberrel találkozik az országban, akikkel jókat beszélget az élet dolgairól. Ezek a diskurzusok jelentik a híreket számára. Meg a szabadság.
Maga készítette ekhós szekerével 18 éves kora – 2004 – óta járja az országot. A móri Gecse Balázs Gergő az érettségi után mehetett volna egyetemre, ám a vándorlást választotta.
Túl nagy a világ ahhoz, hogy egy helyben üljek – mondta a fiatalember, aki mindig szerette a természetet, a szabad levegőt, és úgy gondolta, a természet lágy ölén szép az élet.
Kalandozását Bürökkel, a szürkemarhával, Micivel és Lőrinccel, a két kecskével, valamint Titkárral, a terelőkutyával kezdte. Mára változott a kísérő sereg: Bürök és Borsó a két szürkemarha, Pirike, a kárpáti borzderes szarvasmarha, Titkár és Buksi, a két terelőkutya a társak. Mici és Lőrinc, a két kecske már nincs vele, Lőrinc meghalt.
Gergő egy pillanatig sem bánta meg, hogy belekezdett a nagy utazásba. Ahogy korábban mondta, sok szép tájat és sok jó embert ismert meg, sehonnan sem akarták elkergetni, senki sem akarta kirabolni, sőt, ahol letáborozik – réten, mezőn, erdő szélén –, ott a környékbeliek többnyire étellel, itallal kínálják meg. Gyakran mond meséket is az összesereglett hallgatóságnak.
Vándorlása közben munkát is vállal. Gergő ért a fafaragáshoz, az asztalosmunkához, a patkoláshoz, a bőrművességhez, nemezeléshez, kötélveréshez és az állatokhoz is. Egy idős bácsinál például az istálló kitakarításában segédkezett.
De hogyan áll az évszakokkal?
Volt olyan tél, amikor a kocsiban mínusz 17 fokra ébredt, de subája védi őt a hidegtől. A melegebb évszakokban patakokban, tavakban fürdik, olykor lavórban mosakszik, ruházatát hamulúggal tisztítja.
Az Élet vándora blog írója tavaly találkozott Gergővel, és így emlékezett:
Az a pár nap maga volt a szabadság, a függetlenség, a vidámság, az igazi élet. Rengeteget tanultam tőle, néhány nap alatt sok mindenre ráébredtem. Megszűnt létezni az iskola, a kötelezettség, az aggodalom, a pénz, az internet. Előtérbe került a munka, a szellemi dolgok, és a kefírkészítés örömeibe is belekóstolhattam.
Boldogabb minden embernél
Akik már találkoztak a vándorral, egybehangzóan mondták: érdemes vele elbeszélgetni, mert sokat kaphat tőle az ember egy beszélgetés által is. Más életet él, mint sokan ebben a rohanó világban, mégis boldogabb valamennyi embernél.
Gergő pedig továbbra is keresztül-kasul járja ekhós szekerével az országot. Jól érzi magát, eszében sincs abbahagyni a nagy utazást. Úgy fogalmazott: egyszer előfordulhat, hogy egy hely annyira megtetszik, hogy ott letelepedik, de az az idő még odébb van.
Nézz egy kis Gergőt! Szívhez szóló a videó:
