A magyarok úgy tartják, hogy e napon a búza töve megszakad, és ilyenkor kezdődik az aratás.
Ez mai nyelvre lefordítva annyit tesz, hogy április végén hosszú szárat ereszt, májusban megindul a kalászfejlődés, június közepén már nem fejlődik tovább, így utána lehet aratni.
Péter és Pál emléknapja, mint az aratás kezdete vált ismertté a néphagyományban. Sokfelé ekkor kezdték vágni a rozsot, a búzát. Ha ez utóbbi még nem érett meg a betakarításra, akkor egy-két kaszasuhintást végeztek, csak hogy képletesen megkezdjék az aratást.
Péter-Pál, valamikor dologtiltó nap volt, tehát az aratási munkálatokat csak jelképesen kezdték meg. Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák az aratókat és a napszámosokat.
A naphoz több mondás is tartozik:
- “Péter és Pál érkezése, szakad a búza gyökere.”
- “Kaszát, sarlót készítsd, mert Péter-Pál után már üres az udvar, teli a határ!”
- “Péter-Pál aratáskor elöl jár.”
- “Péter-Pálra búza érik, Eljutunk az újkenyérig.”
A hiedelem szerint aki e napon először hallja meg a harangszót a hajadonok közül, év végéig biztosan férjhez megy.
Mi köze egymáshoz Péternek és Pálnak?
Sok. Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola kiemelt helyen szerepelnek a naptárban és békében megférnek egymással.
Szent Péter, az első pápa eredeti neve Simon volt. Jézus adta neki a Péter nevet. Krisztus halála után ő került a keresztény vallás, az új vallás élére.
Péter a halászok védőszentje, hiszen maga is halász volt, mielőtt Jézus tanítványai közé állt. A halászok régen ezen a napon tartották a céhgyűlést, a legény- és a mesteravatást. A lakatosok is patrónusuknak tekintették, mivel ábrázolásain a mennyország kulcsát tartja a kezében.
Szent Pál a keresztények ellensége volt, mígnem Damaszkuszba menvén megtért, s megkeresztelkedett. Ennek ünnepe a Pál fordulása: január 25. Az ő attribútuma a kard.
Tánczos Erzsébet írása. Kiemelt kép: MTI
