Hinta a világ peremén

Minden reggel, mielőtt a Nap felkel, a 75 éves Carlos Sánchez elmond egy imát, majd előkapja a távcsövét és komótosan felmászik az Ecuadori Andok csúcsán található magányos faházába. Innen teljesen rálát az 5023 méter magasan fekvő Tungurahua vulkán kráterére, amit a helyi kecsua nyelvben csak a kandalló tüdejének neveznek. A szakadékos tájban fürkészi a merész csavargókat, akik a vulkán lejtőin másznak szülővárosa, Baños irányába, majd eltűnnek a felhők sűrűjében – írja riportjában a BBC Travel.

A helyiek által csak vulkánőrként becézett Sánchez az Ecuadori Geofizikai Intézet legrégebbi tagja, az egyetlen ember a világon, aki szeizmikus megfigyelőállomást működtet néhány faágról. 18 éve önkéntesként végzi a munkáját a senki földjén, 2.5 kilométerre egy olyan krátertől, ahonnan időről időre tűz, füst és olvadt láva lövell ki 1999 óta.

Néhány éve viszont valami furcsa dolog kezdődött el a térségben: rengetegen keresik fel a világ minden pontjáról a csendes tehénlegelőt, ahol Sánchez megfigyelőállomása is található, mióta felszerelt egy hintát a faházára, hátha az unokái gyakrabban meglátogatják.

És meg is látogatták. Aztán egyre több idegen kopogtatott nála, hogy kipróbálhatják-e a hintát. Később, 2014-ben egy turistacsoport két tagja éppen a fellegekben hintázott, amikor a Tungurahua hirtelen kitört. A pár gyorsan elmenekült, de csak azután, hogy készítettek egy fotót a 8000 méter magasra felcsapó hamuról a hinta hátterében.

Az ominózus felvétel a National Geographic pályázatán díjat nyert és gyakorlatilag pillanatok alatt bejárta az egész világot. Mostanra naponta több százan túráznak csak azért több mint 2.5 órát, hogy a hegy magaslatán hintázhassanak.

A hintával csak azt szerettem volna elérni, hogy együtt legyen a családom hétvégenként. De a dolgok néha váratlanul berobbannak

– magyarázta Sánchez.

Ez történt 1999 októberében is. 81 év pihenés után a Tungurahua életre kelt néhány erőszakos robbanással. Miután forró láva és hamu tört a felszínre, Ecuador akkori elnöke elrendelte Baños 16 ezer fős lakosságának evakuálását, akiknek mindössze néhány órájuk volt arra, hogy összeszedjék a holmijukat, attól tartva, hogy soha többé nem térhetnek vissza.

Sánchez szembement a kormány határozatával és december 20-án visszament szülőföldjére, ahol egy szellemfalut talált. Az épületek elhagyatottak voltak, az utcákat hamu borította, de csodával határos módon az otthonának semmi baja nem esett. Mivel nem tudta, hogy állatai túlélték-e a vulkánkitörést a hegyekben, a férfi felment, hogy utánuk nézzen.

Amikor megérkezett, látta, hogy tehenei békésen legelnek, a szomszédos gazdaságok pedig sértetlenek. Letérdelt és megígérte Szűz Máriának, Baños védőszentjének, hogy ott marad a vulkán megfigyelésére, és megvédi a völgyben élőket, amíg a kitörések tartanak.

18 éve telt el és a vulkán még aktív. Ezért én is itt vagyok még

– mondta.

Sánchez állomásán eleinte csak egy távcső és rádió volt. A kunyhója megépítése előtt gyakran egy sátorban aludt, aminek tetejéről reggelente le kellett söpörnie a hamut.

A hamarosan nyugdíjas korba lépő egykori villanyszerelő és tűzoltó sokáig a rádióján jelezte a profi vulkanológusoknak, ha remegést észlelt vagy kénszagot érzett. Később szeizmikus mérőműszereket és kén-dioxid mérőt is elhelyeztek a földjén, ezzel segítve az alázatos munkáját.

Ebben az időben történt, hogy Sánchez felesége, Lidia elkezdett gyanakodni, hogy mit csinálhat a férje a legelőn. Intenzív szeizmikus mozgás esetén Sáncheznek a nap 24 órájában elérhetőnek kellett lennie, így előfordult, hogy hetekig nem tudta meglátogatni párját a faluban. Mivel Lidia azt hitte, hogy férje megcsalja, összepakolta a ruháit egy bőröndbe és felment a hegyekbe, hogy megismerje a rejtélyes „másik nőt”.

Amikor megérkeztem, láttam, hogy egyedül van, kenyéren és vízen él. Mindezt csak azért, hogy betartsa az ígéretét. Az egyetlen nő, akire várt, az Mama Tungurahua volt

– mesélte az asszony. Sáncheznek pedig az évek során sosem kellett rá hosszasan várnia.

A Tungurahua a tíz legaktívabb vulkán egyike a Földön. 1999 óta átlagban hetente több mint száz robbanást, kitörést, lávaömlést és hamuoszlopot regisztrálnak a kráterben, ami aggodalomra ad okot a szakértők szerint.

2006-ban egy lávafolyam örökre maga alá temette a szomszédos falvakat, a katasztrófában hat ember életét vesztette. De Sánchez ekkor sem akart távozni. Egy fa törzsében rejtőzött el, innen közvetítette az eseményeket Baños polgármesterének, megmentve ezzel több száz családot a haláltól.

Ezután a vulkánőr úgy döntött, hogy a nyolc méter magas fa tetején búvóhelyként szolgáló kilátót épít.

A hinta két évvel később, 2008-ban épült meg. Ezután Sánchez felesége, öt gyermeke és tizenegy unokája egyre gyakoribb vendég lett a legelőn. Piknikeztek, itt ünnepelték a születésnapokat. Ha a Tungurahua éjjel morajlott, Sánchez elővette a harmonikáját és a csillagok fénye alatt játszott rajta, hátha így megnyugtatja a monstrumot.

Elég bonyolult a kapcsolatunk a vulkánnal. Néha a barátom, néha az ellenségem

– fogalmazott Sánchez.

Ma már több mint 500 megfigyelőállomás működik Ecuadorban, de továbbra is Sánchez az egyetlen, aki Baños felett követi figyelemmel a Tungurahua északkeleti felének történéseit. 2016 márciusa óta, amikor több mint 70 alkalommal robbant és lőtt ki lávabombákat a Tungurahua, a kandalló tüdeje megnyugodni látszik, de csak idő kérdése, hogy újra kitörjön.

A hinta miatt az emberek képesek akár órákat is sorba állni. Ha túl nagy a zaj, Sánchez leereszkedik az ösvényen a felszereléseivel, megeteti a nyulait és machetével megtisztítja a felvezető utat, legtöbbször hűséges macskája, Negrito társaságában.

Sánchez kilenc éven át boldogan engedte meg bárkinek, hogy körbenézzen portáján és ingyen kipróbálja a hintát, amit unokáinak épített. Az egyetlen dolog, amit elvárt cserébe, hogy a turisták írják alá a vendégkönyvét. Aztán két éve, mikor a National Geographic pályázata révén világhírűvé vált, a helyi turisztikai minisztérium arra kötelezte őt, hogy szedjen belépőt.

Szerettem volna, ha Baños minden családja továbbra is bármikor szabadon élvezhetné a hely varázsát, akárcsak a családom. Szóval azt mondtam, oké, lesz belépő, de csak egy dollár, a gyerekek pedig féláron jöhetnek

– nyilatkozott.

Sáncheznek már 14 200 oldal megtelt a vendégkönyvében, tele olyan nyelvű üzenetekkel, amiről korábban azt sem tudta, hogy léteznek. A belépőkből befolyó szerény összeget az elmúlt két évben arra fordította, hogy unokáit beirassa iskolába, és hogy családtagjaival bővítse a csapatát. Így még több időt tudnak együtt tölteni.

Épp egy turistacsoport érkezett a birtokra, Sánchez pedig elvonult a tömeg elől a hegy szélére, lenézett a völgybe és megemelte a kalapját.

Itt térdeltem le és esküdtem meg, akkor is segítek másoknak időben elmenekülni, ha már nekem sincs rá lehetőségem. Az emberek közötti ígéret komoly, az Istennek tett eskü viszont szent.