12 érdekesség, amit sokan nem tudnak a körtéről

A körtét az emberiség legalább 3000 éve ismeri, termeszti, mégis keveset tudunk róla.
Kapcsolódó cikkek

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) “Ételt csak okosan” oldalán összegyűjtötte, hogy mire érdemes odafigyelni a körte vásárlásakor, tárolásakor és felhasználásakor.

Jó, ha tudjuk

3 ismert és kevésbé ismert fajta

Vilmoskörte

A világon a legelterjedtebb körtefajta. Hazánkban a ‘Bosc kobak’ után a legnagyobb arányban termesztik. Augusztus második-harmadik dekádjában szedhető. Tárolótól függően 1-3 hónapig is eltartható. Húsa fehér, olvadó, bőlevű, illatos, édes-savanykás ízű, muskotályos zamatú. Feldolgozás során szép világos marad a gyümölcshús színe.

 

Fotó: Pixabay

Hosui

Japán egyik fő fajtája s Európában ez a fajta a legerterjedtebb. Középidőben érik, augusztus harmadik és negyedik hetében szedhető.  A gyümölcshús roppanó, lédús, kissé savas. 2-3 hónapig tárolható. Korán termőre fordul, termőképessége jó.

Fotó: Wikimedia Commons

Japán körte (Nasi)

A “nasi” Japánban termesztett körtét jelent, más országokban ezt a gyümölcsöt különböző nevekkel illetik, pl. vízikörte, ázsiai körte, almakörte, körtealma … Több tulajdonságban is eltér az európai körtétől. Nemcsak a gyümölcs alakja, színe, beltartalmi értékei térnek el, hanem az érési típusa is – írja az Édenkert. A japán körték gyümölcse szilárd, mégis ropogós és lédús (85-86%-a víz). Kevesebb energiát tartalmaz, mint az alma vagy az egyéb körték. Ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicelluóz- és pektintartalma, ezért táplálkozásbiológiai szempontból nagyon előnyös. Ízükkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, zamatuk leginkább a sárgadinnyére, birsre és az ananászra emlékeztet.

Fotó: Pixabay

Kiemelt kép: Pixabay