Barbie-szépség helyett természetes arcú babákkal kápráztatja el a világot egy édesanya

A Barbie baba története

Az ötvenes években, a kislányok csak játék kisbabákkal játszottak. Ruth Handler (Mattel egyik társalapítója) észrevette, hogy a kislánya szívesen játszik az újságokból kivágott fiatal nők képeivel, ezért úgy  döntött, hogy az ő babája egy felnőtt nőt testesít meg. Barbie, azért kapta a Barbie nevet, mert Ruth lányának Barbara volt a keresztneve.

Az első baba 1959-ben debütált az Amerikai Játékvásáron, és óriási sikert aratott. Az első évben 351 ezer babát adtak el.

Handler azt írta az önéletrajzában: “Az én elképzelésem az volt, hogy a babán keresztül a kislányok azzá válhatnak, akik csak szeretnének lenni. Barbie azt jelképezte, hogy a nőknek van választásuk.”

Kapcsolódó anyag >>> Szegény gyerekeknek készített cipőt, ma már mindenki ismeri

Változik a világ és a játékiparban is elindult némi a “visszafejlődés”

Valljuk meg, a játékgyártók manapság forgalmazott babáiban nem túl sok természetesség van. A túlsminkelt, mesterségesen megjelenített vaskos ajkak, festett szempillák távol állnak a régmúlt egyszerűen szép arcú babáitól.

Az Ausztráliában élő Sonia Singh  úgy döntött, hogy új életed ad a játékgyártók által forgalmazott túlexponált,  messze nem a valódi életet reprezentáló ideáinak, köztük a Barbie babáknak is. Úgy tűnik, jó megérzése volt. Mostanra fantasztikus sikere lett az egész világon!

Sonia a természetesség elveit követve kézzel rajzolta újra a babák arcát, új cipőbe és ruhába öltöztette megálmodott babáit.

Gyermekkorom igazi élménye volt a babázás. Akkor még az elnyűtt babáknak is örültünk, szép ruhácskába öltöztettük valamennyit. Ezekre az időkre ma is jó szívvel emlékszem.

Talán ezek voltak Soniánál azok az emlékek, amik elindították a siker útján. Kreatívkodni mindig is szeretett, és környezetvédelem is közel állt hozzá. Az áttörés akkor kezdődött mikor elveszítette munkáját. Mint kreatív ember, elkezdte keresni azokat a projekteket, ötleteket, amik megvalósítása segíthetné további életét. Végül felfigyelt kislányának babáira. Nem csupán az szúrt szemet, hogy a mostani babák arca, megjelenése mennyire távol áll a valóságtól, hanem arra is, hogy ezeknek a játékoknak a nagy része milyen hamar kerül a használt piacok polcaira.

Úgy nőttem fel, hogy használt játékaim voltak, mégsem éreztem soha, hogy kevésbé tenne boldoggá. Ezt adta az ötletet, hogy elkezdjem a már feleslegessé vált babák újragondolását.

Egyedivé, természetessé varázsolta a használt babákat Úgy gondolta, hogy a már megunt, használaton kívüli  “divatbabákból” is lehet különleges, szerethető játékokat készíteni. Gondosan eltávolította az arcukról a gyári festéket és újrafestette őket. A maguk természetességében. Aztán jöttek a ruhák.

Az elején én készítettem a babaruhákat is, de ma már édesanyám a szakértője ennek. Most együtt dolgozunk a “Tree Change Doll” márkán.

Az első, újjáalakított babákat kertjükben fényképezték, és kitéve azokat a világhálóra, pillanatok alatt vírusként terjedtek. Néhány nap alatt a világ minden részéről keresték őket, és hamarosan a sajtóban is felkapottak lettek. Azóta már filmet is készítettek róluk, és nem egy tv-csatornán vitték jó hírüket.

Vallom, hogy a babák újragondolásával és újrahasznosításával nem csupán az újdonság és a természetesség varázsát csempésszük gyermekink életébe, hanem a környezettudatosság csíráját is elültetjük bennük.

Ha kíváncsi vagy a Sonia Singh további alkotásaira, akkor kattints  IDE.

Ez is érdekelhet >>> Egy terepkerékpáros példamutató élete