Egy napon Gandhit egy asszony látogatta meg gyermekével. A kisfiú nap mint nap tömte magába a cukros ételeket, és édesanyja komolyan tartott tőle, hogy az egészsége hamar tönkremegy. Hiába szólt bárki a kisfiúnak, amikor csak lehetősége nyílt rá, tömte magába a cukros ételeket.
Végső elkeseredésében az asszony ellátogatott Gandhihoz a kisgyermekkel, és elmondta neki a problémáját.
– Kérlek, Mahatma, mondd meg a gyermekemnek, hogy ne egyen cukros ételeket, mert tönkreteszi az egészségét.
Gandhi ekkor egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:
– Gyertek vissza két hét múlva.
Az asszony meglepődött ezen a válaszon, de tudomásul vette a bölcs ember szavait.
Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyerek szemébe nézett és azt mondta:
– Ne egyél cukrot. Nem tesz jót az egészségednek.
A kisfiú a bölcs Gandhi nagy csodálója volt és megfogadta, hogy lemond káros szokásáról, és odafigyel az egészségére. Édesanyja nagyon hálás volt Gandhinak, de egyúttal értetlenkedett is magában, hogy miért kellett kétszer megtennie ezt a nagy utat. Összeszedte hát a bátorságát, és így szólt:
– Nagyon köszönöm Mahatma a segítségedet! De mondd, ha csak ennyi kellett, miért nem tudtad két héttel ezelőtt elmondani ugyanezt?
Gandhi ekkor mosolyogva így válaszolt:
– Akkor még nem volt semmi alapom arra, hogy tanácsot adjak a fiadnak – még én is ettem cukrot.
Sokan esünk hasonló csapdába, és osztogatjuk a tanácsokat, pedig hitelesek csak akkor leszünk, ha mi magunk is vizet iszunk, ha ezt prédikáljuk. Aki valóban tanít, az irányt mutat, és nem utat.
Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.
Mahatma Gandhi
