Életmód

Rossz hatással lehet az emberi agyra a magány

A legújabb tudományos kutatások szerint akár már 14 hónapos elszigeteltség is komoly változásokat okozhat az agyban, megakadályozva például az új kapcsolatok létrehozásának képességét – olvashatjuk a The New England Journal of Medicine írásában.

Domján László: „Az emberi elme képes a gyógyításra”
A név és az arc egyáltalán nem ismeretlen azok számára, akik az elmúlt évtizedekben valamikor elvégezték az agykontroll tanfolyamot.

Ismert tény, hogy hidegben számos testrészünk zsugorodik. Különösen az emberi végtagok, például a lábujjak és az ujjak. Amerikai és német tudósok kilenc embert figyeltek meg, akik 14 hónapot töltöttek egy magányos kutatóállomáson a hideg déli sarkon. A vizsgálatok végén azt tapasztalták, hogy a vizsgálati alanyok szó szerint könnyebb fejűek lettek. Az agyuk egyes részei jelentősen zsugorodtak. Különösen a hippokampusz – a tanulás és az emlékezet szempontjából kritikus agyi terület – mérete csökkent le.

A tudósok szerint nemcsak a hideg okozta az agy méretének csökkenését, hanem a magány és az elszigeteltség is. Hiszen az antarktiszi kutatóállomáson dolgozókat alig érték új ingerek.

A magány rossz hatással van az egészségünkre

Egyes szakértők szerint ugyanolyan mérgező, mint napi 15 cigaretta elszívása. Az agy a magánytól, a szociális ingerek hiányától ténylegesen elkezd fogyni.

Még ennél is rosszabbnak tűnik azonban az az állítás, miszerint a folyamat csak nehezen fordítható vissza.

Az agy valóban elveszítheti szociális képességeinek egy részét, főként az érzelmek feldolgozására és a másokkal való interakcióra. A magányos agy így csak még magányosabbá válhat.

Az agy számára a legkárosabb a monotonia, amikor is az ember minden nap ugyanazon rutint végzi, ugyanazokat az arcokat látja újra és újra. Közben pedig egyre nagyobb nehézséget okoz számára az új kapcsolatok és tapasztalatok felkutatása és az új információk feldolgozása.

Ez nem csak a hó fogságában dolgozó sarkkutatók problémája, hanem mai modern társadalmunk rákfenéje is, hiszen egyre súlyosabb gondokat jelent az emberek mindennapi elszigetelődése és elmagányosodása. Nem kell messzire mennünk, hazánkban például a 80 év felettiek 40%-a magányos.

 

A tanulság, így karácsony előtt még megszívlelendőbb: ha nem is állunk be sarkkutatónak, mindig és mindenkor érdemes nyitottnak maradni! Új barátokat szerezni, ápolni távolabbi kapcsolatainkat is, rendszeresen közösségbe járni és amíg csak lehet aktívnak maradni.

Böjte Csaba szerint a 21. század leprája a magányosság
A szerzetes a karácsony közeledtével azt kéri, tárjuk ki a szívünket, legyünk őszinték és ne engedjük el egymás kezét.

Címlapfotó: Pixabay

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik