Életmód

30 évig élt egyedül a vadonban, mégsem tudta, hogy mi a magány

Richard "Dick" Proenneke neve ma már egyre több ember előtt ismert. 30 évig élt egyedül Alaszka jeges vadonjában és ezáltal a túlélés és a természetvédelem ikonja lett. A házat, amelyet szinte a semmiből épített, világszerte elismerték, mint az alaszkai rönkház kiváló és jól ismert példáját, valamint az alaszkai pusztaság megőrzésének etalonját.
Korábban a témában:

Az egykori szerelő és nehézgép-üzemeltető Dick 52 éves volt, amikor úgy gondolta, hogy elvonul a civilizáció zajától. 1968-ban a barátjánál talált egy alkalmas  helyet az alaszkai Clark tó mellett, és helyi anyagokat felhasználva felépítette a mindössze 20 négyzetméteres házát, ami további éveiben, pontosan 30 évig volt az otthona.

Fotó: NPS/ Kent Miller

Az építéshez főként helyi anyagokat használt, és mesteri ügyességgel, néhány egyszerű szerszám segítségével alkotta meg otthonát. Többnyire lucfenyővel dolgozott, és sok esetben saját maga szállította a helyszínre a megmunkált darabokat. Az építési folyamat nagy részét egy állványra szerelt filmkamerával rögzítette, de dokumentálta a helyi vadvilág nagy részét is.

Természetesen a házában nem volt áram, folyóvíz, telefon és wifi sem. Csupán a helyi barátoktól kapott segítséget, akik néhány hetente megjelentek nála és a feltétlenül szükséges élelmet, szerszámot vagy egyéb hiányzó felszerelést szállították neki. Gyakran ez volt az egyetlen kapcsolattartás hónapokig.

Minden reggel ugyanúgy kezdődött

Egy meleg reggelivel indult a nap, amit a madarak és a mókusok etetése követett. Minden napot gyermeki lelkesedéssel köszöntött, és soha nem elégedetlenkedett. Úgy vélte, hogy a kiegyensúlyozott élet lényege, hogy elégedjünk meg a kevesebbel is.

Az eltúlzott igényeknek az a következménye, hogy  túl sok mindenkitől és túl sok mindentől függünk. Azt hiszem, ez tart nagyon sok embert stresszben.  Kíváncsi vagyok, hány dolgot lehetne megszüntetni egy átlagos otthonban, ha feltennék a kérdést: “Valóban rendelkeznem kell ezzel?” Azt hiszem, hogy az extrák többségét kényelem vagy időmegtakarítás jellemzi, de kérdés, hogy a megtakarított idővel mit kezdünk?

Dick szerint sokszor pazaroljuk az időnket arra, hogy hasznos dolgokat csináljunk, pedig a “tétlen” és céltalan erdei séták, kirándulások legalább olyan fontosak.

Alan Bennett a Clark-tó környékének vad- és halászati ​​biológusa személyesen ismerte Proennekét, sőt több túráján is részt vett. Elmondása szerint Dick sosem tűnt elkeseredettnek, mindig tüzelte őt a vadon és soha nem szűnő kíváncsisággal rótta a hegyi ösvényeket.

Sosem láttam, hogy Dick egy napos túrákon hátizsákot hordana. Nincs kulacs, nincs iránytű, nincs extra ruházat. Ha a túra során evett valamit, akkor általában egy pár megmaradt kovászos sütemény volt mogyoróvajjal és mézzel. Összecsavarta, mint a szivart, és a bal felső ingzsebébe tette. A hóolvadás patakjaiból ivott vizet a csészés kezével, mint a merítőkanál. Fent a hegyeken havat evett

– mesélte a biológus.

Szabadidejének nagy részében naplót írt  az időjárásról, a környezetről és az állatokról, a körülötte lévő természeti csodákról. A tétlenség nem szerepelt Dick szókincsében, mint ahogyan a magány sem. Mivel az “Egy ember vadonja” című könyve forgalomba került, így az 1980-as évektől egyre több ember látogatta meg, sokan szerettek volna találkozni immár élő legendával. Dick mindenkit forró teával és pattogatott kukoricával fogadott. Mindemellett segítette a nemzeti parkot az elveszett túrázók felkutatásában és a vadon élő állatok számolásában.

Évente több ezer kilométert gyalogolt, így megismerhette a környező vidék rejtett, más által sosem felfedezett titkait. Hogy elkerülje az elszigeteltség érzését, sokat túrázott, így a közeli hegyekről több ízben megcsodálhatta a lélegzetelállító kilátást.

Fotó: NPS

Halat fogott és ivott a tóból, olykor lövöldözött és vacsorát készített a háza körül ólálkodó apró vadakból. Fiatal korában kiváló vadász volt, de az Alaszkában töltött évek alatt e területen is megváltoztak a nézetei. Két kivételtől eltekintve soha nem lőtt nagy vadat magának, mert egyszerűen “túl sok hús” volt egy ember számára.

Végül 1999-ben, a 80-as évei elején Proenneke túl idős volt ahhoz, hogy életét a vadonban élje, így visszatért testvéréhez Kaliforniába és 2003-ban halt meg. Megfigyelései számos könyv és videó alapját képezik, amelyek a világ minden részén arra ösztönözik az embereket, hogy egyszerűbben éljenek és jobban értékeljék a körülöttük lévő természeti világot.

Minimalista életében kevés anyagi dologra volt szüksége. Amit sajátjának mondhatott, azt többnyire maga készítette. Volt azonban egy ritka gyöngyszeme, amelyet modern világunkban nagyon nehéz megtalálni, a tiszta, hamisítatlan elégedettség.

Megállapítottam, hogy az életben a legegyszerűbb dolgok okozzák a legnagyobb örömet, ami ráadásul pénz nélkül is megvalósítható. Szedtél-e valaha nyári eső után áfonyát vagy megcsodáltál- e egy lábad előtt ringatózó vadvirágot?  Sétáltál-e az erdő mélyén, ahol hirtelen eléd tűnt egy tisztás,  és a levelek csillogó aranyában vélted felfedezni a napsütést?  A világ tele van ilyenekkel. Kár, hogy ritkán vesszük észre.

Kiemelt kép: Clark National Park

Te milyen fotós lennél a vadonban? Íme a legjobb kalandok
Valljuk meg, sokan fotóznak, mégis kevesen mondhatják el magukról, hogy igazán profik. Nézzük, mire képesek a vadon fotósai.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.