Ha megkérdezzük nagymamáinkat vagy nagypapáinkat, hogy az ő generációjuk miként élt hajdanán, akkor egy egészen megfontolandó választ kapunk. Az elmondásuk szerint elődeink családi élete más volt mint a miénk. Nagyon más.
Nos, akkor lássuk …
Közös családi étkezések
A mi kis zűrzavaros életünkben már kevés olyan családdal találkozhatunk, akik minden egyes nap együtt leülnek az asztal köré, elmondják imáikat, majd a déli ebédnek (vagy éppenséggel vacsorának) látnak. Ebéd? Vacsora? Létezik még egyáltalán ilyesmi? Valaki délben jut a reggeli sonkás szendvicséhez, majd fél ötkor a kacsasülthöz, fél tízkor pedig a nap fáradalmait pihenve azon gondolkodik, hogy bedobja-e még azt sültkrumplit, vagy már úgy is mindegy? Régen – normál esetben – a családok együtt ragadtak kanalat, kést s villát, és a közös étkezés alatt beszélték meg a nap teendőit, feladatait, eredményeit.
Közös szabadidős programok
Manapság mivel töltik az emberek a szabadidejüket? Leülnek a TV vagy a számítógép elé, hogy filmet nézzenek vagy a világhálón barangolnak. Régen a szabadidő eltöltése igazi közösségi élmény volt. Az asszonyok énekeltek, pletykáltak, tanácsot adtak egymásnak, a férfiak kártyáztak, és persze akkoriban is szívesen jártak kocsmába beszélgetni.
Szomszédolás
Annó az emberek, nem csupán ismerték szomszédjaikat, de szívesen is látogatták egymást. A kapu előtt a lócán vagy éppen a verandán, de szinte nem telt el nap, hogy ne osztották volna meg egymással bánatukat-örömeiket.
Család és baráti közösségek ereje
Időnként a család és a barátok összeültek egy-egy társasjáték vagy sakkparti erejéig, ami nem csupán felhőtlen örömet és kikapcsolódást jelentett, hanem erősítette az összetartozás érzését. Mind e mellett a gyerekek ezen alkalmakkor tanulták meg a a sportszerűséget, az együttműködés és együttgondolkodást.
Nagy család
Nagy bizony. Amíg ma már csak kevesen tudják, hogy ki másodunokatestvérük, addig régen még ennél távolabbi rokonokkal is tartották a kapcsolatot. Fantasztikus módon követték a családfájukat, tisztelték és becsülték a nagy család minden tagját. Tisztában voltak vele, hogy egységben az erő.
Levelezés, de nem ám Google fiókon, hanem a postán keresztül
A hajdani levélírók „társaságát“ kortól, s nemtől függetlenül sokan gyarapították. Örömteli pillanat volt számukra, mikor egy-egy kellemes baráti üzenetet találtak a postaládákban. Aki kapott már ilyen levelet, képeslapot, az tudja, hogy annak személyességét és varázsát, sosem éri utól az interneten kapott levél.
Együtt dolgozott a család
A közös kikapcsolódás, játék és szórakozás mellett az otthoni teendők is megoszlottak. Együttes erővel végezték a ház körüli munkákat és a háztartási teendőket. Nem keveredtek össze sosem a férfi és női feladatok és a gyerekek is idejekorán megtanulták, hogy nekik is ki kell venni a munkából a részüket. Ez nem csak több másra fordítható időt és energiát spórolt meg családnak, hanem azt is, hogy a kisebbek megtanulják, hogy mi a kötelesség.
Hagyományok ápolása
A hagyományok nem csupán a nagy ünnepekre koncentrálódtak. Ünnep volt a vetés, az aratás, a bor megszentelése vagy egy gyermek születése. Ezek a minőségi együttlétek a család minden tagját összekovácsolta. Együtt készültek, terveztek, lelkesedtek. Az ő ünnepeik még tényleg nagy betűs ünnepek voltak. Amit adtak, többnyire két kezük munkája és örömük volt.
Azok a jó ízű beszélgetések
Ma már az emberek lassan többet hallják egymás hangját telefonon keresztül, mint személyesen. Pedig milyen jó visszagondolni azokra az időkre, mikor szüleinkkel, nagyszüleinkkel, barátainkkal leültünk egy csésze tea vagy kávé mellé és kibeszéltük a világ dolgait. Ha sírtunk, akkor jól esett a simogatás, ha boldogok voltunk, akkor dupla élmény volt, hogy láttuk a másik szemében tükröződni örömünket.
Oly sokat fejlődött a világ, és jól van ez így. De olykor jó és okos dolog, ha kicsit visszalépünk és a múlt értékeit átörökítjük mindennapjainkba.
Nézd meg azt is, hogy milyen egy igazi gazdagság egy gyermek szemével.
