Az olaszok életigenléséből sokan és sokat tanulhatunk. Kinga, az Egy kis Italia oldal szerzője évek óta Észak-Olaszország mesés, kevésbé ismert, eldugott kis keleti csücskében, Friuli régióban él. Munkája során kevésbé ismert turisztikai csodahelyek, történelmi helyszínek többgenerációs olasz családi vállalkozásait fogja össze, akik mentalitásáról is sokat ír. Csodálatosan beszél és talán még annál is nagyobb szeretettel.
Boldogságmorzsái Olaszország tüneményes helyeire repítenek minket. Színes sorait, írását hoztuk el a mai napra.
Olasz nőktől, derűs mosolyú “mammaktól”, kedves “ragazzaktól”, bájos “signoraktól”, anyósomtól, s a mi sziporkázó “Nonnanktól” régóta gyűjtögetem és jegyzetelem, az itt-ott elhangzott életigazságaikat.
Nyaranta a hegyekben, ünnepekkor a konyhában, vagy éppen az asztal körül, de sokszor a tengerparton csücsülve és csendben hallgatva őket, olykor pedig hangos, színes összejövetelek keretei között. Mert szavaikban, érzéseikben annyi igazság, erő, szeretet és humor is van.
Mindig szívesen mazsolázok gondolataikból, melyeket évek óta egy színes noteszben gyűjtök, hogy Nektek is átadhassam őket.
Napsütötte gondolatok a mindig bájos olasz nőktől
- Az életünk? Egy nagy terített asztal. Azt esszük, amit főzünk. Néha sós, néha édes, néha több, néha kevesebb. Amit odateremtünk, abból válogathatunk, gazdálkodhatunk. S persze minél többen üljük körbe az asztalt, azt gondolom, annál teljesebb minden.
- A nevetés? A legszebb kiegészítőnk. Minden ékszernél fényesebben csillog. A női szépség egyik fontos része, amit jó, ha nemcsak eseményekre, hanem a mindennapokban is gyakorta magunkon hordunk.
- Annyi mindent megélt már ez a világ, annyi mindent túl éltünk már, mert túl kellett élnünk. Háborúkat, pestist, földrengést és még sorolhatnám. Nem az a kérdés hogy túl fogjuk e élni azt ami most van, mert nyilván túl fogjuk, fogják sokan. A kérdés mindig az, hogy, hogyan fogjuk túlélni! Összetartva, egymás kezét fogva, egymást támogatva? Vagy a másikra mutogatva, ellenségeskedve, diszkriminálva? Nos, ha az utóbbit választjuk, egy dologra biztosan készüljünk fel, ebben az esetben a legrosszabbat saját magunkkal tesszük – szerintem! Ez ugyanis túl sok ráncot, meg szorongást is szül, az meg árt a szépségnek, legalábbis a mi anyánk mindig ezt mondta.
- Igen, fontos hogy szeresd magad. Reggel, délben, este. S elsősorban ez szerintem, nem a tükörben látottaktól függ. Ha szeretjük magunkat, az sok belső egyensúlyt ad. Ami ráadásul továbbadható. Arról nem is beszélve, hogy így, ösztönösebben is sokkal többet fogsz sétálni a napos oldalon, az arcod színe is szebb lesz. Kevesebb smink is kell. A boldogságod is természetesebb.
- Hallani, hogy vannak emberek, akik inkább a keserű mandulát ízlelgetik a méz helyett. Nem az élet jó oldalait nézik, hanem panaszaikban merülnek el. Sajnálom őket. Magukat emésztik sokszor. Pedig milyen finom is a mandula, pergő cukorral bevonva. Mézbe mártogatva pedig még jobb. Nálunk amúgy itt a faluban, ha lenne is ilyen ember, szerintem már sokat beszélgettünk volna vele.
- Olyan tény, hogy öreg vagy, olyan szerintem nincs. Mihez képest vagy öreg? Magadhoz? Másokhoz? A kor, mely mindannyiunknak kettő vagy akár – csak itt a kis falunkban többeknek is- három számból áll, nem más, mint egy számsor. Persze ez figyelmeztethet sok mindenre. De szerintem ezzel, negatív értelemben kár foglalkozni. Éljük meg a napokat, tegyük a dolgunk és örüljünk a pillanatoknak. Én úgy gondolkodom, meg a családunk sokszámú tagja is, hogy miként érezhetjük magunkat jól, hogyan lehetünk fiatalosak, jó energiákkal teli? Az életünk ugyanis nem a korunkról szól, hanem arról, hogy a mindennapokat hogyan éljük meg. Mennyire szeretünk, mennyire vagyunk szeretve. Szerintem ezek fontosabb dolgok. S mindezek jelentős mértékben hozzájárulnak a mentális és a fizikai egészségünkhöz is.
- Igen, napi 5 kávét iszom. Igen cukorral. Igen, mert a kávéperceket feketén és édesen szeretem. Élvezem ezeket a pillanatokat. Mindig is magamnak szenteltem a napjaimban azt az 5-ször pár percet. Mert ez nagyon kell. Így sokkal jobban tudok másra, másokra figyelni a nap további részében. Igen 93 éves vagyok. Így vagyok jól.
- …. Hm… Hogy mi is a napi vitamin adagom? Reggel a nap alatt teregetem a tisztára mosott ruhákat, magamba szívva a D-vitamint. Mellé persze mindig kell egy kis koffein túra is. Beszélgetek a családdal, szomszédokkal, unokákkal, ez már önmagában ad természetesen termelődő boldogsághormont, endorfint. Nincs úgy nap, hogy ne csavarnék le egy citromot magamnak és a család tagjainak, amiből megvan a C-vitamin. Aztán mindennap megeszek 1-2 kanál olívaolajat – tele van polifenollal, meg megannyi hasznos eltérő energiával. Miközben pedig rotyog a Pasta és a napi újságot olvasom friss bazsalikom levelet majszolok. Ebben sok a béta-karotin, A-vitamin. Igyekszünk változatosan, friss alapanyagokból főzni, mert így sokkal egészségesebb. Nem használok mikrót, nem is volt sosem a háztartásunkban ilyen, inkább korábban kelek, hogy a piacra mihamarabb kimenjek, s főzök inkább friss ételeket. Összességében pedig azt gondolom, hogy a legjobb vitamin a nevetés és a szeretet, a napsütés és az ha jól érezzük magunkat a bőrünkben. Mindezek a dolgok pillanatok alatt jó energiákat teremtenek. Szóval amikor csak tehetem, nagyokat hahotázom, s megölelem azokat, akik fontosak nekem.
- Megkért a szomszéd, hogy vigyázzak már egy kicsit az öreg kutyájukra, mert neki el kell rohannia megnézni egy másik faluban az édesanyját, aki idős, nincs túl jól és egyedül van. Nálunk közben éppen főtt a pasta, így az volt az első kérdésem, hogy nekik mi a kedvencük, ragus vagy halas ? Mert akkor szívesen főzünk több szószt, és átadunk nekik estére, mire hazaérnek. S ha szeretnék, este friss pastat is lefőzök nekik. (Hiszen a pasta frissen jó, igaz én hidegen is szeretem). Ahol pedig egy asztalra jut étel, ott két asztalra is kitelik belőle. A kérdéseim után elsőként a kutya bólogatott és mondott igent mindkettőre.
- S hogy miért is szeretjük a vibráló színeket, különleges formákat magunkon? Talán mert elfogadjuk a magunk és mindannyiunk sokoldalúságát, sokszínű természetét, színes életigenlését. Nem szeretnék, s nem is tudnék színek nélkül élni, el sem tudnám képzelni szürkén az életet. Főleg nem a pörgős mindennapokat. A Jóisten adta nekünk a színeket, formákat, fogadjuk hát el szeretettel, s viseljük őket a magunk és mások örömére is. … Én az ablakba is mindig színes virágcserepeket teszek, hiszen az jó azoknak is akik szemből néznek át felénk. Ők is és mi is színeset látunk. Szerintem, így egy kicsit mindannyiunknak jobb lehet a világ. Szeressük a színeket.
A tartalom Kinga kedves ismerőseinek, olasz családtagok gondolatából származó saját írás, mely a szerző jogtulajdonát képezi.
Forrás: Egy kis Itália
Kiemelt kép: AFP
Kreatív konyha: hússal töltött ravioli fokhagymás szósszal
Mennyei ízvilág, amit szeretni fog az egész család.
