A XX. század elején a trópusi láz nem betegségként, hanem gyógymódként élt rengeteg finn fejében. Úgy gondolták, hogy a kevésbé fejlett, de melegebb éghajlaton fekvő területek a legegészségesebb helyek a világon.
Toivo Uuskallio az 1920-as évek végén éppen ebből a megfontolásból utazott Brazíliába, ahol megalapította Penedo városát, amit eredetileg egy utópikus társadalomnak képzelt el, írja az Atlas Obscura.
Az volt a terve, hogy a természet lágy ölén létrehoz egy vallási hovatartozástól és politikai nézetektől mentes közösséget, ahol a dohányzás és az alkoholfogyasztás ismeretlen fogalom.
A helyszínnek Brazília első nemzeti parkját választotta, és egy farmon kezdett el építkezni. Ez elég nehéznek bizonyult, mert a földterületen korábban kávébabot termesztettek és a talajt úgymond túlhasználták. Kemény munkával a finn bevándorlóknak mégis sikerült elkezdenie kukoricát, banánt és többféle citrusfélét termeszteni.
Látogatók addig is voltak a nemzeti park vonzereje miatt, sokan korábban is a helyiek házaiban szálltak meg. Ezt a hullámot meglovagolva a finnek még több szálláshelyet és hotelt építettek, valamint elkezdtek finn ajándéktárgyakat árulni.
Később a finn konyhának is hatalmas sikere lett, a néptáncukat is bemutatták a braziloknak, és rendszeresen fellépésekre is jártak a zenészeik.
Ugyan eredetileg nem Finnországot akarták lemásolni a bevándorlók, a turizmus növekedése miatt fontos volt számukra, hogy autentikus környezetet alakítsanak ki. Ezért van az, hogy az összes házat farönkökből építették fel, és magához a mikuláshoz is rengetegen látogatnak el minden évben Brazília számos régiójából.
Penedo népessége mára meghaladja a 60 ezret, és persze túlnyomó többségben brazilok lakják, a finnek megtartották identitásukat és saját szokásaik szerint élnek a dél-amerikai országban.
