A nagyszülők napját először 1978-ban ünnepelték meg szeptember első vasárnapján az Amerikai Egyesült Államokban, azóta a világ több országában – így Magyarországon is – a megszokottnál is több figyelem esik ezen a napon a nagyikra.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A nagyszülő kincs. Igazi kincs, akinek élete többnyire az unoka körül forog. Az érzelmi közelség hosszú távú pozitív hatással van a gyermekek egész életére, még akkor is, ha nem a közelben, hanem távolabb élnek az unokák.
Az unoka új értelmet ad a nagyszülők életének, boldogságot és hálát éreznek, és ez fokozza az életörömüket. A nagyszülőséget, mint életszerepet meg kell tanulni. Mert a saját nagymamánkra, nagypapánkra egészen másképpen emlékszünk, mint amikor mi magunk nézünk a tükörbe nagymamaként, nagypapaként.
Az unokák számára pedig nagy nyereség, ha vannak szeretetteljes, gondos és segítőkész nagyszüleik, akik engedékenyebbek, mint a szüleik, és akik nem könyvből mesélnek, hanem sokszor hihetetlen, kalandos és meseszerű emlékeiket mondják el.
Egy néhány évvel ezelőtti kutatás a Brigham Young Egyetemen az USA-ban azt vizsgálta, hogy milyen szerepet játszanak a nagyszülők az unokák fejlődésében? Ez állapította meg a legfőbb igazságot: a nagyszülő a kulcsa az unokák boldogságának!
Isten éltesse a nagyszülők napján a nagymamákat és a nagypapákat. Legyenek boldogok gyermekeik, unokáik körében, sokáig meséljenek még egészségben az élet nagy és szép dolgairól.
Kiemelt kép: pixabay.com