Peer Réka
Életmód

Azt tartották, hogy akinek lánya van, hamarabb öregszik

Szinte már csak néptánccsoportokon, színházi előadásokon, tájházakban találkozunk népviseletbe öltözött emberekkel. Kisebb falvakban talán még ünnepnapokon lehet látni néhány idősebb asszonyt, urat, akik a hagyományos ruhájukat felöltik. Pedig a ruhák kidolgozása, díszítése szemet gyönyörködtető. Persze, a mai kor praktikusságra való törekvéseinek a hétköznapokban már kevésbé felelne meg egy teljes viselet, az aktuális divat is mást diktál. Nem lehetne ezen változtatni? Egy kicsit divatba hozni a hagyományt? De!

Valahogy így kezdődhetett 8 évvel ezelőtt a Népviselet napjának története, a cél pedig azóta is töretlen: szeressünk, viseljük a népviselet és őrizzük, vigyük tovább a hagyományát.

Minden év április 24-én ünnepelhetjük a Népviselet napját, örülhetünk a csodás szoknyáknak, ingeknek, csizmáknak, pántlikáknak, melyeket a szekrényből elővéve a hozzájuk kapcsolódó régi emlékeink is előkerülnek. A Sokszínű Vidék megkeresésére Kormos Rebeka szervező mesélt a kezdeményezésről.

Mikor, hogyan jött a Népviselet Napjának ötlete?

2015-ben Hrágyel Dóra fejéből pattant ki az ötlet, hogy legyen egy napja a népviseleteknek. Nem volt már akkor sem szigorú az elvárás, és ez a mai napig megmaradt: Ölts magadra komplett viseletet vagy akár egy-egy darabot, kiegészítőt! A lényeg, hogy valamely motívumában mutassuk meg, milyen sokszínű is a magyar népviselet.

Peer Réka

Kiket mozgat meg általában az esemény?

Határon innen és túl minden korosztályból kaptunk már fotókat és videókat a közösségi felületünkre, ahol ezek már 2015 óta gyűlnek. Az óvodák, iskolák is évről-évre egyre intenzívebben érdeklődtek a kezdeményezés iránt. Volt, ahol a település önkormányzatának, okmányirodájának munkatársai öltöztek viseletbe, amikor hétköznapra esett április 24. A diaszpórában élő magyarok is nagy számban vesznek részt a kezdeményezésben.

Peer Réka

Külföldről is vannak résztvevők?

Idén már 5 kontinensről csatlakoznak a magyar közösségek.

A járványhelyzet alatt hogyan sikerült folytatni a hagyományt?

„A pandémia pozitív eredményeket is hozott, tulajdonképpen előremozdította az ügyet. Az elmúlt 2 évben a tavasz derekán nagyon el voltunk egymástól szeparálva, így mindenki egyénileg próbált kapcsolódni. A programnak ekkor egészen más aspektusaira figyeltek fel a résztvevők. Többek között felmerült az az igény is, hogy ha nincs viseletünk otthon és nem tudunk elmenni a nagyihoz, dédihez érte, akkor mi lehet a megoldás. Tavaly ezért a Pompás Napok csapata ingyenesen letölthető DIY anyagokkal állt elő, támogatva az érdeklődőket. Fiús és lányos kiegészítőket tudtak a szülők vagy akár a játékos kedvű felnőttek is létrehozni. Ezek az anyagok azóta is elérhetők, letölthetők.”

Idén hol lehet csatlakozni, hol lesznek nagyobb csoportos megmozdulások?

A kezdeményezés szerencsére olyan dinamikusan fejlődik, hogy mi már nem tudjuk koordinálni a helyszíneket, aktív csoportokat. Az idén létrejött az esemény hivatalos oldala, így reméljük, hogy az elkövetkező években ezzel is több információt fogunk tudni adni az érdeklődőknek. Egyelőre nagy örömmel a szívünkben figyeljük, ahogy egyre szaporodnak a bejelentkező posztok. Tulajdonképpen a kezdeményezés lényege az, hogy kedvet kapjanak az emberek a hagyományos ruhák felvételéhez és aki szeretné magát megmutatni, annak lehetősége van erre akár a közösségi média felületeinken is.

Szeretnénk, ha többet viselnénk a régi darabokat, akár újragondolt mintákkal, szabással készült már új ruhákat vagy csak kiegészítőket. Talán az emberek ismeretlenül is egymásra mosolyognak, ha szembejön az utcán valaki, akin felismerünk aznap egy viseletet vagy annak részletét. Egy szép tavaszi napon ez csodás lenne, úgy gondolom.

Az idén ez a nap vasárnapra esik, így mi sokakat buzdítottunk arra, hogy a vallási szertartásokra is menjenek viseletben. Ez lehetőség, hogy kicsit megidézve az ősöket, tisztelegjünk értékrendjük és kultúrájuk előtt.

Összességében a kezdeményezés üzenete az, hogy legyünk büszkék viseleteinkre és viseljük is őket. Legyünk kreatívak abban, hogy a hagyományok tiszta forrásából merítve akár új formákban, de éltessük a színes és rendkívül változatos magyar népviseletet. Megmaradni csak így fog számunkra és a gyermekeink számára ez a csodás kincs.

Peer Réka

A lányos anya hamarabb öregszik?

Az emberi öltözet a legrégibb időtől kezdve nem csupán védelmező funkciót látott el, hanem díszítette is és kifejezte viselője társadalmi helyzetét, életkorát, állapotát, a különböző alkalmakat.

Peer Réka

A viseletet törvények és rendeletek szabályozták. Másként öltözött a nemes, a jobbágy és a polgár. A különböző vidékek lakói viseletükkel is megkülönböztették magukat a többi vidék lakóitól és a nemzetiségiektől, egyben összetartozásukat is kifejezték a saját csoportjukkal.

A régi ruhadarabokat házilag készítették házilag szőtt tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak, később már – főként a felsőruházatot – gyári alapanyagokból varrták, mely feladat a család nőtagjaira hárult.

Kapcsolódó
Csodálatos fotókon találkozik a főváros és a vidéki népviselet
A Lánchídon általában napfelkeltekor fotóznak, aminek nagyon jó hangulata van, hiszen a város még „alszik”.

A nők ruhatárában volt, hogy az öt-hat hétköznapi szoknya mellett akár harminc ünnepi darab is szerepelt, melynek mind megvolt a külön „funkciója”: helye, ideje, alkalma. Az ünneplő viselet főként a templomban és a temetéseken, illetve ünnepekkor került elő.

Más – sötétebb – öltözet járt karácsony és húsvét első napjára és más – egy színesebb – a következőre.

A gyászt nem egyszerűen a fekete viselet mutatta. „Félgyászt” öltöttek az asszonyok, ha fiuk katonának áll, de akkor is, ha a házban békétlenség volt. Háborúba vonuláskor az otthon maradtak mély gyászt hordtak. Eltérő mintázatú, árnyalatú gyászruhák szóltak a szomszéd, utcabéli, falubéli halálakor. De a halottasházra főző nőknek is megvolt a saját viseletük.

A férfiak szűkösebb ruhatára nem mutat ilyen változatosságot a különböző alkalmak kifejezésére. Az ő öltözetük inkább a rangot-presztízst jelöli. Volt, ahol a drága, hímzett subát a nagycsaládban csak az öreg gazda öltötte fel, fiai szűrt hordtak. A cseléd férfiak nem hordtak fekete vagy sötétkét ruhát, nekik szürkét, sárgásszürkét árultak a vásárokon, melyeknek a szabásuk is különbözött a gazdákétól. A pásztorokat is meg lehetett ismerni ruházatukról, sőt, a viselet azt is elárulta, hogy milyen állatfajtát őriznek. Bár nem ruházat, de az arcszőrzet is jelentéssel bírt: a pödrött bajuszt először a nemesek és katonák viselték. A szakáll rangot és kort jelzett.

Peer Réka

A fejviseletnek különösen fontos jelentéstartalma volt. A férfiak kalapja, sapkája például a mellé tűzött tollal, bokrétával jelzi, hogy viselője gyermek, féllegény; újlegény, olyan, akinek van már kedvese, sőt esetleg eljegyzett „nagyszeretője”. A vőlegénységet is az erre a célra készített bokréta jelenti be. A dísztelen kalap pedig azt jelzi, hogy viselőjének „letelt az ideje”. A sorozásra induló legény tollat, a besorozott pántlikát kap a kalapjára. A lányok fejükön pártát, koszorút, szalagot viselnek, a férjes asszonyok főkötőt. A főkötő akár tízszer is változhat, ahogy a nő idősödik, gyerekei pedig házasodnak, az évek során egyre dísztelenebb lesz.

Azt tartották, hogy akinek lánya van, hamarabb öregszik, mert a lány hamarabb megy férjhez s így anyja hamarabb kezdi el viselni az öreges inget. 35-40 évesen már idősnek számítottak a nők, nem volt illendő a világos holmi, barnában, sötétkékben, zöldben, bordóban jártak. A fekete az öregeket illette.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Sokszínű vidék Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.