Ha hinni lehet a szóbeszédnek, egyik legkorábbi külföldön feljegyzett nyelvemlékünk is káromkodás. Egy német harcos őrizte meg az utókornak, de ezzel most ne foglalkozzunk. Inkább amit nyugodtan elszórhatunk egy-egy borult pillanatunkban. Az összeállítást a miabonyunk.hu portálon találtuk.
Káromkodjunk tehát olyat:
- hogy a birsalmakombájn akadjon a torkán!
- hogy a rágógumi harapja meg!
- hogy a kannibálok mondják rá: finom úriember volt!
- hogy a forgószél kuszálja össze a lábait!
- hogy hajolna fölé a boncmester!
- hogy a fekete holló mondaná szemének, hogy csecsebogyó!
- hogy száz orvos állja körül, és mind azt hajtogassa: sájnos, sájnos!
- hogy a nyamvadt nyű adna néki jóéjt-puszit!
- hogy a ráckazári lingőtrosseb húzna rajta bánatos valcert!
- hogy hulljon ki az összes foga, csak egy maradjon, de az is fájjon!
- hogy a villamos szabjon rá rövidnadrágot!
- hogy a könnyűbúvárok pucoválják a szélvédőjét!
Sose mondjunk durvábbat, cifrábbakat. Jó dühöngést kívánunk, ha az élet is úgy hozza!