Az olasz falu, ami ország akar lenni

Az olasz riviéria dombjain terül el egy kis falu, amely nagy álmokat dédelget: a település független állammá szeretne válni, írja a CNN.

Seborga Hercegségnek már van saját zászlója, nemzeti himnusz, útlevele, bélyege, valutája és uralkodója is. Remélik, hogy mindezt a nemzetközi gyakorlatban is érvényesíteni tudják majd szuverenitásuk jogi elismerésével, amire az 1960-as évek óta vágynak.

Seborga egyelőre csak egy a számtalan gyönyörű hegyvidéki olasz falu közül. A francia határtól nem messze lévő települést alig több mint háromszázan lakják és mindössze 13 négyzetkilométeren terül el.

A faluhoz vezető úton az ide érkezők áthaladnak egy határátkelőn is, melyet Seborga zászlója díszít és ahol olykor önjelölt határőrök is feltűnnek. Seborgáról bámulatos panoráma nyílik többek közt Monacóra, a világ talán legismertebb mikronemzetére, amire egyfajta példaként is tekintenek a helyiek.

A jogászaink már dolgoznak az ügyön. Ezért választottak meg hercegnőnek

– mondta a lap megkeresésére Nina seborgai hercegnő.

Serbogában az uralkodási rend nem öröklődő, hét évente választanak új vezetőt, Nina hercegnő pedig az első nő, aki betölti ezt a pozíciót. Ő Nina Döbler Menegatto néven született Németországban, Monacóban élt sokáig és 15 éve hallott először a falu történetéről.

Mint mondta, először viccesnek találta a sztorit és nem vette komolyan. Aztán jobban utána olvasott és rájött, hogy a függetlenségi küzdelem igaz. Utóbbi onnan ered, hogy az 1960-as években Giorgio Carbone, egy helyi virágtermesztő beleásta magát a falu történelmébe és megállapította, hogy valami nincs rendben.

Seborgát 954-ben a bencés szerzeteseknek ajándékozták, akik 1729-ben eladták azt a Szárd Királyságnak, amely később Olasz Királyság néven formálódott újjá. Csakhogy Carbone szerint az adás-vételről nincs történelmi okirat, azaz Seborga nem képezhetné részét Olaszországnak.

300 év után nehéz azt gondolni, hogy egy ilyen dokumentációs hiány reális alapot nyújthat a függetlenség jogi elismerésére. De a közösség erre építi a követeléseit

– magyarázta Graziano Graziani, a mikronemzetek szakértője.

Korábban az olasz alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága is elutasított Seborga keresetét, de a hercegnőt ez sem tántorítja el a céljaiktól.

Arról beszélt, nem egyszerű esetről van szó, nem egyik napról a másikra fognak sikereket elérni, de szerinte a Brexit megmutatta, semmi sem lehetetlen. Ráadásul szerinte a történetük jót tesz a helyi gazdaságnak is.

Jó hatással van a turizmusra, nem tagadhatjuk le. Ki ne szeretne tündérmesébe csöppenni, hercegnőt és lovaskocsikat látni? Igen, ez egy turisztikai látványosság, de ugyanúgy Seborga történelme is

– fogalmazott.

Megjegyezte, nincs abban semmi illegális, hogy saját útlevelük és valutájuk van, ez csak szórakozás, a legtöbben ajándéknak viszik haza. Ugyanakkor Giorgio Carbone, Seborga első hercege 2009-es haláláig ennél azért tovább ment.

Az 1960-as években egyszerűen lezárta a határokat és senkit nem engedett be. Nem fizetett adókat az államnak, de ez inkább szenzációt akart csinálni. Ezáltal feltette Seborgát a világtérképre, a virág- és olívatermesztés mellett a turizmusból is pénzt tudtak csinálni.

Mielőtt beütött a koronavírus-járvány, Japánból is érkeztek ide turisták, aki nem azt keresték itt, mint mások Monacóban. Ez egy sokkal csendesebb falu, a helyi lakók természetbarátok és vendégszeretők. Ha valaki lemegy a bárba, mindenkit név szerint ismer.

Mivel Seborga Monarchia, a dráma sem maradhat el. 2016-ban a francia nemzetiségű Nicolas Mutter kikáltotta magát az új hercegként, amíg a királyi pár külföldön tartózkodott. A helyi sajtóban ezt puccsnak írták le, de végül kudarcba fulladt.

A mikronemzetnek kilenc minisztere van, nincsenek saját törvényei egyelőre, ahogy valódi hatalmuk sincs a határaikon kívül. De küzdenek az igazukért.

Kapcsolódó

Az olasz falu, ahol nem beszélnek olaszul

Gyakran csak Olaszország kis Provenceként emlegetik a települést.