Június 5-én sikeres államvizsgát tettek a Debreceni Egyetem posztgraduális, természetpedagógus szakirányú továbbképzési szak hallgatói, ezzel ők Magyarország első diplomás természetpedagógusai.
A tematikát Dr. Juhász Lajos szakvezető dolgozta ki néhány munkatársával még évekkel ezelőtt. 2012-ben nyújtották be az alapítási dokumentumot, amit 2013-ban el is fogadott az Oktatási Hivatal, majd 2018-ban hazánkban elsőként meg is hirdették a három féléves képzést.
A Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője, egyben a természetpedagógus szak vezetője, a Sokszínű Vidék megkeresésére arról beszélt, személyes indíttatás is volt a szak megálmodása mögött, hiszen számos saját szervezésű természetvédelmi tábor, szakmai út és a 2002-ben alapított természetvédelmi mérnök szak kezdeményezőjeként lehetőséget látott a természet értékeinek ilyen jellegű bemutatására, ennek átadására.
Képzésünkre különböző alapdiplomával lehet jelentkezni, senkit nem szerettünk volna kizárni. A természetpedagógia olyan hallgatók számára nyújt nagy segítséget, akik elkötelezettek a környezet- és természetvédelem mellett, tevékenységüket az ifjúság körében végzik, hiszen az oklevél megszerzése egyben arra is garancia lehet, hogy át is tudják adni az általuk megszerzett tudást, a természet értékeinek felismerését, ezek megóvásának fontosságát.
– magyarázta lapunknak Dr. Juhász Lajos.
A szakember megemlítette, az első évfolyamra jelentkeztek a miskolci, a nyíregyházi és a debreceni állatkert munkatársai közül is, akik a jövőben zootáborokban, saját szervezésű erdei iskolai rendezvényeken magyarázhatják, oktathatják majd a tudnivalókat az intézmény vendégeinek, legyen szó akár kicsikről, akár nagyokról.
Sikerült egy üres szegmenst megtalálnunk, ami napjainkban még inkább felértékelődik. A koronavírus-járványt követően a szülők szeretnék kipihenni magukat, ezért a nyáron táborokba küldik a gyerekeket. A természetpedagógia szakon végzett hallgatók tehát már most kamatoztathatják a tudásukat, és e mellé kaptak egy jól hasznosítható szemléletet is. Mint ahogy mondani szoktam: nem csak a védett az érték, az egész természet az. Egy ilyen szemléletű tábor nem gyermekmegőrző, hanem rácsodálkozást adhat környezetünkre, hazánk kincseinek jobb megismerésére – akár játékos formában.
– tette hozzá.
A szak vezetője arról is beszélt, a záróvizsgákat követően minőségbiztosítási kérdőíveket töltettek ki a hallgatókkal névtelenül. Ezekből egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki pozitív tapasztalatokkal hagyja el az iskolapadot és fontos tudásra tett szert.
Nekik most már megvan az a pedagógiai és szakmai alapjuk, aminek köszönhetően még átütőbben fel tudják hívni a figyelmet a természet szépségeire. A záróvizsgán élmény volt hallgatni őket, és a másfél év alatt végig élvezet volt együtt dolgozni is velük
– zárta szavait Dr. Juhász Lajos.
A táboroztatás már nem a zsírkrétáról és az A4-es papírról szól
A Sokszínű Vidék utolérte Lenner Ádámot, a Tiszatáj Közalapítvány természetvédelmi és tájgazdálkodási menedzserét is, aki az elsők között államvizsgázott a szakon, és kizárólag jó tapasztalatokról számolt be.
Kérdésünkre válaszolva elmondta, ő azért jelentkezett a szakra, mert úgy érezte, fontos lenne pedagógiai tárgyakat is hallgatnia ahhoz, hogy minél hatásosabban sikerüljön megosztania a gondolatait másokkal.
Azokat a természeti csodákat és értékeket, amiket látunk, tudni kell átadni. A fajok és életközösségek védelme mindenkin múlik, erre kell tanítani másokat is, hogy idézőjelben ne a mi hóbortunk maradjon ez. A környezeti neveléshez érteni kell, és bár óvónő végzettségű édesanyámtól sok mindent ellestem az évek alatt, szerettem volna finomítani a meglévő tudásomon
– mesélte Lenner Ádám.
A fiatalember elmondta, a képzésben neki talán az tetszett a legjobban, hogy nem kizárólag a lexikális tudásra épült, az elmélet és a gyakorlat összeköszönt. A csoporttársaival rögtön megtalálták a közös hangot, és az előadók is partnerként tekintettek rájuk, ami felszabadulttá tette a hangulatot az órákon.
Én és a hallgatótársaim éves szinten több mint ezer gyermekkel foglalkozunk, és vannak közöttük visszatérők is, akiknek nem lehet még egyszer ugyanarról beszélni. A táboroztatás már régen nem a zsírkrétáról és az A4-es papírra történő rajzolásról szól, hanem élménypedagógiát kell nyújtani és mindenkinek a maga szintjén, játszva átadni az ismereteinket. Ebben is óriási segítséget jelentett a képzés
– magyarázta.
A diplomadolgozattal kapcsolatban arról beszélt, már a képzés elején elkezdtek készülni rá. Mivel ő 2014 óra foglalkozik denevérérzékenyítéssel, a kifejezetten hasznosnak számító, mégsem túl közkedvelt faj népszerűsítésével, ezt választotta témájának. Volt, aki általánosságban a nemszeretem állatok problémáiról, más a tanösvényekről, egy harmadik pedig a természetet övező tévhitekről értekezett. Bár a járvány miatt egyszerre csak hárman lehettek bent az államvizsgán, a hallgatók utána elbeszélgettek egymással, és mindenkitől csak izgalmas dolgokat hallott.
Az első hallgatók tehát elvégezték a szakot végeztek, de már a következő évfolyam is elkezdte tanulmányait, a népszerűségét pedig mi sem mutatja jobban, hogy már Budapestről is van diákjuk.
