Rotter Zsófia és párja, Zoltán 2016 februárjában költöztek Budapestről a régóta vágyott Őrségbe, annak is az egyik legszebb falujába, Szalafőre. Új életük kezdetén beszélgettünk először, amikor elmondták az előzményeket: miért döntöttek úgy, hogy hátat fordítanak a fővárosnak, és eladva a jól menő kőbányai kocsmát a vidék nyugalmát választják.
Azóta közel másfél év telt el, a Démon tanyán sok minden változott, és akkor sem túlzunk, ha azt mondjuk: rá sem lehet ismerni a kezdeti állapotokra.
A nagy kaland előtt nem sokáig keresgéltünk, mert hamar megtaláltuk álmaink birtokát Szalafő Felsőszer részén, amit nem is annyira az azon egyébként eléggé lelakott állapotban lévő házak, hanem a csodálatos környezet miatt vettük meg – mondja érdeklődésünkre a tanya szóvivője és háziasszonya, Zsófia. – 6900 négyzetméteres terület is várt, rajta egy helyi viszonylatban nagynak számító tókával, kis erdős résszel és legelővel. A terület is elhanyagolt volt, sokáig tartott mire sikerült kialakítani a mai állapotot.
Volt is mit a tejbe aprítani. Zsófia és Zoltán hónapokon át dolgoztak reggeltől estig, hol az épületekben, hol a birtokon. A munka nem válogatott: vésés, faragás, vakolás, szerelés, kaszálás, szénagyűjtés, metszés, területrendezés – hogy csak a leglényegesebbeket említsük.
A lakóházat, vagy ahogy mi nevezzük, a nagyházat újítottuk föl először, mert az a mi életterünk – folytatja Zsófia. – Ajtócserék, cserépkályha újra rakása, teljes burkolás, villanyszerelés, vizes munkák és festés történt. Külön szerencsénk, hogy párom eredeti szakmája festő-mázoló, de mivel az élet a legnagyobb tanítómester, sok mindenhez ért, így a felújítás nyolcvan százalékát ő végezte el.
Mivel eredeti terveik szerint szállásadással kívántak foglalkozni, a nagyház emeletén 4 ágyas “családi” szobát alakítottak ki a vendégeknek, ahol fürdőszoba és konyha szolgálja a teljes kényelmet. Zoltán szakértelmére azonban továbbra is szükség volt – és persze azóta is folyamatosan –, mert következett a kisebb, külön vendégháznak megálmodott épület rekonstrukciója.
A „kisház” – ami valaha cipészműhelyként működött – nagyon rossz állapotban fogadott bennünket, azt az előző tulajdonosraktárként használta – emlékezik a ház asszonya. – Itt a teljes nyílászáró csere, a cserepezés, a villany és víz bevezetése után alakítottuk a belső részt igazán hangulatos, 2 személyes vendégházzá fürdőszobával és konyhával. A vendégeink imádják, van, aki szinte “hazajár” hozzánk a kisházba.
Eleinte felmerült a pajta vendégházzá alakítása is, de úgy döntöttek, hogy nem bővítenek. Maradjon meg a Démon tanya családias hangulata úgy, hogy egyszerre nem tartózkodik ott sok ember, és ezzel biztosított a tökéletes nyugalom a pihenéshez.
A pajta felújítására 1-2 év múlva sor kerülhet, ennyi munka bőven elég volt egyszerre – közli tárgyilagosan Zsófia. – ldén még megtörtént a cserép cseréje a nagyházon, alapvetően már csak a külső meszelése van hátra, s Zoltánnak volt dolga a veteményesünk körbekerítésével is. Az Őrségi Nemzeti Park vadállománya jelentős, napi szinten látogattak be a kiskertbe az őzek és a szarvasok, így valamit tenni kellett azért, hogy ne legeljék le a sok munkával gondozott palántákat és a termést.
S ha már a birtok szabadtéri részét említette a háziasszony, akkor azon is az látszik, hogy dolgoztak vele eleget. A lugas például távolról csábítja az embert, és nem véletlenül lett a vendégek kedvenc helye. Jó időben minden vendég ott étkezik, esténként pedig különösen hangulatos alatta a régi csillárokra akasztott mécsesek mellett beszélgetni és elborozgatni.
A vendégek azt is nagyon szeretik, ha közelükben hízeleg Zsófiék két gyönyörű ónémet juhászkutyája és a három Maine Coon fajtájú cica bármelyike. Utóbbiak közül a legbüszkébb Démon, a tanya névadója. Vajon a kis ördögfióka tudja-e, hogy keresztapa lett?
Örömünkre egyre több a vendégünk, és mindenki jól érzi magát nálunk – mondja látható elégedettséggel Rotter Zsófia. – Ettől aligha kell több egy szállásadónak a természet lágy ölén, nekünk különösen, mert ma már tudjuk, hogy a várost és a napi stresszt hátrahagyva jól döntöttünk, amikor a vidék nyugalmát, a csodálatos Őrséget választottuk életterünk új helyszínéül.
Fotók: Démon tanya
