Az óceánokon az elmúlt hónapokban szinte alig-alig látni hajót, hiszen a koronavírus-járvány miatt erősen megcsappant a kereslet, sokan pedig attól tartanak, hogy az esetleges korlátozások miatt egyik napról a másikra nem lesz hová menniük.
Éppen ezért tűnik bátornak, vagy sokak szerint vakmerőnek egy olasz házaspár döntése, akik három gyermekükkel kelnek útra hamarosan a vitorlásukkal, írja a CNN.
Természetesen a gyerekeket sem hagyják otthon, a feledhetetlen útra velük tart a 11 éves Iago, a 8 éves Nina és a 3 éves Timo is. Mi több, ott lesz a fedélzeten Pepper, a család labradorja is.
Az otthonuk az elkövetkező évben egy 17 méteres vitorlás lesz, aminek a Shibumi nevet adták. A japán szó magyarra fordítva annyit jelent: kifinomult szépség.
A pár azt mondja, a gyerekeket azért viszik magukkal, mert életre szóló tapasztalatokkal gazdagodhatnak, és koronavírus-járvány ide vagy oda, most van itt az ideje utazni.
Természetesen rendkívül rémültek vagyunk. Eredetileg júniusban indultunk volna, aztán folyamatosan arra vártunk, hogy javuljon a járványhelyzet. Év elején, még a koronavírus megjelenése előtt eladtuk a házunkat, ezért nem várhatunk 2021-ig. Addigra minden pénzt felélnénk, amit az ingatlan értékesítéséből szereztük
– mesélte Sara Barberis a lap megkeresésére.
Átgondolt útiterv
A család szeptember végén hajózik majd ki egy északnyugat-olaszországi kikötőből. Előbb a spanyol Baleári-szigeteket célozzák meg, majd Gibraltált, innen pedig átszelik az egész Atlanti-óceánt.
Vélhetően megállnak majd a Kanári-szigeteken, a Zöld-foki Köztársaságban, majd ha minden a terv szerint alakul, akkor év végén Saint Lucia, Guadeloupe és Martinique szigeteit látogatják meg a Karib-tengeren.
Sara azt is elmondta, fel vannak rá készülve, ha a járvány miatt út közben tervet kellene módisítaniuk. Amint elérik a Kanári-szigeteket, megnézik, milyen a helyzet a karibi országokban, hogy érdemes-e egyáltalán elindulni.
Semmiképpen nem megyünk oda, ha olyan rossz lenne a helyzet, hogy hónapokig karanténban kell lennünk. Ha sosem hagyhatnánk el a hajót, és a fedélzetre hoznák nekünk az élelmiszert, nem érné meg a kirándulás
– magyarázta.
A pár azért sem szerette volna egy évvel elhalasztani a túrát, mert a legnagyobb fiuk hamarosan tinédzser korba lép, és lehet, hogy elvesztené az érdeklődését.
Mint fogalmaztak, miután kikötöttek valahol, csak maszkban és kesztyűben mozognak majd, de legfőképp olyan helyeket keresnek majd fel mindenhol, ahol nincs túl sok ember körülöttük.
Kiélvezni minden pillanatát
Azt is elárulták, nem a mókuskerékből szerettek volna kilépni, csupán érdekli őket egy alternatív életforma, amit a gyermekeikkel is meg szeretnének ismertetni.
Közeli kapcsolatba kerülhetünk a természettel, és paradicsomi, érintetlen területeket láthatunk még azelőtt, hogy az ember elpusztítaná azokat
– mondták.
A család a hozzátartozók segítségével két hónapig dolgozott vitorlásuk felújításán. Négy különböző kabin van benne, így mindenkinek lesz saját szobája is. A főpróba az Égei-tengeren volt, ahol sokszor nem volt teljesen kegyes hozzájuk sem az időjárás.
Egy vitorláson élni jóval olcsóbb lehet, mint a hétköznapi élet az otthonunkban. Minden azon múlik, hogy költöd el a pénzed, főzöl-e inkább magadnak és kevesebb ruhát vásárolsz, vagy többet jársz étterembe és drága pólókat veszel
– értékelt Sara.
A közösségi médiában sokan kritizálják a családot amiatt, hogy pont a járvány közepén kelnek útra. Egyesek azért támadják őket, mert a gyermekeiket és a kutyájukat is magukkal viszik.
Sokan azt mondják, önzőek vagyunk, de akkor érezném magam önzőnek, ha csak a férjemmel mennék és hátrahagynánk magunk mögött a gyerekeket. Az is veszélyes, ha Milánónál felmész az autópályára, de ez nem jelenti azt, hogy a kanapéhoz kell kötni magadat
– fogalmazott Sara.
Hozzátette azt is, a vitorláson van egy jól felszerelt elsősegélycsomag, antobiotikumok és minden más, amire szükség lehet vészhelyzet esetén. Mindig közel hajóznak majd a partokhoz, leszámítva azt a két-három hetet, amíg átérnek az Atlanti-óceánon, de minden technológiájuk megvan ahhoz, hogy segítséget kérjenek, ha bajba jutnának.
A pár egyelőre amiatt sem aggódik, mi lesz akkor, ha véget ér az egy éves kaland, és nem lesz hol lakniuk. Szeretnének a pillanatnak élni.
Az igazi álmunk az, hogy egy nap elhajózzunk Polinéziáig, és még egy-két évet a tengeren töltsünk. De az álmok nem ingyen jönnek. Most megtesszük az első lépést, és szeretnénk kiélvezni minden mozzanatát
– zárta szavait.
