Életmód

Elfelejtett, csodás szavaink – Pupák lennél, ha megabrakolnának?

Olyan kincsek ezek, amelyeket kár lenne elfelejtve tartogatni a mai világban.
Korábban a témában:

Amit az ember nem használ nap, mint nap, azt lassan-lassan idővel elfelejti. Vannak olyan szavak, amelyek már kezdenek kiesni, lemaradni a mindennapi szóhasználatunkból, és velük együtt lemaradnak életünkből azok az érzések, emlékek, élmények is, amiket hozzájuk fűznek. De nem halnak meg, nem szűnnek meg létezni. Ott maradnak a kimondatlan szavaink világában és csendbe óvják lelkünket.

Milyen jó is lenne elmagyarázni a fiamnak, hogy mi is az a sarjú, bárcsak érezné a nyári hajnalokban frissen kaszált fű illatát, s szaladgálna mezítláb a puha harmatban felém. Délután meg a csűrben, belevetné magát a száraz széna közé. Vajon fogja-e tudni, hogy mi is a pajta, s milyen érzés, amikor a kicsi kezére ragad a készülő kenyér tésztája dagasztás közben?

S hogyan is mondjam el neki, hogy mi is az a nyári konyha, s milyen mennyei is az az illat, amikor frissen kiveszik a kemencéből a káposztalapiban sült kenyeret, s jól leverik a héját? S vajon lesz-e alkalma végigsétálni egy gyönyörű tornácon, de úgy, hogy léptei alatt kicsit összezizzenjen a padlózat?

Na meg a pitvar, s a spájz, s a hokedli, s az a régi kredenc, amiben féltett edényeit tartja az ember s őrzi kenyerét, s a családi képek díszelegnek rajta.

S hogyan magyarázzam el neki, hogy milyen is vasárnapi mise előtt várakozni a cinteremben, és vecsernye után, miután az esti harangszó békésen felcsendül, kiülni a kapuba s várni a csordát s megetetni a pipéket, a lavórban meg kútvízzel arcot mosni?

Nem féltem a gyermekeinket, csak ezeket a szavakat

S azt a sok többi szót, ami még neked is talán eszedbe jutott soraimat olvasva, s azokat a szép élményeket, emlékeket, amik felelevenedtek talán benned is. Olyan személyes és közös kincsek ezek, amelyeket kár lenne elfelejtve tartogatni a világukban, megérdemlik, hogy felelevenedjenek, hogy éltessük őket, akár csak a napi nap erejéig is.

A magyarvagyok.hu néhány feledésbe merült szép magyar szót gyűjtött össze, melyeket most megosztunk veletek!

Akoljáték: páros pásztorjáték. A gyepszínkén mélyedés készül. Kinyitott bicskájukat a játékosok magasba dobták úgy, hogy az a saját gödrükbe essen. Ha nyelével ért az “akolba” tízet, ha hegyével ötvenet, ha oldalával egyet jelentett. Többszöri ismétlés után, akinek nagyobb száma lett az lett a nyertes. A vesztesnek szaladnia kellett s, ha a másik botjával eltalálta, a játékot ő kezdhette.
Ábellálódik: ráérő idejében nézelődik, bámészkodik.
Árvagané: a legelőn a jószág által elhullajtott száraz gané, amivel télen tűzifa híján tüzeltek.
Bagófüles csizma: azt a csizmát nevezték így, amelyiknek a szárán elől bagófülhöz hasonlólekanyarítás van. Ilynek voltak a régi magyar csizmák.
Bazsalgat: kémlelget, leskelődik.
Becskérez: becsülget, az értékét akarta megtudni valaminek.
Belekandít: bekémlel, beletekint.
Beleragaszt: megfogja a kutya, a pásztorok kutyájukat jellemezték így, amikor elkapott valakit vagy valamit.
Bercel: erdős hely.
Bevastagodik: jóllakik a jószág.
Bitófa: a pásztorcserény vagy csárda elé leásott kb. 3 m magas szegletes oszlop, ehhez kötötté a vendégpásztorok a lovaikat.
Boroskobak: lopótökszerű, de keményebb bortartó edény.
Budártűz: szőlőzsendülés idején a szőlőpásztorok által gyújtott tűz.
Bufándli vagy pufándli: a nők derekára kapcsolt korpával bélelt, kemény vászon, hogy “derékban vállas legyen” a viselője.
Buszma: szótlan, kevésbeszédű.
Cakompak: juhászok felszerelése, tárgyai.
Cenzár: alkusz.
Céh: betyáremberek szövetségének tréfás elnevezése.
Címerfa: pásztorcserény elé állított hosszú, egyenes gömbfa, alátett cöveklépcsőkkel. Erre másztak fel a pásztorok, hogy messze láthassanak róla, tetejébe nyúlvessző-bokrétát vagy árvalányhajat tűztek.
Csaszmat: az ökrész béres tréfás neve, mert az ökörszekér mellett lépkedve csizmáját egymáshoz “cseszi, csaszmatolja”.
Csásszem: bal szem.
Csáva: krumplival vagy korpával föleresztett híg, főtt sertés eledel.
Cselefendi: mások beszédébe beleszóló, belekotnyeleskedő.
Csobolyó: 5-10 literes víztároló edény.
Csollák: kancsal.
Csomoros: bütykös jegenyefa.
Csülökre áll: támadásra készen.
Daku vagy dakuködmön: rövid, szőrös bőrből készült téli felöltő.
Degeszködik: a pipában a füst..ha rágyújtanak, a pipa füst a kupakot nyomja fölfelé.
Dögrovás: az a rovás pálca, amire az elhullott állatokat vésték.
Dudaszájú ing: kissé bő ujjú ing, az ujja nem gombolódik.
Dudva: takarmányhulladék.
Dücski: fejőjuhász tréfásan, ugyanis fejés közben dücsköli a birka tőgyét.
Egykerék suba: 10-16 db ürüből készült suba, amit ha leterítenek a földre, egész kört formál.
Egykutyás: kisvagyonú.
Elárnyékol: elcseni a birkát, ha az a barmok árnyékába húzódik.
Elfüstöl: elmenekül.
Elhullároz: kissebb csoportokban lassan legelni indul a nyáj.
Eloltja a gyertyáját: megöli, agyonveri.
Elrivogat: elijesztget.
Elsusol: huncutul eldug valamit.
Esztrenga: léckerítéssel körülvett terület a tanya közelében, fejés idején ide rekesztették el a fejős birkát.
Farkassötétje: az esthajnal utáni első félóra, amikor borús időben a legsötétebb van.
Felbokráncsol: a bográcsba darabolja a húst.
Felmelegszik: bort iszik.
Felolvassa: megszámlálja.
Feldúsul a nap: felkel a nap.
Felsuvad a nap: a napfelkelte utáni idő, amikor már majdnem fahegybe ér.
Félcsipejű paraszt: kisvagyonú.
Félfölöstökömön az idő: mikor már kezdődik, de még nem érkezik el a früstök ideje.
Félre áll: betyár lesz.
Fényesebb szemű: szemfüles.
Férjhez ad: túlad a lopott lovon.
Fordított táska: bográcsban zsírosan főzött köleskása, ami ha megfőtt a bográcsban megfordíthatják.
Fölkezel: elszegődik.
Fúróval ültetett bajuszú: ritkabajuszú.
Gaga: akadozva beszélő.
Gamós: juhászbot másik neve.
Gatyásfinánc: útonálló, betyárkodó ember.
Gazat vet a történetekre: hallgat róla.
Göböly: felhizlalandó szarvasmarha.
Hajlott idejű: öreg.
Hancsikol: mezsgyét készít.
Hasít: dalol.
Háta mögé teríti a szűrt: bujdosóvá vagy betyárrá válik.
Horgos: kampós juhászbot, somfából.
Hosszúkezű: lopós.
Huja: ebédre hívogató eszköz. Kézszár hosszú rúd végére kötött szalmacsóva, a főző egy dombra szúrta le, hogy messziről láthassák kész az ebéd.
Járás: legelőterület.
Kabak: bor vagy só tartásra alkalmas, erre a célra termesztett tök.
Kacafántos idő: esőre hajló idő.
Kakukferkó: szótlan.
Kappanbőr: suba tréfásan.
Karcagi lejtőst jár: akit vallatáskor ütlegelnek.
Katonafolt vagy pócalék: a nadrág mindkét szárán térdnél, oldalt kívülről elhelyezett betét, amitől a láb egyenesnek látszott.
Kehfurt-leves: köménymagos leves.
Keresztnyűgbe kerül: aki másik emberrel haragba kerül.
Keszőce: régi étel, szilvalekvárba kevert, darabolt zöldpaprika.
Kiböggyent: elszólja magát, elárul valamit, ha nem is akarja.
Kihúzós: fösvény.
Kikapja a nyargalót: elverik.
Kismandli: mellény.
Kiszínel: kiválogatja a jószág javát.
Komendál: ajánl.
Komiszjószág: pásztorok által titkon őrzött jószág.
Kopolya: kisebb hirtelen mély víz.
Ködmenes nyár: hűvös nyár.
Krampog: károg.
Labahajas: akinek a haja vállig ér.
Lajbi: mellény.
Lóra ül: betyárrá lesz.
Magagyüttjános: idegenből szakadt, egyedülálló.
Mazurrá lesz: elszegényedik.
Megabrakol: elver.
Meghasogat: tövéről hegyre megtárgyal valamit.
Megkapkodtat: kutyával megmarat valakit.
Menyecskeszemű csillag: fényes csillag.
Mustrafalka: kiselejtezett juhok.
Nagydóka: vastag télikabát.
Nyargaló: az üldözőnek járó hajtópénz.
Nyenyere: tekerőmuzsika.
Nyomorútt: a kenyér, ha rosszul munkálják ki a lisztet.
Ördögbocskor: eleje-hátulja egyforma bocskor, ha ilyet húzott a lábára valaki nem lehetett tudni jön-e vagy megy-e.
Öregeste: a besötétedés utáni idő.
Patalléroz: lovagol
Pipiske: búbos pacsirta
Poszogó: a juhász tréfás neve
Pörnyevágó: a kisbojtár tréfás neve.
Pötyke: díszes, cifra.
Prófuc: börtönálló tiszt.
Pupák: szótlan.
Remonda: honvédség által vásárolt ló.
Rivogat: elijeszt.
Rovás: jószágszámot és a bélyegjegyet mutató pálca.
Seprőtoll bajuszú: nagy bajuszú.
Sihenc: fiatal legény.
Sósgurgulya: a Só elhelyezésére szolgáló fából faragott kerek fadoboz.
Sullogó: a puszták detektívje, a pásztorok a tolvajok és a vármegye embereinek is kémkedett.
Suprikált vagy szávonyás: az ingujj vagy gatyaszár aljából kilógó fonalból több szálat kihúznak és abból lyukacsokat hímeznek.
Sügely: bozótos.
Szájbér: legeltetési díj.
Szájra-markos: igen beszédes.
Szelek jelzői: anvárról fúj=keletről fúj, ártalmas szél, barátságtalan szél, bogdány=neki-neki lóduló, dudáló szél, dudóló szél, fütyülő szél, garabonciás szél, kínlódó szél, kölletlen szél, lehölő szél, nyavajgó szél, pipafüstöt félresodró szél, szélzsák, vágtató szél, zamandas vagy zivataros szél.
Szemmeltartásban van: a leány vagy legény, akik megtetszenek egymásnak.
Szóbeli ember: akit hírbe hoznak.
Szörködzik: valahova odatelepszik.
Tahó: pápista.
Tanyahasú: kövér.
Terő: teher.
Tokos: osztrák katona.
Totya: széles fenekű cserépedény.
Tőkés-atyafiasság: rokonság együttese gyerekekkel együtt.
Vadlúdhátú: kissé hajlított hátú.
Vesés: erős széles férfi vagy nő.
Végigüres: igen vékony férfi vagy nő.
Zakatol: békétlenkedik, perlekedik.
Zivatarpaprikás: gombapaprikás.
Zsindölszöghajú: durva, fölfelé álló hajú.

Címfotó: Wikimedia Commons

Kommentek

Balatonfüred, 2019. július 18.
Az 51. Kékszalag Nagydíj tókerülõ vitorlásverseny mezõnye a rajt elõtt Balatonfüred közelében 2019. július 18-án.
MTI/Bodnár Boglárka
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.