Még csak február van, de már most toborozzák a balatoni munkaerőt a nyárra. Messze még a szezon, de egymást érik az álláshirdetések amelyben nyári idénymunkára keresnek pultost, felszolgálót, vagy szakácsot.
Egy Zamárdiban lévő szálloda például komplett személyzetet keres. Annyira kevés a dolgozni vágyó, hogy a szállodák és vendéglők 4 hónappal az idegenforgalmi szezon indulása előtt igyekeznek feltölteni a létszámot – így próbálják magukat bebiztosítani a nyárra.
Nincsenek könnyű helyzetben, mert sokan mennek külföldre – nem csoda, hisz tőlünk nyugatabbra az itthoni bérek akár háromszorosát is megkereshetik, úgy, hogy sok esetben sem a szállásra, sem az étkezésre nem kell költeniük, tehát a teljes keresményüket félretehetik, és sokkal jobban megbecsülik a munkájukat és a szakértelmüket. Várnai Zsuzsanna, a Vendéglátó és Turisztikai Szakszervezet ügyvezető elnöke szerint ezzel a hazai munkaadók nehezen veszik fel a versenyt – mondta el az ATV-nek.
Régen minden jobb volt
A balatoni büféseknek a 80-as évek volt az aranykor, akkoriban a 2-3 hónapos szezonban maszekként megkeresett kisebb vagyonból valóban egész évben el lehetett lenni, sőt! A balatoni halsütősök voltak a 80-as évek császárai a Balatonnál, nyugati autókkal jártak, a büfézés, a külföldi turisták kiszolgálása óhatatlanul együtt járt a csencseléssel, nyugatnémet márkától a szenteltvízig általában mindent lehetett kapni náluk, pult alól.
Aztán a 2000-es évekre valahogy vége lett a büfések fénykorának, az emelkedő bérleti díjak, a drága alapanyagárak és az adóterhek miatt egyre kevésbé lehetett nagyot szakítani lángos sütéssel a Balatonon. Ma inkább az a jellemző, hogy egy vendéglős azért dolgozza végig a téli szezont az osztrák, vagy német szállodákban, éttermekben, hogy itthon, 3 hónapig megélhesse az álmát a Balatonnál, azt, hogy neki étterme, büféje, bisztrója, vagy kocsmája van.
Ha nem dől a lé, ha a főnök is Ausztriában gályázik a szezonon kívül, abból nehéz álombéreket fizetni.
1 millió vagy 150 ezer – nem mindegy. Mégis mennyi az annyi?
A tavalyi idény kezdetén futótűzként terjedt a hír, hogy a balatoni vendéglátásban, akár egymilliót is meg lehet keresni. Mértékadó lapok hozták címlapon, hogy minimum 300-at keresnek a pincérek, 750 ezer forint alatt nem lehet szakácsot kapni a Balatonnál.
Ha ilyen jól lehet keresni, miért nincs ember? Hogy alakult ki ez a helyzet, és valójában mennyit lehet keresni a nyári szezonban a magyar Riviérán?
Igazság szerint az 1 milliós fizetés csak álom a Balatonon. Az átlag nettó bérek 200 ezer forint körül mozognak ebben az iparágban
– mondta el az ATV-nek Hornyák József, a Portfolio elemzője. A legtöbb helyen ebből még valamennyit levonnak a szállásért.
A konyhai kisegítők bére levonások után 150 ezer körül mozog
– erről a Magyar Hang számolt be balatoni riportjában, még tavaly. Nagyjából ugyanennyit keresnek a balatoni bazársorok gumikacsa, vizipisztoly, karúszó árusai is.
A sonline.hu értesülései szerint az osztályon felüli szállodák, csúcsgasztronómiát kínáló éttermek séfjei kereshetnek meg havi 400-600 ezer forintot, de ez gyakran lemondásokkal jár, előfordulhat, hogy a magas bérért cserébe hetente egyetlen szabadnapjuk sincs, és napi 10-12 órát kell dolgozniuk.
Ilyen jól fizető, magas színvonalú hely kevés van a Balatonnál, a milánói makarónit, rántott húst, meg a krumplipürét szerényebb képességű szakácsok is el tudják készíteni, és a legtöbb helyen még mindig inkább erre van igény, na meg a lángos-palacsinta-hekk kombóra. A pincérek bérezésében számít a nyelvtudás és a gyakorlat, a felszolgálóként dolgozó fiatalokat 800-1000 forintos órabérrel szokták felvenni, de a bevált szakemberek ennél többet is kaphatnak.
A KSH adatai szerint mintegy 3000 üres állás van a vendéglátóiparban, de az elemzők szerint a valóságban akár több 10 ezres is lehet a munkaerőhiány.
Kiemelt kép: MTVA/Bizományosi/Farkas Melinda
