Aki egykoron vagy mostanság vidéki disznótorban – vagy ahogyan régebben mondták: disznóölésen, disznóvágáson – járt, annak bizonyára felejthetetlen napot jelentett az olykor nem látványos, de gasztronómiai szempontból mindenképpen tökéletes program.
A disznótorra készülő családok bizony már az előző napon előkészítik a hozzávalókat, sterilre takarítják a hús feldolgozásának helyét, hogy reggel a böllér elkezdhesse a munkát.
Gondosan tisztára mosott edények, vágóasztal és vágódeszkák, pengeéles kések, kiforrázott zsírosbödönök, a hurkába és a disznósajtba való húsok kifőzéséhez alaposan kisúrolt katlan, megpucolt fokhagyma és a szükséges fűszerek előkészítése után következhet az attrakció.
Az örök álomra szenderült állat perzselése, bontása, az egyes húsrészek szétválogatása a munka kezdetének a dandárja.
A fej, a tüdő, a máj és a többi belsőség megy az üstbe, és egészen addig fől, még puha nem lesz. A tokaszalonnából készülhet is frissiben az abált szalonna.
Közben egy másik üstben süthető a zsír, meléyből finom tepertő kerül majd asztalra.
A füstölésre szánt húsokat, szalonnákat a böllér besózza, a kolbásznak való húst darálja, a hurka összetevőit alaposan összedolgozza, majd mehet a töltés.
A végeredmény pedig a sok-sok finomság. Egészségünkre!
Kapcsolódó anyag: Disznótoros babonák
Fotó: Gyurkó Péter
