Életmód

Így nézett ki nagyanyáink korában a karácsonyi menü

Karácsonyi hagyományaink között nem csak a már korábban megjelent cikkünkben említett, tágabb közösséget érintő megmozdulások szerepelnek. A következőkben bemutatott hiedelmek elsősorban a karácsonyböjti ünnepi étkezés körül tömörülnek, de ezek a tradíciók a betlehemezéssel, regöléssel, csobánolással ellentétben szigorúan csak családi jellegűek volt, ez teszi azokat még inkább személyessé és meghitté.
Korábban a témában:

A karácsonyi vacsoráról minden bizonnyal állíthatjuk, hogy háromnapos ünnepünk fénypontja. Azt gondolnánk, korábban ugyanolyan elterjedt és megszokott volt a halászlé, a rántott hal, a hideg sültek fogyasztása karácsonyeste, mint manapság. Egykor azonban szigorú böjti hagyományok kötődtek a december 24-i vacsorához.

A böjti szokások jegyében karácsonykor a hal kivételével elhagyták a húst. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a régebbi korok emberei szenteste szegényes vacsorát tálaltak volna szeretteiknek.

Karácsonykor az asztalra kerültek olyan csemegék is, amelyek ritkaságnak számítottak. Ezek általában a következők lehettek: alma, dió, méz, fokhagyma vagy ostya. Az efféle ínyencségekhez babonák, hiedelmek fűződtek, ezért igen fontos részét képezték a karácsonyi étrendnek.

Thinkstock

De hogy is nézhetett ki régebben egy karácsonyi menü?

Déjtárban, Nógrád megyében például fokhagymát ettek kenyérrel, diót, almát, túrós lepényt, túrósdedellét, mákosdedellét, szőlőt, mákos kalácsot, káposztalevest és bort.

A jellegzetes karácsonyböjti ételek fontos alapanyagai voltak a zöldségek és a gyümölcsök, közülük is leginkább a bab, a lencse, a káposzta, a gomba, az aszalt gyümölcsök, az alma, a dió és a sült tök. A szokás szerint a zöldségekből és az aszalt gyümölcsökből készült leves vagy sűrűbb étel volt a főfogás. Az aszalt gyümölcsök és a káposzta kivételével mindegyik zöldséghez fűződik egy-egy hiedelem

A babot és a lencsét egyaránt azért fogyasztották, hogy sok pénzt, gazdagságot hozzanak az elkövetkezendő évre, ám a babhoz több más hagyomány is kapcsolódik. Egyes helyeken azért ették, hogy sok csibéjük legyen az újévben, máshol lencsével kevert babot kentek az ökrök és a tehenek hátára, hogy szép kövérek és értékesek legyenek. A gombafogyasztás szintén a baromfineveléssel volt kapcsolatos, a babona szerint ugyanis, aki nem eszik gombát karácsonykor, nem lesz baromfia az újévben.

A karácsonyesti vacsoránál fontos szerepet kapott az alma, a dió és a sült tök is. Az almához szerelmi jóslások és szépségvarázslatok is tartoztak.

Thinkstock

A lány az éjféli misére hívó első harangszókor a kútból húzott aranyvízbe tett almáról mosdik, hogy szebb legyen, aztán magával viszi a gyümölcsöt a misére, másnap pedig ha a ház előtt, az utcán eszi meg, megláthatja jövendőbelijét. Más helyeken az almát az állatok ételébe vagy vizébe tették, hogy ugyanolyan gömbölyűek és egészségesek legyenek. Szokás volt az is, hogy szenteste a családfő felvágta az almát annyi cikkre, ahányan az asztalnál ültek és együtt megették a gyümölcsöt, ezzel szimbolizálva kívánságukat, hogy a család összetartó maradjon.

A diófogyasztáshoz leginkább egészségvarázslatok kötődtek. A hiedelem szerint a diótörés megmutatja, hogy a család egészséges vagy beteg lesz-e a jövő évben, attól függően, hogy egészséges vagy férges volt a dió.

A sült tök esetében szintén egészségvarázsló hagyományokról kell említést tennünk, ugyanis a torokfájás megelőzése érdekében fogyasztották. Voltak azonban olyan szokások, melyek úgy tartották, ha édeset esznek karácsonykor, nem lesznek szomorúak az újévben.

A karácsonyi ételek egy újabb fontos csoportja az egykor országszerte jelentős szerepet betöltő öntött, főtt és sült tészták voltak.

Előbbiek mindegy, hogy milyen módon készültek, leggyakrabban mákkal ízesítették, de főleg a Dunántúlon gyakori volt a túrós töltelék is. Hiedelem viszont általában a mákos vagy a mézes-mákos tésztákhoz kapcsolódtak.

Thinkstock

A hagyományok a tészták esetében majdnem mindig szerelmi jóslások voltak. Úgy tartották, hogy a karácsonyi vacsoránál, ha a fiatal lány lekapja a család egyik férfitagja villájáról az első falat mákos tésztát és kiszalad vele a ház elé, olyan nevű lesz a férje, amilyen nevű férfi először a ház felé jár. A tésztafélék közé tartozott a kenyér, a fonott kalács, a pogácsa és a perec is.

A kalácssütéshez is tartozik egy igen kedves szokás. A régiek vagy minden állatnak sütöttek egy cipót kalácstésztából, vagy egyet sütöttek kilenc szem borssal, kilenc gerezd fokhagymával, sóval, és ezt osztották szét köztük, mondván

ha mi kedvezünk nekik, ők is kedveznek nekünk.

Forrás: Cs. Pócs Éva: Néprajzi Közlemények 10. évfolyam, 3-4. szám – A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Budapest, 1965)

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.