Elnézést, ez hány kagylóba kerül?
Egy furcsán hangzó kérdés, ami nap mint nap elhangzik a Salamon-szigeteki boltokban és piacokon, ott ugyanis még fizetőeszközként tekintenek a kagylóra, írja riportjában a Vice.
Hogy mennyi tonhalat kapunk a kagylóinkért cserébe, az attól függ, hogy milyen a színük és a formájuk, mesélte a lapnak egy üzlet tulajdonosa Malaita szigetén, amely megközelítőleg másfélórányi repülőútra található az ország fővárosától.
Egy zsineg sötétebb kagylóért a mostani árfolyamon úgy két kisebb doboznyi tonhalat vásárolhatunk, de a pirosak többet érnek: egy 1-1.5 méter hosszú zsineg eladásával egy nagyobb család akár napokig is jóllakhat a halból.
A kagylópénzt a helyi lagúnában fűzik össze. A lap riportere itt találkozott egy házaspárral, akik egy kevésbé jól menő turisztikai irodát üzemeltetnek. Mivel alig volt vendég, aktiválták a B-tervet és próbáltak minél több kagylót felhalmozni. Hisznek benne, hogy egy nap még gazdaggá teheti őket a megtakarításuk, és bár arról nem akartak beszélni, hogy pontosan mennyi kagylójuk van, annyit azért elárultak, hogy rengeteget félreraktak.
A kannibáloktól a menyasszonyi árig
Úgy 150 évvel ezelőtt a helyiek mesterséges szigeteket építettek a lagúnán, hogy tudjanak hova menekülni a rendszeresen megjelenő kannibálok elől. A legenda szerint bár a támadóik igazán szerették volna megenni őket, és állítólag sportként tekintettek erre a szokásra, nagyon féltek az óceántól.
A mesterségesen kialakított szigeteken élve ugyanakkor valamiből meg is kellett élniük, ezért elkezdtek kagylóhéjakat tisztogatni. Az 1900-as évek elejéig a Csendes-óceán partjain még hétköznapinak számított a kagylópénz, de a többi nép idővel hátat fordított a természetes fizetőeszköznek és követték a globális irányzatot.
A kagylóknak van másik haszna is a szigeten, mégpedig az, hogy a férfiak úgynevezett menyasszonyi árként ezzel vehetik meg maguknak a jövendőbelijüket.
Bár a bitcoini magasságoktól még messze vannak, úgy hírlik, hogy a pénznemük árfolyama az elmúlt 30 évben az ötszörösére emelkedett.
A kagylópénz jelentős részét ma turistáknak adják el vagy ékszereket készítenek belőlük, amit a fővárosi Honiara piacán értékesítenek. Mégis, a helyiek vallják, van jövője a fizetőeszközüknek.
Mindenhol csak ezt látni, bármerre nézel a szigeten. Azt hiszem, hogy örökké így lesz. A gyermekeim, az ő gyermekeik, az ő gyermekeik korában, úgy 400 éven át. Ez a véleményem
– nyilatkozott a lapnak Mary Bruno, akinek családja szintén a szigeten él.
Kiemelt kép: Flickr / Les Butcher
