Az utolsó hely a Földön, ahol még nem járt senki

Ha bárkit megkérdezel arról, mit gondol, mi a semmi közepe, a válaszok valószínűleg egy kietlen sivatagtól egészen egy magasan fekvő alpesi tóig terjednek majd. A földrajz szerelmesei számára viszont a semmi közepét a megközelíthetetlenség sarkai jelentik, amelyek a legtávolabb esnek a szárazföldektől. A legnevezetesebb mind közül a Nemo-pont. A fölöslegessé vagy veszélyessé vált űreszközöket is az óceán ezen részébe irányítják, itt a lehető legkisebb esélye ugyanis az ütközéses károkozásnak. 1971-től 2016-ig 263 kisebb-nagyobb űreszköz csapódott be ezen a területen.

Bár szinte az összes megközelíthetetlenség sarkán járt már ember, még mindig van egy, amely egy évszázadon át kifogott a kalandorokkal. Ez az úgynevezett északi megközelíthetetlenségi sarka, ami a Jeges-tenger jégtakaróján található. Idén februárban egy 28 főből álló önkéntes csapat Jim McNeill veterán felfedezővel útnak indul, hogy beírják magukat a történelemkönyvekbe, és elsőként érjenek oda a pontra.

Fantasztikus, hogy van még egy hely a bolygón, ahol soha senki nem járt

– mondta McNeill a Smithsonian Magazine megkeresésére.

A mozgó pont

Más megközelíthetetlenségi sarkokkal ellentétben az északit többször is felülvizsgálták az utóbbi években. Minden alkalommal, amikor egy új szigetet felfedeznek vagy egy földdarab emelkedik ki a jégből, a helyszín megváltozik. McNeill és sarkköri kutatókból álló csapata 2013-ban ugyanakkor rájött valamira: az eredetileg a szárazföldtől legtávolabb eső pont 133 mérfölddel arrébb volt.

Jelenleg az északi megközelíthetetlenség sarka egyaránt 626 mérföldre fekszik három rendkívül elszigetelt partszakasztól:

• az Oroszország arktiszi területén található Szevernaja Zemlja szigetcsoporthoz tartozó Komszomolec-szigettől;
• a Kelet-szibériai-tengerben lévő Henrietta-szigettől;
• és az Ellesmere-szigettől Kanada legészakibb részén.

Itt szó nincs arról, hogy megmentenek, ha ott rekedsz, vagy gyorsan eljutsz a legközelebbi szárazföldre. Ebben a régióban könnyen bajba juthat az ember

– mondta Ted Scambos kutató a Scientific American című lapnak.

McNeill februárban harmadszor próbál meg eljutni a sarokra. 2003-ban egy húsevő vírus miatt a táborban kellett maradnia, 2006-ban pedig elcsúszott a jégen, és az expedíció 17. napján vissza kellett fordulnia 1340 mérföld megtétele után. Több mint egy évtized elteltével és a klímaváltozásnak köszönhetően a körülmények cseppet sem javultak.

Az életüket kockáztatják a bolygóért

A több mint 30 éves tapasztalattal rendelkező McNeill semmi nem tudja eltántorítani. Az expedíción összesen 28 tudós vesz részt a világ számos pontjáról. Mindnyájuk több mint 21 ezer dollárt fizetett ki, hogy próbára tegye magát. Ebben az összegben benne van az ellátás, egy 30 napos felkészítő tréning és a garantált hely a 20 naposra tervezett kalandra.

Meg kell majd birkózniuk a hideggel, hogy recseg a lábuk alatt a jég, és hogy bármikor felbukkanhat egy éhes jegesmedve. De mindezt azért teszik, hogy fejlesszük tudásunkat a Jeges-tenger állapotáról.

– fogalmazott McNeill.

Az expedíció során a csapat adatokat gyűjt majd a tengeri jégről, az időjárási körülményekről, amelyek kulcsfontosságúak a Jeges-tenger állapotának meghatározásához.

Nico Kaufmann, egy 30 éves skót tudós arról beszélt, a kaland túl jó lehetőség ahhoz, hogy kihagyja.

Örülök neki, hogy részt vehetek egy olyan eseményen, amivel segíthetünk megmenteni a bolygót. Kiváltság egy olyan fontos expedícióhoz csatlakozni, mint ez. Hihetetlen lesz ott lenni az érintetlen természetben. Azért is nagyon izgalmas olyan helyre menni, ahol még soha senki nem járt, mert nem tudhatjuk, mi vár ránk. Amikor elmondta a feleségemnek, mire készülök, azt hitte, megőrültem. De most már támogat és én is izgatottan várom, mi fog történni.