Nagyon fiatalon találtak egymásra, és a korosztályukra inkább jellemző bulizós, számítógépezős életmód helyett nemes egyszerűséggel másról kezdtek álmodni. Egy állatokkal teli kicsinyke gazdaságról.
A magyar-szlovák határ közelében, a festői szépségű Drégelypalánkon él a 19 éves Koczka Dorottya és párja, a 24 éves Kovács Dávid. Mindketten egy helyi gyárban dolgoznak, Dorottya két, Dávid három műszakban. A fiatalember szüleinek portája az otthonuk, a kert és az utcájuk végén lévő terület pedig a kicsinyke farmjuk.
Megismerkedésünk után ketten álmodtuk meg, hogy állatokat tartunk majd, mert az lesz a mi igazi világunk
– mondja érdeklődésünkre Dorottya.
Az álmokat azonban nem volt könnyű megvalósítani. Pénz kellett ahhoz, s mivel tehetős keresztapát egyikük sem tudhatott maga mögött, maradt a takarékoskodás. A napi munkán felül sok pluszmunkát végeztek alkalmanként, hogy megvehessék első kecskéiket, Mancit és Rozálit, akiknek raklapokból építették meg az óljukat.
Gyorsan megtanultunk bánni a kecskékkel, miközben elkerültem egy lovardába dolgozni. Ott kaptam munkám jutalmául egy újabb kecskét, Bellát, onnantól pedig nem volt megállás. Vettünk melléjük egy fiút, aki a Fülöp nevet kapta, a lányok pedig gidákkal ajándékoztak meg tavaly
– meséli büszkén a gazdaasszony.
Fülöp azóta elkerült tőlük, helyére Koppány érkezett, aki jó udvarlónak bizonyult: Manci, Rozáli és Bella a fiatal gazdák számításai szerint februárban újabb kicsikkel ajándékozzák meg őket.
Dorottya és Dávid közben tovább mert nagyokat álmodni, melyből az következett, hogy 2017-ben megvették első lovukat, a fedezőmén Findit. Az istálló építését itt sem bízták másra, annak az évnek a nyarán felépítették, rá egy évre pedig érkezett az új kedvenc.
Findi egy évig búslakodott magányosan. 2018 őszén hoztuk Boconádról társául Bárót, akit mi csak kislónak nevezünk, és akivel mindketten élvezik törődésünket és a legelő nyújtotta szabadságot
– említi Dorottya.
Nagyobb volumenben nem gondolkodnak, egyelőre beérik a hobbifarmerkedéssel. Már az is nagy öröm számukra, hogy a környékbeli gyerekek gyakori látogatóik. A kicsik örömmel ülnek lóra és szívesen segítenek az állatok körüli munkákban. S persze, ha éppen túrázók keresik őket, azoknak is szívesen megmutatják az állatsereget, mely a közeljövőben a várt kecskegidákkal bővül tovább.
