András napja a disznóvágások kezdete, a házassági varázslások ideje is. A napot több népszokás kíséri. András nap a téli napfordulat közelébe esik, emiatt igazán alkalmas mindenféle bűbájosságra, leginkább pedig az eladó leányok szerelmi praktikáira.
Bár András élete és vértanúsága nem kecsegtet olyasmivel, ami a házasságra áhítozókat reménnyel kecsegtetné, napján mégis házasságjóslással foglalkoztak nagyanyáink. Vannak kimondottan vicces praktikák is nagyon kétségbeesett hajadonoknak, ráadásul elég, ha azt vesszük, hogy ezen a napon párosították a disznókat.
Feltételezhetjük, hogy András és Katalin neve is úgy került a házasság és szerelemvarázslatok közé, hogy ünnepük olyan pogány istenség emléknapjára esett, akinek bőven volt köze a szerelmi varázsokhoz.
A téli napforduló pedig – csakúgy, mint a nyári – ősidők óta jóslások kedvező ideje. Ezért aztán „andrásoltak” a lányok, míg férjhez nem mentek.
Az alábbi szokást a fiúk is, lányok is előszeretettel próbálták ki, mivel az ifjakat is foglalkoztatta, hogy ki lesz a jövendőbelijük.
András éjszakáján az eladó lánynak meg kell rugdosni a disznóól ajtaját. Ahányat röffent erre a disznó, a leány annyi év múlva megy férjhez.
András estéjén a leány kilenc galuskát főzött, betálalta az asztalra, kést, villát tett mellé. Aztán meztelenül kilencszer körülfutotta a házat úgy, hogy minden kör után benézett az ablakon. A kilencedik kör után ott látta leendő urát, amint vacsorázik.
Szintén ezen az estén a leányok kendermagot szórtak, és közben ezt mondták:
András, neked kendermagot vetek… András, neked kendermagot vetek… Mondd meg nekem kihez megyek?
Ezek után megálmodta az illető, hogyan fogják hívni a jövendőbelijét.
Másutt a kendermagvetés alkonyatkor történt, több leány is összejött, és amikor besötétedett, kezükbe vették a kendermagot, kimentek az udvaron lévő favágó tőkéhez. Itt mindenki elszórta a kendermagot, miközben mondta:
András, András, kendert vetek. Adja Isten, hogy megtudjam, kivel nyüvöm fel.
Amikor elszórták a magot, kezükbe vettek egy szennyes férfi gatyát, és azzal beboronálták. Ha többen voltak a lányok, mindenkinek kellett fogni a gatyát. Ha magvetés és boronálás ideje alatt nem kacagtak, éjjel álmukban a komoly leányok meglátták jövendőbelijüket.
Néhol a lányok sóba tettek néhány vöröshagymát. Minden hagymának férfinevet adtak, s megjelölték, melyik hagyma melyik nevű. Olyan nevű lett a leány vőlegénye, amilyen a legkorábban nedvet eresztő hagyma neve volt. András napját, ha megböjtölte a leány, reggel, délben és este csupán egy-egy szem búzát evett egy pohár vízzel leöblítve, álmában megjelent majdani férje.
András napján csaknem mindenütt böjtöltek a lányok, hogy megtudják, ki lesz a férjük. Rigmust is mondtak:
Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.
Zsobokon ezen a napon a lányok sok almát ettek. Ha közben olyant találtak, amiben kilenc mag volt, gondosan papírba göngyölték, este a fejük alá tették, hogy megálmodják, ki lesz a férjük.
A felsőmocsoládi lányok kartonpapírból csillagot vágtak ki, melynek sarkaira férfi neveket írtak. Este lefekvéskor 77-szer megforgatták párnájukat. A forgatás alatt tilos volt nevetni, majd a csillag egyik ágát behunyt szemmel behajtották. Másnap megnézték, milyen név szerepelt alatta, s olyan nevű lesz a férje.
Tökölön a leányok megrázták a zsúpfedeles házak ereszét, s közben kötényüket a lehulló szalma alá tartották. Úgy vélték, ha közben búzaszál is esett a köténybe, akkor gazdalegényt-, ha rozs-szál, akkor zsellérlegényt kap férjnek.
Ugyanott más is volt szokásban: a lányok rossz kanálban ólmot olvasztottak és egy régi kulcs fülén át a vízbe öntötték. A vízben meghűlt ólom, különféle figurákat mutatott, amiből leendő férjük mesterségére következtettek.
Ekkor jártak az ostyahordó gyerekek: kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Így adakoztak a vékony pénzű tanítónak abból a kevésből, amijük volt.
Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik.
Forrás: GUZSALYAS-Népművészeti és Kézműves Folyóirat, Karácsony Molnár Erika-Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó
