Legtöbbünk számára a járvány a kényszerű magányt jelentette, mások számára azonban alkalom nyílt arra, hogy az egyedüllét alatt önmagukat kutassák. És hol lehetne jobban megtenni ezt, mint a sarkkörön?
Valójában Valentina Miozzo egy lépéssel még ennél is tovább ment. Norvégia legtávolabbi, északi részére költözött – az Északi-sarkkörön belül – nemcsak a világjárvány közepén, hanem éppen akkor, amikor közeledett a 24 órás sarki éjszakák ideje, írja a cnn.com.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az észak-olaszországi Miozzo túravezetőként dolgozott, olaszokat kísért külföldi utakon, és emellett az olaszországi fenntartható utazásokról vezetett népszerű blogot.
Az életemet mindig úton töltöttem – évente körülbelül hat hónapig voltam távol az otthonomtól
– mondta el Miozzo.
A világjárvány aztán az ő életét is megállította. Túravezetőként nem volt munkája, így folytatta a blogot és online promóciós munkát végzett. De miután Olaszország átesett a világ egyik legsúlyosabb elzárásán, és 2020 nyarán úgy tűnt, a vírus látszólag kontroll alatt van, a lábai ismét viszketni kezdtek.
Így amikor szeptemberben megkeresték az Instagramon keresztül azzal az ajánlattal, hogy menjen a sarkkörre vendégházat vezetni, nem sokáig hezitált a válaszon.
Féltem-e? Nem. Remek lehetőségnek tekintettem, hogy olyan helyeket keressek fel, amiket talán soha nem választottam volna én úti célnak. A világnak ezt a részét nem ismertem, és lenyűgözött a lehetőség
– említette Miozzo, aki két nap gondolkodás után elfogadta az ajánlatot, és egy hónappal később megérkezett Kongsfjordba, közel 3900 kilométerre északra korábbi otthonától.
A különbségek nem is lehettek volna nagyobbak. Modena egy 185 000 lakosú város, amely ételeiről, Michelin-csillagos éttermeiről és a 12. századi katedrálisról ismert. Kongsfjordnak viszont csak 28 lakosa van.
A legközelebbi szupermarket 40 kilométerre van, a legközelebbi kórház 320 kilométer, és a repülőtér – ami csak egy apró, lokális repülőtér – 40 kilométerre
– mondja Miozzo.
A helyiek csak egy-két hetente járnak boltba – mindaddig, amíg az utak szabadok. A berlevågi repülőtér és szupermarket felé vezető út kanyargós, szűk, sziklákkal határolt tengerparti út, rossz időben járhatatlan.
Valentinanak nem voltak elvárásai, mikor elindult, csupán kíváncsi volt. Persze elképzelése azért volt arról, mire vállalkozik.
Tudtam, hogy nagyon-nagyon elszigetelt helyre megyek, erre figyelmeztettek. Tudtam, hogy ez extrém út lesz, és tudtam, hogy a hely a sarkvidéki tundrán van, de soha nem voltam Norvégiában. Nem sokkal megérkezésem után aztán megkezdődtek a sarki éjszakák
– mondta el Miozzo, akinek hihetetlen élmény volt két hónapot teljes sötétben élni.
Nem volt zavaró, sőt, a fénnyel nehezebb együtt élni. Május közepétől július közepéig Kongsfjordban nincs napnyugta, a test nehezen fogadja el, hogy éjszaka van, amikor hétágra süt a Nap, ezért nehezebb aludni. Ez az egy dolog bosszantó, de egyébként ez egy fantasztikus életmód
– mondta az örök utazó. Állítja, a rendkívüli viszonyok nagyon fontos dologra tanították meg. Arra, hogy ha az ember teljesen elszigetelten él, akkor befelé fordulva megtanulja az energiát megtalálni önmagában. És ez egy csodálatos felfedezés.
Miozzo nem először tölt hosszabb időt külföldön, 18 évvel ezelőtt három évet élt Londonban, de az utóbbi időben inkább a melegebb éghajlatú országokra koncentrált.
Három hónapot töltött Indiában, Indonéziában és Szenegálban, valamint egy évet Délkelet-Ázsiában. Ez még inkább meglepővé teszi a döntését arról, hogy az Északi-sarkra utazik, de ő állítja, lehetetlen összehasonlítani az Északi-sarkvidéket más területekkel, mert itt egyszerűen semmi nem olyan, mint bárhol máshol.
Az éghajlat, a fény, a sötét – minden más. Valódi tundra, ahol fák nem nőnek. Vörös és sarkvidéki rókák, rénszarvasok, bálnák, delfinek, orkák és sok tengeri madár él itt, és fókák, akik nagyon kedvesek
– emlékezett Valentina.
A vírus miatt Norvégiában voltak korlátozások, de Kongsfjordban nem volt egyetlen Covid-19-es eset sem, a falu szélsőséges elszigeteltsége azt jelentette, hogy az élet a szokásos módon folyt.
A világjárvány mindenképpen befolyásolni fogja az emberek egymással való interakcióit, hiszen az olyan dolgok, mint az ölelés, a normális emberi interakció részét képezték, de mostantól ebből kevesebb lesz. Hiszem, hogy megpróbálunk majd más módon kommunikálni, és máshogy fejezzük majd ki érdeklődésünket egy másik kultúra iránt
– mondta a blogger.
Miezzo úgy látja, megváltoznak majd az utazási szokások is, és reméli, egyre többen szoknak majd rá a fenntartható utazási formára, a lassabb ütemű utazásra.
Miozzo végül tovább maradt Norvégiában az eredetileg tervezettnél, de a két hónappal meghosszabbított út véget ért. Mégsem Olaszország felé indult, hanem észak felé, a rendkívül távoli Svalbard-szigetvilág felé, ami a bolygó legészakibb, egész évben lakott települése, és ahol az emberek jegesmedvékkel osztoznak az utcákon.
Szép kapcsolatokat alakítottam ki a kongsfjordiakkal – olyan, mintha családot hoztunk volna létre. Most már kötődöm hozzájuk, így a jövőben mindenképpen visszatérek látogatóba
– vallotta be a blogger.
