Minden reggel, mielőtt a Nap felkel, a 75 éves Carlos Sánchez elmond egy imát, majd előkapja a távcsövét és komótosan felmászik az Ecuadori Andok csúcsán található magányos faházába. Innen teljesen rálát az 5023 méter magasan fekvő Tungurahua vulkán kráterére, amit a helyi kecsua nyelvben csak a kandalló tüdejének neveznek. A szakadékos tájban fürkészi a merész csavargókat, akik a vulkán lejtőin másznak szülővárosa, Baños irányába, majd eltűnnek a felhők sűrűjében – írja riportjában a BBC Travel.
A helyiek által csak vulkánőrként becézett Sánchez az Ecuadori Geofizikai Intézet legrégebbi tagja, az egyetlen ember a világon, aki szeizmikus megfigyelőállomást működtet néhány faágról. 18 éve önkéntesként végzi a munkáját a senki földjén, 2.5 kilométerre egy olyan krátertől, ahonnan időről időre tűz, füst és olvadt láva lövell ki 1999 óta.
És meg is látogatták. Aztán egyre több idegen kopogtatott nála, hogy kipróbálhatják-e a hintát. Később, 2014-ben egy turistacsoport két tagja éppen a fellegekben hintázott, amikor a Tungurahua hirtelen kitört. A pár gyorsan elmenekült, de csak azután, hogy készítettek egy fotót a 8000 méter magasra felcsapó hamuról a hinta hátterében.
Az ominózus felvétel a National Geographic pályázatán díjat nyert és gyakorlatilag pillanatok alatt bejárta az egész világot. Mostanra naponta több százan túráznak csak azért több mint 2.5 órát, hogy a hegy magaslatán hintázhassanak.
A hintával csak azt szerettem volna elérni, hogy együtt legyen a családom hétvégenként. De a dolgok néha váratlanul berobbannak
– magyarázta Sánchez.
Ez történt 1999 októberében is. 81 év pihenés után a Tungurahua életre kelt néhány erőszakos robbanással. Miután forró láva és hamu tört a felszínre, Ecuador akkori elnöke elrendelte Baños 16 ezer fős lakosságának evakuálását, akiknek mindössze néhány órájuk volt arra, hogy összeszedjék a holmijukat, attól tartva, hogy soha többé nem térhetnek vissza.
Sánchez szembement a kormány határozatával és december 20-án visszament szülőföldjére, ahol egy szellemfalut talált. Az épületek elhagyatottak voltak, az utcákat hamu borította, de csodával határos módon az otthonának semmi baja nem esett. Mivel nem tudta, hogy állatai túlélték-e a vulkánkitörést a hegyekben, a férfi felment, hogy utánuk nézzen.
Amikor megérkezett, látta, hogy tehenei békésen legelnek, a szomszédos gazdaságok pedig sértetlenek. Letérdelt és megígérte Szűz Máriának, Baños védőszentjének, hogy ott marad a vulkán megfigyelésére, és megvédi a völgyben élőket, amíg a kitörések tartanak.
18 éve telt el és a vulkán még aktív. Ezért én is itt vagyok még
– mondta.
Sánchez állomásán eleinte csak egy távcső és rádió volt. A kunyhója megépítése előtt gyakran egy sátorban aludt, aminek tetejéről reggelente le kellett söpörnie a hamut.
A hamarosan nyugdíjas korba lépő egykori villanyszerelő és tűzoltó sokáig a rádióján jelezte a profi vulkanológusoknak, ha remegést észlelt vagy kénszagot érzett. Később szeizmikus mérőműszereket és kén-dioxid mérőt is elhelyeztek a földjén, ezzel segítve az alázatos munkáját.
Ebben az időben történt, hogy Sánchez felesége, Lidia elkezdett gyanakodni, hogy mit csinálhat a férje a legelőn. Intenzív szeizmikus mozgás esetén Sáncheznek a nap 24 órájában elérhetőnek kellett lennie, így előfordult, hogy hetekig nem tudta meglátogatni párját a faluban. Mivel Lidia azt hitte, hogy férje megcsalja, összepakolta a ruháit egy bőröndbe és felment a hegyekbe, hogy megismerje a rejtélyes „másik nőt”.
Amikor megérkeztem, láttam, hogy egyedül van, kenyéren és vízen él. Mindezt csak azért, hogy betartsa az ígéretét. Az egyetlen nő, akire várt, az Mama Tungurahua volt
– mesélte az asszony. Sáncheznek pedig az évek során sosem kellett rá hosszasan várnia.
A Tungurahua a tíz legaktívabb vulkán egyike a Földön. 1999 óta átlagban hetente több mint száz robbanást, kitörést, lávaömlést és hamuoszlopot regisztrálnak a kráterben, ami aggodalomra ad okot a szakértők szerint.
Ezután a vulkánőr úgy döntött, hogy a nyolc méter magas fa tetején búvóhelyként szolgáló kilátót épít.
A hinta két évvel később, 2008-ban épült meg. Ezután Sánchez felesége, öt gyermeke és tizenegy unokája egyre gyakoribb vendég lett a legelőn. Piknikeztek, itt ünnepelték a születésnapokat. Ha a Tungurahua éjjel morajlott, Sánchez elővette a harmonikáját és a csillagok fénye alatt játszott rajta, hátha így megnyugtatja a monstrumot.
Elég bonyolult a kapcsolatunk a vulkánnal. Néha a barátom, néha az ellenségem
– fogalmazott Sánchez.
Ma már több mint 500 megfigyelőállomás működik Ecuadorban, de továbbra is Sánchez az egyetlen, aki Baños felett követi figyelemmel a Tungurahua északkeleti felének történéseit. 2016 márciusa óta, amikor több mint 70 alkalommal robbant és lőtt ki lávabombákat a Tungurahua, a kandalló tüdeje megnyugodni látszik, de csak idő kérdése, hogy újra kitörjön.
A hinta miatt az emberek képesek akár órákat is sorba állni. Ha túl nagy a zaj, Sánchez leereszkedik az ösvényen a felszereléseivel, megeteti a nyulait és machetével megtisztítja a felvezető utat, legtöbbször hűséges macskája, Negrito társaságában.
Szerettem volna, ha Baños minden családja továbbra is bármikor szabadon élvezhetné a hely varázsát, akárcsak a családom. Szóval azt mondtam, oké, lesz belépő, de csak egy dollár, a gyerekek pedig féláron jöhetnek
– nyilatkozott.
Sáncheznek már 14 200 oldal megtelt a vendégkönyvében, tele olyan nyelvű üzenetekkel, amiről korábban azt sem tudta, hogy léteznek. A belépőkből befolyó szerény összeget az elmúlt két évben arra fordította, hogy unokáit beirassa iskolába, és hogy családtagjaival bővítse a csapatát. Így még több időt tudnak együtt tölteni.
Épp egy turistacsoport érkezett a birtokra, Sánchez pedig elvonult a tömeg elől a hegy szélére, lenézett a völgybe és megemelte a kalapját.
Itt térdeltem le és esküdtem meg, akkor is segítek másoknak időben elmenekülni, ha már nekem sincs rá lehetőségem. Az emberek közötti ígéret komoly, az Istennek tett eskü viszont szent.
